Olvasási idő: 
55 perc
Author

Házirendek a nevelési-oktatási intézményekben II.

Július-augusztusi számunkban közöltük a neves oktatásjogász iskolai házirendekről szóló tanulmányának első részét. A tanulmány második részében a tanulói jogok sajátosságait és intézményen belüli érvényesülésének jellegzetes formáit elemzi a szerző. Leírja többek között, mit jelent a tanuló számára az intézmény életéről, tevékenységéről, történéseiről való tájékozódás joga, az egészségügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférés joga, továbbá az egyesülési jog. Részletesen tárgyalja, milyen módon kell biztosítani a tanulók és szülők számára a véleménynyilvánítás jogát. A jogelméleti elemzéseket azért ajánljuk az olvasó figyelmébe, mert a szerző által leírt procedurális szabályok abba az irányba hatnak, hogy a házirendekben ne csak formálisan érvényesüljenek az emberi alapjogok, hanem azok szelleme hassa át az intézményi dokumentumokat s még inkább a mindennapi gyakorlatot.

A tájékozódás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a tanuló joga, hogy az iskolában, illetve a kollégiumban hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 61. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, terjessze.

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. §-ának (4) bekezdése szerint közérdekű adat az állami vagy a helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat. Ebből következik, hogy az iskolák és a kollégiumok működésével kapcsolatos adatok megismerésére a tanulónak az említett alkotmányos rendelkezések alapján joga van. Az adatok megismeréséhez való jog nem terjed ki a személyes adatokra, tehát arra, hogy a tanuló másokra vonatkozó adatokat is megismerjen.

Az információkhoz való hozzájutás joga tehát azt jelenti, hogy a tanulónak jogában áll megismerni az iskola és a kollégium dokumentumait, a pedagógiai programot, a szervezeti és működési szabályzatot, illetőleg a házirendet. Ezek hozzáférhető helyen való elhelyezése az iskola és a kollégium feladata és kötelessége. A tanuló a reá vonatkozó adatok megismerésére is jogosult, tehát az iskola, illetve a kollégium köteles biztosítani, hogy a tanuló minden olyan adatot megismerjen, amely reá vonatkozóan az iskola, illetve a kollégium birtokában van.

A megismerés mellett az iskolának, illetve a kollégiumnak a megfelelő tájékoztatást is meg kell adnia a tanuló részére.

  • A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (12) bekezdése szerint a szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet, az intézmény minőségirányítási programját nyilvánosságra kell hozni. A házirend egy példányát pedig a beiratkozáskor a szülőnek és a tanulónak át kell adni.
  • A közoktatásról szóló törvény 44. §-ának (2) bekezdése szerint a pedagógiai programot az iskolának, illetve a kollégiumnak nyilvánosságra kell hoznia.
  • A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 8. §-a előírja, hogy az iskolának, illetve a kollégium vezetőjének vagy az általa kijelölt pedagógusoknak megfelelő tájékoztatást kell adniuk a szülők és a tanulók részére az iskola dokumentumaival összefüggésben.

A házirendben a tájékoztatás és tájékozódás rendjét, a tájékoztatással összefüggő igények jelzésének módját, illetőleg az esetleg szükséges írásbeli tájékoztatás szabályait indokolt szabályozni.

A rendszeres egészségügyi felügyelethez való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a tanuló joga, hogy rendszeres egészségügyi felügyeletben és ellátásban részesüljön. E feladat végrehajtásának legfontosabb szabályait a közoktatásról szóló törvény határozza meg a 41. § (5) bekezdésében: a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről, ennek keretében arról, hogy az óvodába járó gyermekek, valamint a tankötelezettség végéig az általános iskolába, középiskolába, szakiskolába járó tanulók évenként legalább egyszer fogászati, szemészeti és belgyógyászati vizsgálaton vegyenek részt.

Az iskolák és a kollégiumok e kötelezettségüket az iskola-egészségügyi ellátás igénybevételével tudják hatékonyan megszervezni. A megszervezés lehetőséget biztosít a tanulónak a vizsgálaton való részvételre. A házirendben kell szabályozni a vizsgálaton való részvétel lehetőségéről történő tájékoztatás formáját, az arra való szülői reagálás kérdéseit. Szükséges továbbá rendezni a házirendben azt is, hogy az iskolának, illetve a kollégiumnak mi a feladata akkor, ha észleli a tanulónál a betegség tüneteit. A szabályozásnál középpontba kell helyezni a szülő értesítését a lehető legrövidebb időn belül, továbbá a tanuló szükség szerinti elkülönítését társaitól. A kollégiumban fel kell készülni arra is, hogy szükség esetén gondoskodni kell a beteg tanuló ellátásáról.

Az iskolák és kollégiumok felelőssége, az e téren megfogalmazott feladatai nem terjednek ki arra, hogy a tanulót a vizsgálaton való részvételre kötelezze, illetőleg előírja a meghatározott vizsgálaton való részvétel kötelezettségét, bármilyen orvosi beavatkozás eltűrését. Az iskolában és a kollégiumban szervezett egészségügyi vizsgálat során figyelembe kell venni az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezéseit:

  • A törvény 2. §-ának (1) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a beteg jogainak védelmét (e fogalom alatt az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő vagy abban részesülő személyt és nem a ténylegesen beteg személyt kell érteni). A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapot által indokolt, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
  • A törvény 10. §-a alapján az egészségügyi ellátás során tiszteletben kell tartani a beteg emberi méltóságát.
  • A törvény 15. §-ában foglaltak szerint a beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy igénybe kívánja-e venni az egészségügyi ellátást, illetőleg annak során mely beavatkozás elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza.

Sem az iskola, sem a kollégium nem tekinthető egészségügyi intézménynek, ennek megfelelően az egészségügyi vizsgálat megszervezésére alkalmas szervezetnek sem. Természetszerűen az iskolában, illetve a kollégiumban lévő orvosi szoba, egészségügyi szoba alkalmas lehet a tanulók vizsgálatának lefolytatására. Ez sem jelenti azonban azt, hogy az iskola a tanulók, illetve kiskorú tanulók esetén a szülők tiltakozásának, beleegyezésének hiányában vizsgálatot szervezhet. Különösen igaz ez arra az esetre, ha a vizsgálat együtt jár azzal, hogy a tanulótól különböző mintákat, például vért vagy vizeletet vesznek.

Az iskola, illetve a kollégium nem hozhat létre olyan konfliktushelyzetet, amelyben el kell döntenie például a szülők és a gyermek közötti vitát. Ilyen vita alakulhat akkor, ha valamennyi szülő kéri gyermekének a vizsgálatát, például abból a célból, hogy megállapítsák, fogyaszt-e alkoholt vagy drogot. A tanuló tiltakozása esetén az iskola, illetve a kollégium nem kényszerítheti az érintett tanulót arra, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Valamennyi érdekelt beleegyezése esetén a vizsgálat lefolytatásakor biztosítani kell a megfelelő szakértelemmel rendelkező személy részvételét, továbbá a részt vevő tanulók személyiségi jogainak a védelmét. Így egyetlen tanuló sem kötelezhető arra, hogy társai előtt folytassák le a vizsgálatát. Amennyiben a szülő vagy a tanuló nem adja meg a hozzájárulását a vizsgálaton való részvételhez, az iskolának elsősorban a szülő figyelmét kell felhívnia arra, hogy vigye el gyermekét orvosi vizsgálatra. Indokolt esetben az iskolának a közoktatásról szóló törvény 2. sz. mellékletének az előírásai szerint a gyermekjóléti szolgálathoz kell fordulnia. A gyermekjóléti szolgálaton keresztül lehet intézkedni abban az esetben, ha a gyermek, a tanuló védelme érdekében szükség van arra, hogy az egészségügyi vizsgálatot lefolytassák.

Az iskola, illetve a kollégium az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM rendeletben foglaltak alapján tudja megszervezni a tanulók egészségügyi vizsgálatát. Az iskola-egészségügyi ellátásba valamennyi kollégium, illetve iskola bekapcsolódhat, függetlenül attól, hogy milyen fenntartásban működik.

Természetesen előfordulhat, hogy a tanuló feltételezett betegsége a többi tanuló egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti. Ilyen esetben az egészségügyről szóló törvény 17. §-a (2) bekezdésének a)pontja alapján nincs szükség a beteg beleegyezésére a vizsgálathoz, beavatkozáshoz. Ebben a kérdésben azonban nem az iskolának és nem a kollégiumnak kell döntenie. Értesíteni kell a szülőt, s amennyiben a szülő a gyermekét nem viszi el a szükséges vizsgálatra, az illetékes egészségügyi hatósághoz kell fordulni. Ez azonban csak igen kivételes eset lehet, az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint: „az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekbe való beleegyezés, illetve az ellátás visszautasításának szükséges korlátjaként a mások életének, egészségének vagy testi épségének védelme fogadható el” [36/2000. (X. 27.) AB határozat].

Az egyesülési jog

A közoktatási törvény 11. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a tanuló joga, hogy tagja legyen az iskolán kívüli társadalmi szervezeteknek. E jog tartalmát az egyesülésről szóló 1989. évi II. törvény határozza meg.

  • Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen.
  • Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei – tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint – társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek.
  • Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre.
  • A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.
  • Pártnak és szakszervezetnek csak magánszemélyek lehetnek a tagjai.

Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint az „egyesülési szabadság kapcsolatban áll az emberi méltósághoz való jog részét képező általános cselekvési szabadsággal és a személyiség szabad kibontakoztatásához való joggal. Minden embernek joga van ahhoz, hogy szabadon megválasztott célból másokkal – egyebek mellett – kulturális, vallási, tudományos, szociális, szabadidős közösséget hozzon létre, szervezetet alapítson, ilyen szervezetekhez önként csatlakozzon, vagy onnan önként kilépjen.” [6/2001. (III. 14.) AB határozat.]

Természetesen a társadalmi szervezetek tevékenységében való részvétel joga nem jár együtt azzal a joggal, hogy emiatt a tanuló mellőzze a tanulói foglalkozásokon való részvételt, illetőleg figyelmen kívül hagyja a kollégiumi foglalkozások rendjét. E körben a kollégium szervezeti és működési szabályzata tartalmazhat rendelkezést. Megfogalmazhatja, hogy a tanuló az említett jogát a kollégium munkarendjével összhangban a rendelkezésre álló szabadidő tartama alatt gyakorolhatja.

A diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a tanuló joga, hogy részt vegyen a diákkörök munkájában, és kezdeményezze azok létrehozását, tagja legyen iskolai művelődési, művészeti ismeretterjesztő, sport- és más köröknek. Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint az általános személyiségi jog magában foglalja a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, és az általános cselekvési szabadságot. „Ez például a sportoló számára azt jelenti, hogy jogában áll képességeit, teljesítményét másokkal összemérni, rendszeresen versenyezni.” [27/1990. (XI. 22.) AB határozat.] Az Alkotmánybíróságnak ez az iránymutatása az iskolák, illetve a kollégiumok részére lehetővé teszi annak a következtetésnek a levonását, hogy általában biztosítani kell a tanulók részére az iskola, illetve a kollégium életében való rendszeres részvételt, annak lehetőségét, hogy tudásukról rendszeresen számot adjanak, hogy képességeiket fejlesszék, és fejlődésüket mások fejlődésével egybevessék. Ennek a jogosultságnak mind a kötelező, mind a nem kötelező tanórai, mind a tanórán kívüli foglalkozások keretében érvényesülnie kell, így a diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás feltételeinek a meghatározásánál is.

Ez a tanulói jog csak látszólag hasonló a társadalmi szervezetek munkájában való részvétel jogához, valójában a személyiség szabad kibontakoztatásának egyik lehetséges kerete. Lényeges különbség az is, hogy a felsorolt szervezetek létrejöttéhez az egyesülésről szóló törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Az említett szervezetek az iskola, illetve a kollégium részei. Önálló jogalanyisággal nem rendelkeznek. Jogaikat és kötelezettségeiket a közoktatásról szóló törvény és végrehajtási rendeletei határozzák meg.

Az iskolai, kollégiumi diákkörök létrehozásának kezdeményezési jogával kapcsolatos eljárási kérdéseket az iskola, illetve a kollégium házirendjében kell rendezni. E szabályozásnak ki kell terjednie arra, hogy milyen módon és formában, milyen feltételek megléte esetén élhet ezzel a jogával a tanuló. Hogy mit kell érteni a diákkör fogalma alatt, az egyértelműen megállapítható a közoktatásról szóló törvény 53. §-a (2) bekezdésének b) pontjából: szakkör, érdeklődési kör, önképzőkör, énekkar, művészeti csoport. A diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás pedagógiai feltételekhez, képesség meglétéhez köthető a házirendben. Más kiválasztási mód alkalmazása esetén megvalósulhat az egyenlő bánásmód követelményének sérelme.

  • A közoktatásról szóló törvény 114. §-a (1) bekezdésének b) pontjában található rendelkezések alapján a tanórán kívüli foglalkozás keretére is szervezhető diákkör, iskolai sportkört stb.
  • A közoktatásról szóló törvény 115. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján térítési díj fizetésének kötelezettsége mellett szervezhető a tanórán kívüli foglalkozás, ha nem az említett időkeret terhére történik a szervezés.

A térítési díj fizetésének kötelezettsége mellett diákkör akkor szervezhető, ha ezzel nem zárják ki azt a tanulót, aki egyébként a felvételi feltételeknek megfelel, de nem tudja megfizetni a költségtérítést. Ebben az esetben a kedvezményes juttatásokhoz való jognak is érvényesülnie kell.

A közoktatásról szóló törvény 62. §-ának (1) bekezdése alapján az iskolai, illetőleg a kollégiumi tanulói közösségek is létrehozhatnak diákköröket a házirendben meghatározottak szerint. A házirendben tehát rendezni szükséges a diákkörök megalakításának kérdéseit, azt a kérdést, hogy a diákkör az iskola költségvetésének a terhére, a nem kötelező tanórai foglalkozások idejére milyen feltételek alapján létesíthető, illetőleg adott esetben a diákkör önköltséges formában milyen feltételek mellett hozható létre. Indokolt szabályozni a kiválasztás kritériumait, a jelentkezésekről való döntés szabályait, illetőleg az egész jelentkezés benyújtásának és elbírálásának kérdéseit.

A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (1) bekezdése szerint a diákkörök diákönkormányzatként is működhetnek. Ebben az esetben a diákönkormányzat maga szabályozza az életét, saját működését. A diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatot készít, amely nem lehet ellentétes az iskola házirendjével. A házirendben kell meghatározni azokat az alapelveket, amelyek biztosítják, hogy a diákönkormányzatként működő diákkör tevékenysége során is érvényesüljenek a tanulói jogosítványok.

A véleménynyilvánítás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló joga, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, illetve a kollégium működéséről, továbbá tájékoztatást kapjon a személyét és tanulmányait érintő kérdésekről, valamint e körben javaslatot tegyen, kérdést intézzen az iskola, a kollégium vezetőjéhez, pedagógusaihoz, az iskolaszékhez, a kollégiumi székhez, és arra a megkereséstől számított harminc napon belül, illetve az iskolaszék vagy a kollégiumi szék harmincadik napot követő első ülésén érdemi választ kapjon.

Az iskolai és a kollégiumi belső szabályzat elkészítésénél iránymutató a Magyar Köztársaság Alkotmánya 61. §-a (1) bekezdésében foglaltak, amely egyértelművé teszi, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Ezért az intézményi szabályzatok e jog gyakorlásának eljárási kérdéseit, nem pedig korlátjait határozhatják meg. Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint „a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen »anyajoga« többféle szabadságjognak, az úgynevezett »kommunikációs« alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jogok a szólás- és sajtószabadság, amely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága. A véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési jog. Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak, és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek, a szavak kifejtése a mégoly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele. A véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhető érdekét is figyelembe vegyék. Az Alkotmánybíróság álláspontjának kialakításánál többek között figyelembe vette az 1976. 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában rögzítetteket, melyben foglaltak szerint a véleménynyilvánítás bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít, és amelyek mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.” [30/1992. (V. 26. AB határozat.]

A véleménynyilvánítás szabadságának korlátja a tanulói oldalról az emberi méltóság tiszteletben tartása. Ennek a kérdésnek a házirendben történő szabályozása nehezen oldható meg. Az emberi méltósághoz kapcsolódó számos, korábban ismertetett alkotmányos jog érvényesülése azt kívánja meg, hogy a tanuló minden olyan esetben, amikor él a véleménynyilvánítás jogával, tartózkodjon az olyan értékítéletek kinyilvánításától, az olyan kifejezések használatától, amelyek alkalmasak arra, hogy más tanulótársának, az iskolában, kollégiumban dolgozóknak vagy bárki másnak megsértse az emberi méltóságát. E korlátozás pontos és jó szabályozására a házirendek nem vállalkozhatnak. Indokolt azonban mindenképpen meghatározni azt az eljárási rendet, amelynek keretei között a véleménynyilvánítás jogával élhet a tanuló. A véleménynyilvánítás kapcsolódhat minden olyan kérdéshez, amely összefügg az iskola, illetve a kollégium életével, de kiterjed minden olyan kérdésre, amely adott esetben a kollégiumon, illetve az iskola falain kívül történik. Azt, hogy milyen időben és milyen módon nyilváníthat a tanuló véleményt, azért indokolt rendezni, mert szükségképpen védelmet kell élvezzen a többi tanuló művelődéshez való joga, az az érdek, hogy az iskolai nevelő és oktató munka zavartalanságát biztosítani lehessen. Természetszerűen a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsolatban áll az iskola és a kollégium pedagógiai tevékenységével, hiszen a vélemény kapcsolódhat egy adott tanítási óra munkájához is. A véleménynyilvánítás, a tájékoztatás joga, a javaslattétel jogosultsága szorosan egymáshoz kapcsolódó jogok. Ezért a házirendben is egységesen kell kezelni ezeket a kérdéseket.

A tájékozódásból következik a véleménynyilvánítás, sok esetben ehhez kapcsolódóan a javaslattétel, amelyhez fűződik az érdemi válaszhoz való jog. A házirendben ennek a folyamatnak a menetét, egymáshoz való kapcsolódását kell megfelelő módon rendezni. A közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének (8) pontja meghatározza, mi tekinthető érdemi válasznak: amelyből megállapítható a megkérdezett, illetve az intézkedésre jogosult személy, szervezet véleménye, döntése, valamint annak indokai.

Az önazonossághoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének h) pontja szerint a tanuló joga, hogy vallási, világnézeti vagy más meggyőződését nemzeti vagy etnikai önazonosságát tiszteletben tartsák, és azt kifejezésre jutassa, feltéve, hogy a jogának gyakorlása nem ütközik jogszabályba, nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza a társai tanuláshoz való jogának gyakorlását.

Az iskolai és a kollégiumi munka szervezése nem azonosítható az iskolába, illetve kollégiumba felvett tanulók jogaival és kötelezettségeivel. Míg a közoktatásról szóló törvény az állami és a helyi önkormányzati fenntartású iskolák és kollégiumok működésével kapcsolatosan szigorú követelményeket állapít meg – nem kötődhet egyetlen valláshoz vagy világnézethez sem –, addig a tanulók esetében ilyen korlátozás a közoktatásról szóló törvényben nem található. Éppen ellenkezőleg: mindaddig, amíg a joga, illetve e jog gyakorlása nem ütközik a közoktatásról szóló törvényben meghatározott korlátozásba, a tanulót nem lehet eltiltani attól, hogy az ismertetett jogával éljen. E kérdések iskolai, kollégiumi értelmezésénél, illetve az ismertetett jogok gyakorlásánál nem hagyhatók figyelmen kívül a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alkotmányos rendelkezések, a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallási, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni és születési vagy egyéb helyzet szerinti különbség nélkül. Ugyancsak figyelembe kell venni az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló rendelkezéseket, amelyek ugyancsak tiltják a hátrányos megkülönböztetés minden formáját.

Az iskolai és a kollégiumi házirendek e kérdéskör szabályozásánál általános kötelezettségként állapíthatják meg minden tanuló részére, hogy az említett területeken kötelesek tiszteletben tartani társaik jogainak érvényesülését. Tiltást rendelhet el minden, e jog gyakorlásával összefüggő kirekesztő tanulói magatartással szemben. Ugyanakkor a jog gyakorlásának kereteit is meghatározhatja a közoktatásról szóló törvényben ismertetett korlátok között. Így például a tanuló egyéni jogának gyakorlása nem korlátozhatja a tanítási órák megtartását, a tanítási órák megszervezését. Természetszerűen a különböző kötelező és nem kötelező foglalkozásokon a különböző nézetek és meggyőződések napvilágra kerülhetnek, hiszen ez összefügg a véleménynyilvánítás szabadságának kérdésével, azonban ezeknek a véleményeknek az elfogadása nem kényszeríthető rá azokra, akik azzal nem értenek egyet.

Az iskola és a kollégium nem korlátozhatja a különböző vallási, világnézeti meggyőződés külső megjelenési formáját mindaddig, ameddig az nem ütközik a többi tanuló hasonló jogosítványaival, illetőleg nem veszélyezteti a közoktatásról szóló törvényben meghatározott más jogok érvényesülését. Így például a meghatározott vallás vagy világnézet elfogadását jelképező ékszerek vagy ruhadarabok viselése alkotmányos jog. Nem tekinthető azonban annak, ha ezeknek a jelvényeknek az osztályteremben történő elhelyezésére kerül sor egy önkormányzati iskolában vagy kollégiumban.

Ez az alkotmányos jog szoros kapcsolatban áll a családi élethez és a magánélethez való joggal, az önrendelkezés jogával, indokolt e kérdéseket együttesen kezelni a házirend megalkotásakor.

Levelezéshez, lakhatáshoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint a tanuló joga, hogy a levelezéshez, továbbá kollégiumban a lakáshoz való jogát tiszteletben tartsák, feltéve, hogy e jogának gyakorlása nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza társai tanuláshoz való jogának gyakorlását.

Az iskolai és a kollégiumi házirendek a levelezéshez való jog gyakorlásával kapcsolatosan megállapíthatnak korlátozásokat a tanórai foglalkozások védelme érdekében. Mindenképpen indokolt azonban, hogy az iskolák és a kollégiumok tiszteletben tartsák a tanuló személyiségi jogait és információs önrendelkezési jogát a levelezéshez való jog, illetőleg az azzal összefüggő korlátozások megsértése esetén. Ebből az következik, hogy a pedagógus a tanulótól elvett leveleket nem ismertetheti a nyilvánosság előtt, sőt a pedagógus sem ismerheti meg annak tartalmát.

Ezeknek a jogoknak a helyi szintű szabályozásánál figyelembe kell venni az emberi méltóság érvényesülésével és a magánélethez való jog érvényesülésével kapcsolatos elvárásokat.

A vendégtanulói jogviszony

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerint a tanuló joga, hogy a jogszabályban meghatározottak szerint vendégtanulói jogviszonyt létesítsen.

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 19. §-a határozza meg a vendégtanulói jogviszony létesítésével kapcsolatos eljárási kérdéseket.

  • A tanuló kérelmére engedélyezhető, hogy az iskolában oktatottaktól eltérő irányú ismeretek megszerzése, illetőleg nyelvtanulás céljából másik iskolában elméleti tanítási órákon, illetőleg gyakorlati foglalkozáson vegyen részt.
  • Ha az iskola nem vesz részt kisebbségi oktatásban attól az évtől kezdődően, amelyben a tanuló a tizenegyedik életévét elérte, a szülő és a tanuló közös kérelmére engedélyezni kell, hogy a tanuló a közoktatási törvény 86. §-ának (5) bekezdésében meghatározott kiegészítő kisebbségi oktatásban vegyen részt.
  • Ha a tanuló tartós gyógykezelése az iskolába járást nem teszi lehetővé, tanulmányait – tanulói jogviszonyának fenntartása mellett – egészségügyi intézményben vagy a gyógykezelést is biztosító nevelési-oktatási intézményben folytathatja.
  • Az alapfokú művészetoktatási intézmény tanulója az előírt követelményt – az iskolák közötti megállapodás alapján – a másik alapfokú művészetoktatási intézményben is elsajátíthatja.

Az iskola a vendégtanulói jogviszony létesítési jogát a tanulónak nem korlátozhatja. Az iskolai házirend meghatározhatja azonban, hogy hova és milyen módon lehet a vendégtanulói jogviszony létesítésével összefüggő engedélyt benyújtania a tanulónak. Az iskolának segítséget is kell adnia a tanulóknak ahhoz, hogy vendégtanulói jogviszonyt létesítsenek, amennyiben erre a sikeres tanulmányi munka érdekében szükség van. Ilyen indok lehet a nyelvtanulás lehetőségeinek bővítése, az emelt szintű érettségi vizsgára történő felkészülés. Az iskolai házirendnek kell rendeznie a várható igények felmérésével összefüggő eljárási kérdéseket. A vendégtanulói jogviszony lehetőségének az igénybevétele befolyásolhatja az iskolai munka tervezését, hiszen a tanuló nem lehet két helyen egy időben. Ezért célszerű, hogy az érintett iskolák egymással is megállapodást kössenek, ha tanulóik nagyobb számban, kölcsönösen igénybe veszik az iskolai szolgáltatásokat.

A tantárgyválasztás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének k) pontja szerint a tanuló joga, hogy tanulmányai során a pedagógiai programban és az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározott keretek között megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust.

E választási jog gyakorlásának számos pedagógiai összetevője van, mely kérdések rendezése nem tartozik a házirend szabályozási körébe. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet 9. §-a szerint az iskola igazgatója minden év április 15-ig elkészíti és közzéteszi a tájékoztatót azokról a tantárgyakról, amelyekből a tanuló tantárgyat választhat.

Az iskolai házirend a tanulói választással kapcsolatos eljárási kérdéseket rendezheti, például azt, hogy hol és milyen formában kaphat a tanuló részletes tájékoztatást, továbbá jelentkezését hol és milyen formában közölheti az iskolában. A pedagógus megválasztásának joga összefügg a foglalkoztatás és a pedagógusok tevékenységének értékelése kérdéskörével is. A házirendben azt az eljárási rendet kell meghatározni, amelynek megtartásával a pedagógusok megválasztásával összefüggő tanulói jog gyakorolható. Így például, ha adott tantárgyból különböző követelmények szerint folyik a felkészítés, a tanulónak meghatározott eljárási rend szerint választását közölnie kell az iskolával. Rendezni kell azt a kérdést is, hogy változtathat-e a tanuló a korábbi döntésén vagy sem.

E kérdéskör szabályozásánál figyelembe kell venni a személyiség szabad kibontakoztatásának jogát, az önrendelkezés jogát, a véleménynyilvánítás jogát, a tantárgyválasztás jogát, a tájékozódáshoz való jogot.

Az eljárásindítás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének l) pontja alapján a tanuló joga, hogy jogai megsértése esetén a jogszabályban meghatározottak szerint eljárást indítson, továbbá igénybe vegye a nyilvánosságot.

A tanuló a közoktatásról szóló törvény 83. §-a alapján gyakorolhatja jogorvoslati jogát az iskola, illetve a kollégium által hozott döntésekkel, intézkedésekkel összefüggésben, illetőleg, ha ügyében az iskola, a kollégium a várt döntést, intézkedést nem hozza meg. Az iskolai és a kollégiumi házirendeknek e kérdésben a szükséges eljárási kérdéseket lehet szabályoznia. Ezek az eljárási kérdések nem korlátozhatják azonban a jogorvoslati jog érvényesülését. A különböző kérelmek benyújtása nincsen alakszerűséghez kötve. Az iskola és a kollégium azonban a házirendjében előzetes egyeztetési lehetőséget biztosíthat a szülőknek, a tanulóknak, amellyel megelőzhető a jogorvoslati eljárás megindítása. Az iskola és a kollégium jegyzőkönyvbe foglalja a szülői és a tanulói jogorvoslati kérelmet, ha az előzetes egyeztetés nem vezetett eredményre.

Ez a jog összefügg a tájékozódás jogával, azzal a joggal, hogy az iskola és a kollégium köteles a tanuló részére a joga érvényesítéséhez szükséges tájékoztatást megadni. A házirendben szabályozható az a kérdés, hogy a jogai érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat a tanuló, illetve a képviseletében eljáró szülő milyen módon ismerheti meg.

Részvétel a döntéshozatali tevékenységben

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének m) pontja alapján a tanuló személyesen vagy képviselői útján a jogszabályban meghatározottak szerint részt vesz az érdekeit érintő döntések meghozatalában, a nevelési-oktatási intézmény irányításában.

A közoktatásról szóló törvénynek az iskolaszékre, a diákönkormányzatra, a tanulók közösségeire vonatkozó rendelkezései világossá teszik, hogy e jogosítványok gyakorlására milyen körben és milyen módon van lehetőség. A jogszabályokra történő utalás lehetőséget biztosít arra, hogy más törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet is szabályozzon e területen.

A házirendekben kell meghatározni azt az eljárást, amely alapján a tanulók tudomást szerezhetnek arról, hogy az iskola és a kollégium milyen kérdésekben tart igényt véleményükre, javaslataikra. A házirend lehetőséget biztosíthat a közvetlen és a közvetett tanulói közreműködésre a tanulókat érintő minden kérdésben. Ennek a legváltozatosabb formáit alakíthatja ki. Az irányításban való közreműködés jó lehetőséget biztosít a „diákélet” ellenőrzésében való részvételre, a dohányzásra, az italozásra, a kábítószerezésre vonatkozó tilalmak megtartásának figyelemmel kísérésére.

Ezt a kérdést indokolt a tájékozódás, a véleménynyilvánítás, a javaslattétel jogával együttesen szabályozni.

A magántanuló

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének n) pontja alapján a tanuló joga, hogy magántanuló legyen, illetőleg kérje a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentést.

A közoktatásról szóló törvény 7. §-a (1) bekezdése alapján a szülő dönti el, hogy gyermeke a tankötelezettségének iskolába járással vagy magántanulóként tesz eleget. Az iskola házirendjében a kérelem benyújtásával kapcsolatosan lehet indokolt a szabályozás. A magántanuló az iskolával tanulói jogviszonyban áll, azonban kérheti a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését. A felmentés szólhat valamennyi tanórára vagy annak egy részére. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 23. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a tanuló a szülő döntése alapján teljesíti a tanulmányait magántanulóként, felkészítéséről a szülő gondoskodik, illetőleg a tanuló egyénileg készül fel. Az iskola igazgatója azonban köteles tájékoztatni a tanulót, illetve a szülőt a magántanuló jogairól és kötelességeiről. A magántanulót ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többi tanulót. Indokolt ezért, hogy a házirend kitérjen a magántanulói jogokra, illetőleg arra a kérdésre, hogy a magántanuló milyen módon élhet a tanulói jogviszonyával összefüggő jogosítványaival (igénybe veheti a tanulószobát, bejárhat az iskolai könyvtárba, részt vehet az iskolai étkezésben). A házirendben indokolt szabályozni e jogokat és kötelességeket, ily módon annak átadása megfelelő tájékoztatást biztosít az érdekeltek részére. Abban a kérdésben, hogy gyermeke milyen módon végzi a tanulmányait, a szülő jogosult dönteni. Az iskola igazgatója a szülői döntést nem vizsgálhatja felül. Köteles azonban mérlegelni, hogy a tanulmányok folytatása eredményes lehet-e ebben a formában. A közoktatásról szóló törvény

  • 7. §-ának (1) bekezdése szerint a tankötelezettség – a szülő választása alapján – iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető.
  • 7. §-ának (2) bekezdése alapján, ha az iskola igazgatója vagy a gyámhatóság, illetve a gyermekjóléti szolgálat megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét. A jegyző dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Hátrányos helyzetű tanuló esetén a döntéshez az iskola igazgatójának be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét. Természetesen a tankötelezettség teljesítése után is lehet magántanulóként folytatni a tanulmányokat. Az iskola azonban nem alkalmazhatja ezt a lehetőséget fegyelmező eszközként. Nem javasolhatja a szülőnek, hogy gyermekét „vigye haza” , legyen magántanuló, mert sok a probléma vele az iskolában.

Nem csak a magántanulót lehet felmenteni a tanítási órák látogatása alól. A közoktatásról szóló törvény 71. §-ának (2) bekezdése alapján az igazgató – a gyakorlati képzés kivételével – a tanulót kérelmére – részben vagy egészben – felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi.

A magántanuló, illetve a tanítási óra látogatása alól felmentett tanuló tudásának méréséről az iskolának gondoskodnia kell. Erről a kérdésről az iskola pedagógiai programjában kell rendelkezni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 21. §-át kell figyelembe venni a helyi szintű szabályozásnál.

  • A tanuló osztályzatait évközi teljesítménye és érdemjegyei vagy az osztályozóvizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán nyújtott teljesítménye alapján kell megállapítani. A tanulmányok alatti vizsgát iskolában – illetve e rendeletben meghatározottak szerint – független vizsgabizottság előtt lehet tenni.
  • A félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához a tanulónak osztályozóvizsgát kell tennie, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól, engedélyezték, hogy egy vagy több tantárgy tanulmányi követelményének egy tanévben, illetve az előírtnál rövidebb idő alatt tegyen eleget.
  • A tanuló beszámoltatására, az ismeretek számonkérésének formáira az előző bekezdésekben foglaltakat azokon az évfolyamokon kell alkalmazni, amelyeken a helyi tanterv bevezetése még nem történt meg.

A házirendben lehet szabályozni, hogy milyen módon tájékozódhat a tanuló az iskola elvárásairól, mikor vannak a vizsgaidőszakok, milyen módon lehet azokra jelentkezni.

A tanulás alóli mentesítés azt jelenti, hogy a tanulónak a tudásáról sem kell számot adnia.

  • A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése alapján a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót – jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint – a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján – a gyakorlati képzés kivételével – az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.
  • Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés és minősítés alól, az iskola – a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (7) bekezdésében, valamint (11) bekezdésének c)pontjában meghatározott időkeret terhére – egyéni foglalkozást szervez részére.
  • Az egyéni foglalkozás keretében – egyéni fejlesztési terv alapján – segíti a tanuló felzárkóztatását a többiekhez. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat. A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozóvizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.

A házirendnek tájékoztató feladata van ezen a területen. Ismertetni kell a szülővel a választás lehetőségét, továbbá azt, hogy milyen módon és milyen formában gyakorolhatja a jogait.

A független vizsgabizottság előtti beszámolás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének o) pontja alapján a tanuló joga, hogy kérelmére jogszabályban meghatározott eljárás szerint független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról.

A közoktatásról szóló törvény 83. §-ának (2) bekezdése szerint a tanuló, a szülő az óvoda, az iskola, a kollégium döntése vagy intézkedése, illetve intézkedésének elmulasztása ellen – a közléstől, ennek hiányában a tudomására jutásától számított tizenöt napon belül – a gyermek, tanuló érdekében eljárást indíthat, kivéve a magatartás, a szorgalom, valamint a tanulmányok értékelését és minősítését. Eljárás indítható a magatartás, szorgalom és a tanulmányok minősítése ellen is, ha a minősítés nem az iskola által alkalmazott helyi tantervben meghatározottak alapján történt, illetve a minősítéssel összefüggő eljárás jogszabályba vagy a tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésekbe ütközik. Az elsajátított ismeretekből történő beszámoltatás sok szubjektív elemet tartalmaz. A meghozott döntés felülvizsgálata, megtámadása nem vezethet eredményre, mivel az adott pillanat rekonstruálására, a mérlegelés felülvizsgálatára nincsen lehetőség. A független vizsgabizottság igénybevétele arra nyújt lehetőséget, hogy a tanuló az iskolán kívül méresse meg tudását. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 22. §-a szerint

  • a független vizsgabizottság előtt letehető tanulmányok alatti vizsgát az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont, szakmai-elméleti és szakmai-gyakorlati vizsgatantárgyak esetén pedig a szakképesítésért felelős miniszter által kijelölt intézmény szervezi;
  • a tanuló – kiskorú tanuló szülője aláírásával – a félév, illetve a szorgalmi idő utolsó napját megelőző harmincadik napig, a 20. § (6) bekezdésében meghatározott esetben az engedély megadását követő három napon belül jelentheti be, ha osztályzatának megállapítása céljából független vizsgabizottság előtt kíván számot adni tudásáról. A bejelentésben meg kell jelölni, hogy milyen tantárgyból kíván vizsgát tenni. Az iskola igazgatója a bejelentést öt napon belül továbbítja a vizsgáztatásra kijelölt intézménynek, amelyik az első félév, illetve a szorgalmi idő utolsó hetében szervezi meg a vizsgát;
  • a tanuló – kiskorú tanuló esetén a szülő aláírásával – a bizonyítvány átvételét követő tizenöt napon belül kérheti, hogy független vizsgabizottság előtt javítóvizsgát tehessen.

A házirend szabályozási körébe tartozik, hogy a tanuló milyen módon kaphat információt ahhoz, hogy e jogával a gyakorlatban élni tudjon, hol, mikor és milyen formában kell benyújtani kérelmét. Az iskola a szabályozással nem gördíthet akadályt a tanuló elé, nem nehezítheti meg a független vizsgabizottság igénybevételét.

Az iskolaváltás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének p) pontja alapján a tanuló joga, hogy kérje az átvételét másik, azonos vagy más típusú nevelési-oktatási intézménybe.

A közoktatásról szóló törvény 26. §-ának (6) bekezdése, 27. §-ának (6) bekezdése, 28. §-ának (7) bekezdése, 29. §-ának (7) bekezdése szabályozza, hogy az iskola milyen módon teljesítheti az átvétellel összefüggő kérdéseket. Az átvétel jelentkezés alapján történik, az ezzel kapcsolatos pedagógiai követelmények meghatározása nem a házirend, hanem a pedagógiai program része. A közoktatásról szóló törvény 46. §-ának (1) bekezdése szerint az iskola helyi tantervének kell biztosítania az iskolaváltást, a tanuló átvételét, szükség esetén különbözeti vizsgával vagy évfolyamismétléssel. Az átvétel nem azonos a felvétellel. Átvételre csak a tanulói jogviszony fennállása alatt van lehetőség. Az átvétellel megszűnik az eredeti tanulói jogviszony, és helyébe lép az új. Ha a tanuló befejezte az iskolai tanulmányait, akkor újat kell létesítenie, ami felvételi eljárás keretében valósítható meg.

A házirend szabályozási körébe a tanulói tájékoztatás, az ismeretek megszerzésének lehetősége, a szükséges információhoz való hozzájutás szabályozása tartozik. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 18. §-a határozza meg a tanulói átvétellel összefüggő eljárási kérdéseket, továbbá azt, hogy az átvételi kérelemhez milyen iratokat kell bemutatni. A házirendben lehet meghatározni e kérelmek benyújtásának pontos helyét, valamint a kérelmek átvételével összefüggő helyi szabályokat. Abban az esetben, ha az iskolák közötti együttműködés segíti a tanulói pályaválasztást, az iskolaváltást, indokolt, hogy erről a kérdésről az iskolai házirend tartalmazzon rendelkezést.

A tanulmányok folytatásához való jog a tankötelezettség ideje alatt

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének r) pontja szerint a tanuló joga, hogy különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélkül folytathassa tanulmányait akkor is, ha az állandó lakóhelyén nem működik olyan iskola, amelyben a tankötelezettségéig biztosított az iskolai nevelés és oktatás.

  • A közoktatásról szóló törvény 46. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az általános iskola kevesebb mint nyolc évfolyammal működik, helyi tantervének összhangban kell állnia annak az iskolának a helyi tantervével, amelyikben az utolsó évfolyamának befejezését követően a tanulók mint kötelező felvételt biztosító iskolában folytathatják tanulmányaikat.
  • A közoktatásról szóló törvény 25. §-ának (7) bekezdése alapján is, ha a helyi önkormányzat által fenntartott általános iskola kevesebb mint nyolc évfolyammal működik, megállapodást kell kötnie a kötelező felvételt biztosító iskolával, amelyben rendezniük kell az együttműködés kérdéseit.
  • A közoktatásról szóló törvény 87. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megyei önkormányzat kötelessége, hogy gondoskodjon azokról a tanulókról, akik az általános iskolát követően nem tudnak tovább tanulni, mivel lakóhelyükön nem működik a tankötelezettség végéig iskola.
  • Az eljárási kérdéseket a mindenkori tanévben kiadott, a tanév rendjét szabályozó miniszteri rendelet határozza meg.

A házirendben annak a kérdésnek a szabályozására van szükség, hogy a tanulók milyen módon juthatnak hozzá a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadáshoz, kitől kérhetnek információt annak érdekében, hogy kellő időben fel tudjanak készülni az iskolaválasztásra. E kérdéskörben az iskolai házirendnek tájékoztatási kötelezettségei is vannak. A tanulót és a szülőt tájékoztatni kell arról, hogy milyen választási lehetőségük van. A házirendben a tanulókat kötelezően fogadó iskolának meg kell jelennie.

A diákképviselet joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének s) pontja alapján a tanuló joga, hogy választó és választható legyen a diákképviseletbe.

A közoktatásról szóló törvény 62–63. §-a szerint:

  • az iskola, a kollégium tanulói közös tevékenységük megszervezésére – a házirendben meghatározottak szerint – diákköröket hozhatnak létre;
  • a tanulóközösségek döntési jogkört gyakorolnak – a nevelőtestület véleménye meghallgatásával – saját közösségi életük tervezésében, szervezésében, valamint tisztségviselőik megválasztásában, és jogosultak képviseltetni magukat a diákönkormányzatban;
  • a tanulók, a tanulóközösségek és a diákkörök a tanulók érdekeinek képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre. A diákönkormányzat tevékenysége a tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. A diákönkormányzat munkáját a tanulók által felkért nagykorú személy segíti, aki – a diákönkormányzat megbízása alapján – eljárhat a diákönkormányzat képviseletében is.

Ez a tanulói jog szorosan kapcsolódik az intézményi irányításban való részvétel jogához. A házirend feladata annak rendezése, hogy milyen feladatok ellátásához kell biztosítani a képviseletet. A házirend tartalmazhat eljárási kérdéseket is a különböző választások megszervezéséhez, kivéve, ha a választás a diákközösségekkel, diákönkormányzatokkal függ össze. Nem tartalmazhat a házirend korlátozó vagy kizáró rendelkezéseket a választás és válaszhatóság körében.

Az érdekképviselethez való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdése s) pontja szerint a tanuló joga, hogy a diákönkormányzathoz forduljon érdekképviseletért, illetve a törvényben meghatározottak szerint kérje az őt ért sérelem orvoslását.

A diákönkormányzat működésével összefüggésben a házirendnek nincs szabályozási jogosítványa, hiszen a közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (3) bekezdése alapján saját maga dönt a működéséről. A diákönkormányzatnak kell szabályoznia, hogy milyen formában „fordulhat hozzá” segítségért a tanuló.

Az iskolai házirendnek nem lehet olyan előírása, amely bármilyen módon nehezítené vagy gátolná a tanulót abban, hogy a diákönkormányzat segítségét kérje. A házirend azonban előírhatja, hogy ha az érdekképviseletet a diákönkormányzat látja el, milyen módon kell azt egy adott ügynél bejelenteni, illetve milyen módon kell igazolni a képviseleti jogot. Így például, ha fegyelmi ügyben a diákönkormányzat látja el a tanuló érdekképviseletét, a tanulónak, az iskolának erről tudomást kell szereznie, azért, hogy értesíteni tudják a diákönkormányzat részéről eljáró személyt.

A sérelem orvoslásához való jog szoros kapcsolatban áll azokkal az eljárási kérdésekkel, amelyeket a közoktatásról szóló törvény 83–84. §-ai tartalmaznak. Az iskolai és a kollégiumi házirendeknek segítséget kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a tanulók megfelelő ismeret birtokában tudják gyakorolni a jogorvoslathoz való jogukat. Indokolt az is, hogy a házirendek olyan egyeztető fórumokat építsenek ki, amelyekkel a vélt vagy valós érdeksérelmek feltárhatók, orvosolhatók anélkül, hogy formálisan meg kellene indítani a jogorvoslati eljárást.

A szociális alapú támogatáshoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének u) pontja alapján a tanuló joga, hogy kérelemre, indokolt esetben szociális ösztöndíjban, illetve szociális támogatásban részesüljön.

Ennek a kérdésnek a rendezése akkor tartozik az iskolai, illetve a kollégiumi házirend szabályozási körébe, ha olyan juttatásokat kell meghatározni, amelyek igénybevételéről jogszabály nem rendelkezik. A jogszabály alapján járó juttatások kérdésében akkor van szabályozási lehetőség, ha arra a jogszabály lehetőséget nyújt. Az iskola és a kollégium költségvetésének terhére alapíthat ösztöndíjat és más támogatási rendszert, amellyel kapcsolatosan minden kérdést rendezni kell. A szabályozásnak egyértelműnek és pontosnak kell lennie. Ki kell terjednie a juttatás céljára, a juttatáshoz való hozzájutás feltételeire, a benyújtott kérelmek elbírálási szempontjaira és az elbírálással összefüggő eljárásokra. A szabályozás pontossága azért indokolt, mivel az iskola és a kollégium döntése ellen akkor is jogorvoslatnak van helye, ha a döntés a házirendre épül.