Olvasási idő: 
46 perc
Author

Házirendek a nevelési-oktatási intézményekben III.

A nevelési intézmények házirendjeivel foglalkozó sorozatunk zárótanulmányában a kollégiumok működési rendjére vonatkozó szabályok hátterével, a diákönkormányzatok és a szülői szervezetek intézményi döntési folyamatokban való részvételének szabályaival, azok értelmezésével foglalkozik a szerző. Bemutatja, hogy a hazai jogi szabályozás milyen széles körű jogosítványokat biztosít a szülők és a diákok képviselőinek a döntések előzetes véleményezése érdekében történő tájékozódásra. A tanulmányt az óvodák házirendjére vonatkozó információk zárják.

A tanulói kötelezettségek megjelenése a házirendben

A közoktatásról szóló törvény 12. §-a határozza meg azokat a legfontosabb kötelezettségeket, amelyek együtt járnak a tanulói jogviszonnyal, illetve a kollégiumi tagsági jogviszonnyal. A tanulói kötelezettségek szabályozása szorosan kapcsolódik a tanulói jogokhoz, továbbá ahhoz az elvhez, hogy a tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő jogok és kötelezettségek alanya a tanuló. A tanulói jogviszonyból, kollégiumi tagsági jogviszonyból származó kötelezettségeket a tanulónak kell teljesítenie, ugyanakkor a tankötelezettséggel kapcsolatos tanulói kötelezettségek elmulasztása miatt a szülő is felelősségre vonható. A tanulói jogviszonnyal és a kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő kötelezettségek teljesítése a tanulótól számon kérhető, hiszen a közoktatásról szóló törvény 76. §-a alapján fegyelmi eljárás indítható és fegyelmi büntetés szabható ki azzal a tanulóval szemben, aki a kötelezettségeit vétkesen és súlyosan megszegi. Ezért van jelentősége annak a szabályozásnak, amelyik az 1993. évi módosulással épült be a közoktatásról szóló törvény 12. §-ának (1) bekezdésébe: a tanuló kötelessége, hogy megtartsa az iskolai, kollégiumi szervezeti és működési szabályzatban, továbbá a házirendben foglaltakat.

A házirend szabályozási köre e területen is korlátozott. Nem írhat elő az iskola, illetve a kollégium olyan magatartási szabályt a tanuló részére, amelynek nincs jogszabályi alapja. A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a jogszabályban meghatározott tanulói kötelezettségek végrehajtásának szabályozására az iskolának, illetve a kollégiumnak van felhatalmazása.

 

Közreműködés az iskola, illetve a kollégium „rendben tartásában”

A közoktatásról szóló törvény 12. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a tanuló kötelessége, hogy a házirendben meghatározottak szerint közreműködjön saját környezetének és az általa alkalmazott eszközöknek a rendben tartásában, a tanítási órák, kollégiumi foglalkozások, rendezvények előkészítésében, lezárásában.

A házirendben kell pontosan meghatározni, hogy melyek azok a feladatok, amelyek ellátásában a tanuló adott esetben köteles közreműködni. Ez a közreműködés a tanulói jogviszonyból eredő kapcsolat része, ily módon nem irányulhat huzamos munkavégzésre, nem veheti át az iskolában és a kollégiumban foglalkoztatottak feladatkörét. Olyan tevékenység megvalósítására irányulhat, amely speciális jellege folytán kapcsolódik az iskola, illetve a kollégium pedagógiai tevékenységéhez, a különböző tanórai és tanórán kívüli foglalkozások előkészítéséhez, befejezéséhez. A házirendben történő szabályozásnál figyelembe kell venni az adott iskolába járó tanulók életkorát és fejlettségét. Az iskola, illetve a kollégium elvárásainak minden esetben a feladatellátásban közreműködő tanulók teljesítőképességét is számba kell vennie. A tanuló nem önálló feladatellátásra köteles, tevékenységét pedagógus felügyelete, szükség esetén irányítása mellett láthatja el. A tanulói közreműködés során különös figyelmet kell fordítani a gyermek- és tanulóbalesetek megelőzésére, a veszélyhelyzetek kialakulásának minimálisra való csökkentésére, ezért a tanuló nem kötelezhető olyan feladat ellátására, amely szakértelmet, különleges felkészültséget, védő-óvó intézkedések megtartását igényli. A saját környezet és az általa alkalmazott eszközök rendben tartásának kötelezettsége nem lépheti túl azt a keretet, mint amelyet egy családi környezetben a gyermeknek fejlettségéhez, életkorához igazodva általában el kell végeznie. Az iskolában jogos elvárás, hogy minden tanuló tartsa tisztán azt az asztalt, padot, széket, amelyet a tanítási órákon használ. A kollégiumban jogos elvárás, hogy a saját fekvőhelyét, szekrényét és az ahhoz tartozó környezetet a tanuló kímélje, tisztán tartsa. Nem lehet azonban elvárás a takarító személyzet tevékenységének átvétele.

Az általános gyakorlat szerint a tanulók közreműködnek a tanítási órák előkészítésében, a szervezési feladatok ellátásában, az iskolákban kialakult gyakorlat a „hetesi” tevékenység ellátása, a folyosói felügyeletben való közreműködés. A házirendben kell meghatározni e megbízások tartalmát és a megbízások teljesítésére történő kiválasztás rendjét.

 

A tanulói munkarend

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése szerint a házirend határozza meg a tanulói munkarendet, a tanórai, a tanórán kívüli és a kollégiumi foglalkozások rendjét.

Az iskolában, illetve a kollégiumban folyó nevelő- és oktatótevékenység szükségszerűen kihatással van a pedagógusok foglalkoztatására. A tanulói munkarend házirendben történő szabályozása meghatározza, hogy az adott nevelési-oktatási intézményben milyen módon kell megszervezni a pedagógusok jelenlétét. A tanulói munkarend meghatározásakor azt kell rögzíteni a házirendben, hogy a tanulóknak milyen időbeosztás szerint kell teljesíteniük kötelező, illetve önként vállalt feladataikat. A munkarend foglalja magában az intézmények helyiségeinek használati rendjét is, hiszen a tantermek, szertárak, tornatermek nyitva tartásának igazodnia kell a tanulói munkarendhez. A tanulói munkarend meghatározó eleme az oktatás munkarendje, az az időtartam, amely alatt az iskola helyi tantervében meghatározott tananyag elsajátítása, illetve a tanulók felkészítése folyik. Abban az esetben, ha az iskolába járó tanulók felkészítése az oktatás eltérő munkarendje szerint folyik, nyilván a házirendben azt is meg kell határozni, hogy milyen módon alakul a tanulók munkarendje a nappali rendszerű iskolai oktatásban, illetőleg a felnőttoktatásban.

A tanulói munkarend meghatározását befolyásolja az is, hogy a rendelkezésre álló helyiségek, illetőleg a felkészítésre váró tanulók száma miatt a nevelő- és oktatómunkát a nap milyen időszakában szervezik meg: csak délelőtt, délelőtt és délután vagy délután. Elképzelhető, hogy a nappali rendszerű iskolai oktatás megszervezésére délelőtt kerül sor, míg a felnőttoktatásban részt vevők felkészítésére a délutáni, esetleg az esti időszakban. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 9. §-a határozza meg a tanítási órák szervezésére vonatkozó rendelkezéseket.

  • A miniszteri rendelet alapján az elméleti tanítási órákat az iskolában reggel nyolc órától tizenkilenc óráig tartó időszakon belül lehet megszervezni.
  • A tanítási órákat általában délelőtt, ha a rendelkezésre álló tanterem kevés, délelőtti és délutáni váltásban szervezheti meg az iskola.
  • A miniszteri rendelet 10. §-ának (2) bekezdése a gyakorlati képzésre speciális szabályokat állapít meg arra az esetre, ha azt nem az iskolában szervezik meg. Ilyenkor a tanuló munkarendje igazodik a gyakorlati képzést szervező munkarendjéhez.
  • A miniszteri rendeletnek a felnőttoktatásra vonatkozó külön rendelkezéseket megállapító 34. §-a alapján a felnőttoktatásban a tanulói munkarend az általános szabályoktól eltérhet, tehát nincs akadálya annak, hogy a tanítási órák korábban vagy későbben kezdődjenek annál, mint ahogy azok a nappali rendszerű iskolai oktatásban kezdődhetnek. A nyolcórai kezdéstől az iskolai szülőszervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat egyetértésével eltérhet az iskola. Ez az eltérés azonban legfeljebb negyvenöt perc lehet, vagyis ennyi idővel korábban is megkezdhető az első tanítási óra. Az iskolai házirendben tehát egyértelműen meg kell határozni, hogy mely időpontban nyit ki az iskola a tanulók előtt, melyik időszakban szervezhetők tanítási órák, és melyikben vehetik igénybe a tanulók az iskola helyiségeit.

A kollégiumi szabályozásnak ki kell térnie arra, hogy melyik időszakban szerveznek kollégiumi foglalkozásokat, és melyik az az időszak, amikor a kollégium a tanulói felügyeletről gondoskodik. A kollégiumi házirendből ki kell derülnie a munkaszüneti napok rendjének is. Meg kell határoznia a kollégiumnak, hogy a tanulók a kollégiumi foglalkozások ideje alatt és azon kívül milyen helyiségeket vehetnek igénybe, illetőleg milyen időszakban használhatják a kollégiumhoz tartozó, a szabadidő hasznos eltöltésének célját szolgáló helyiségeket és más területeket, például az udvart vagy a sportpályákat.

A közoktatásról szóló törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával, életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. E jogok érvényesüléséhez a közoktatásról szóló törvény számos előírást állapít meg, így többek között a kötelező testnevelési órák számát, a mindennapos testedzésre, testmozgásra vonatkozó előírásokat. A házirend keretei között is szükséges azonban szabályozást alkotni e kérdéskörben. A jogszabályok meghatározzák, hogy milyen időtartamban és hány tanórai foglalkozást kell biztosítani a tanulók részére. A szünetek rendjét az iskola házirendjében kell meghatározni. A iskolai szünetek szabályozásánál a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 9. §-ának (3)–(4) bekezdésében foglaltakat kell figyelembe venni, amelyek meghatározzák a tanítási órák idejét. Az elméleti oktatás keretében a tanítási órák ideje általában negyvenöt perc, bár az iskola ennél rövidebb, illetve hosszabb tanítási órákat is szervezhet. A tanítási órák hosszát az iskolai munkarend tartalmazza: negyvenöt percnél lehetnek hosszabbak, de a hatvan percet nem haladhatják meg. Az alapfokú művészetoktatási intézményben és a művészeti szakképző iskolában az órák hossza a kilencven percet is elérheti. A házirendnek kell tehát kitérni arra, hogy milyen időtartamú tanítási órákat szerveznek. A tanítási órákat szünetekkel kell megszakítani, melyek hosszát, időtartamát ugyancsak a házirend rögzíti.

 

A „tiltott” magatartás

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése alapján a kollégium házirendjében kell meghatározni a kollégiumon kívüli tartózkodás során tiltott magatartást a kollégiumi lakhatás ideje alatt.

A tanuló a kollégium felügyelete alatt áll az alatt az időszak alatt, ameddig részére a kollégium elhelyezést, lakhatást biztosít. A kollégium e kötelezettségének akkor tud eleget tenni, ha beleszólási joga van abba a kérdésbe, hogy a tanuló mikor tartózkodhat a kollégiumon kívül, illetőleg a kollégiumon kívüli tartózkodás során milyen magatartástól kell tartózkodnia. A kollégiumi tanulói munkarend és a kollégiumi foglalkozások rendje megadja azt a keretet, amelyek a tanulói felkészüléshez, felkészítéshez szükségesek. A kollégiumi foglalkozásokon túl biztosított szabadidő eltölthető a kollégiumon kívül is. Erre az időszakra vonatkozóan kell a házirendnek meghatároznia, hogy mit nem tehet a tanuló. E korlátozásnak összhangban kell állnia a tanuló életkorával, a kollégiumi együttélésből eredő elvárásokkal, azokkal az általános követelményekkel, amelyek a tanulói jogok tiszteletben tartásával hárulnak a kollégiumra. Így például nem tekinthető jogszerűnek a kollégiumon kívüli szórakozóhelyek látogatásának általános tilalma. Elfogadható azonban minden olyan ésszerű korlátozás, amely megjelenik az átlagos családi nevelés körében. Nem tekinthető megfelelőnek például a vendéglői látogatás tilalma, az éttermekből történő kitiltás, a zenés szórakozóhelyek látogatásától való eltiltás. Nem tekinthető azonban túlzott korlátozásnak a szeszes ital fogyasztásának tilalma vagy fiatalkorúak esetében a dohányzás tilalma. Nagykorúak esetében sem tekinthető túlzott korlátozásnak az a tiltó rendelkezés, amely korlátozza a szeszesital-fogyasztást, hiszen a kiskorúakat fogadó kollégium esetében az ittas állapotban való jelenlét káros hatással lehet a kiskorú tanulókra.

A házirend szabályozási köre addig terjed, ameddig a tanuló el nem hagyja a kollégiumot abból a célból, hogy felhagy a lakhatás jogával, például hazalátogat.

A kollégiumi nevelésbe történő bekapcsolódás egyik sajátos formája az externátusi elhelyezés. A közoktatásról szóló törvény 32. §-ának (2) bekezdése alapján externátusi ellátás annak a tanulónak biztosítható, akinek férőhely hiányában nem tudják biztosítani a kollégiumi elhelyezést. A kollégiumi felelősség, az externátusi ellátásban lévő tanulóval szemben is fennáll. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 17. §-ának (7) bekezdése szerint az externátusi elhelyezés keretében – a lakhatási feltételek kivételével – a tanuló jogai és kötelességei azonosak a kollégiumba felvett tanuló jogaival és kötelességével. A lakhatási feltételekről azonban a tanulónak kell gondoskodnia. E rendelkezésekből következik, hogy a kollégiumi házirend szabályozása kiterjed az externátusi elhelyezésben lévő tanulóra is. Természetesen a lakhatással kapcsolatos kérdések kollégiumi házirendben történő szabályozása nem tekinthető sem jogszerűnek, sem életszerűnek. Miután a lakhatási feltételekről a tanulónak kell gondoskodnia, a házirendben e kérdéskörben nem építhető be szabályozás. A lakhatási feltételek gyakorlására vonatkozó előírások megtartásának számonkérése, például a villanyoltásra vonatkozó előírások megtartása, gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

 

A kollégiumi hazautazás rendje

A kollégiumi házirend keretei között, a tanulói munkarend szabályozásával összefüggésben meg kell határozni a hazautazás rendjét is. A kollégium a lakhatási feltételekről a tanítási év minden napján gondoskodni köteles. A kollégium ennek megfelelően nem kötelezheti arra a tanulókat, hogy a tanítás nélküli pihenőnapokon, szombaton és vasárnap, illetve a szorgalmi időben tartott szünetekben hazautazzanak. A közoktatásról szóló törvény 43. §-ának (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a kollégiumi munkarendnek alkalmazkodnia kell azoknak az iskoláknak a munkarendjéhez, amelyekben a kollégiumi felvételt nyert tanulók folytatják a tanulmányaikat. A közoktatásról szóló törvény említett bekezdése rendelkezik arról is, hogy a tanulók hazautazása a tanítási évben nem lehet kötelező. Ily módon a házirend nem írhatja elő a kollégium elhagyásának kötelezettségét a tanuló részére a szorgalmi idő első napjától kezdődő és az utolsó napjáig tartó időszakban. A helyi szintű szabályozásnál figyelembe kell venni a közoktatásról szóló törvénynek azt a rendelkezését is, miszerint a hazautazás csak a házirendben meghatározott esetben tiltható meg, azonban a hazautazás megtiltása nem lehet fegyelmezési eszköz. A hazautazás rendjének szabályozásánál a kollégium csak olyan tiltó rendelkezést építhet be a házirendbe, amely szorosan kapcsolódik a kollégium munkarendjéhez.

A szülői felügyelet nem szűnik meg a kollégiumi elhelyezés időszaka alatt sem. Ennek megfelelően a kollégium önkényesen nem vonhatja ki a szülői felügyelet alól a gyermeket. Ugyanakkor a kollégiumi felvételi kérelem benyújtása előtt a kollégiumba történő beiratkozást megelőzően a szülőket és a tanulókat tájékoztatni kell a kollégiumi házirendben foglaltakról, így arról is, hogy a kollégiumi munkarenddel összhangban milyen okból és milyen esetben nem utazhat haza a tanuló. Ilyen ok lehet például, ha az általános munkarenddel összhangban változik a tanítási napok rendje oly módon, hogy szombaton is részt kell vennie a tanulónak az iskolai foglalkozásokon. Indokolt lehet a tanulói hazautazás kizárása minden olyan esetben, amikor a kollégium elhagyása veszélyhelyzetbe sodorná a tanulót, például a rossz időjárás miatt vagy a késő esti időpontra tekintettel. A közoktatásról szóló törvény 53. §-ának (8) bekezdése egyértelművé teszi a kollégium szabályozási jogosítványát a hazautazás terén: a kollégium munkarendjét úgy kell meghatározni, hogy a tanuló elhatározása szerint rendszeresen hazalátogathasson. A hazautazás tanítási évben – beleértve az évközi szünetek idejét is – nem lehet kötelező.

A nevelési-oktatási intézménybe bevihető dolgokra vonatkozó korlátozás

A gyermekek, tanulók által bevihető dolgok korlátozása

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (8) bekezdése alapján a házirend előírhatja a gyermekek, tanulók által az óvodába, iskolába, kollégiumba bevitt dolgok – megőrzőben, öltözőben – elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A házirend az óvodai bejáráshoz, illetve a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági jogviszonyból származó jogok és kötelességek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha az előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény csak szándékos károkozás esetén felel.

Ez a szabályozási lehetőség védelmet biztosíthat az intézmények részére. A közoktatásról szóló törvény 77. §-ának (3) bekezdése alapján ugyanis az óvoda, az iskola, a kollégium a gyermeknek, tanulónak az óvodai elhelyezéssel, tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági jogviszonnyal, gyakorlati képzéssel összefüggésben okozott kárért, vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. E felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Amennyiben a nevelési-oktatási intézmény elrendeli például a meghatározott értéktárgyak megőrzőben történő elhelyezését, és ezt a szülő, illetve a tanuló elmulasztja, a felelősség átalakul, hiszen a kártérítési kötelezettség csak akkor következik be, ha a károsult bizonyítani tudja a szándékos károkozás tényét. Az új felhatalmazás alapján például az iskolának, illetve a kollégiumnak kell eldöntenie, hogy beengedi-e az intézmény falai közé a mobiltelefont. A mobiltelefon beengedése esetén előírható annak megőrzőben történő elhelyezése, illetőleg a bevitel bejelentése. A kollégium ebben az esetben is speciális helyzetben van, hiszen a családi háztól távol lévő tanuló a mobiltelefonon keresztül kétséget kizáróan könnyebben tud kapcsolatot tartani a családjával, mint anélkül. Ez a tényleges lehetőség azonban nem zárja ki például a házirend olyan jellegű szabályozását, amely előírja a mobiltelefon zárható, a tanulónál lévő kulcs alkalmazásával kinyitható szekrényben vagy fiókban történő elhelyezését.

A házirend a tanulói jogviszony teljesítésével kapcsolatos tárgyak esetében is differenciálhat, hiszen az iskolai írásbeli feladatok esetében megfelelő eszköz a kisebb értéket képviselő toll is. Nem tekinthető jogszerűtlennek, ha például az iskola előírja, hogy tilos az olyan toll bevitele, amelynek arany hegye van, vagy egyébként különleges márkája miatt az átlagosnál jelentősebb értéket képvisel. Érdemes a nevelési-oktatási intézmények vezetőinek tisztában lenniük azzal is, hogy hasonló korlátozó rendelkezések alkalmazására nyújt lehetőséget A Munka Törvénykönyve 176. §-ának (2) bekezdése is. A munkáltató ugyanis előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel. A munkáltatói felelősség az óvodában, iskolában, kollégiumban foglalkoztatott személyekre, míg az óvoda, iskola, kollégium felelőssége a gyermekekkel, tanulókkal szemben áll fenn. A kétféle szabályozás esetében hasonló felhatalmazást tartalmaznak a törvények.

 

A pedagógusok által a foglalkozásokra bevihető dolgok korlátozása

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 7. számú melléklete határozza meg, melyek azok a kötelező (minimális) eszközök és felszerelések, amelyek rendelkezésre kell hogy álljanak az óvodai nevelőmunka, az iskolai nevelő- és oktatómunka, továbbá a kollégiumi nevelőmunka megszervezéséhez. A jegyzék nem sorolja fel minden esetben a megvásárolható és az óvodákba, iskolákba és kollégiumokba bevihető eszközöket és felszereléseket. Általában a felszerelések és eszközök típusait jelöli meg a jegyzék. A foglalkozásokon, a tanítási órákon felhasználható eszközök és felszerelések esetében visszautal az óvodai nevelési programra, az iskolai pedagógiai programra, a kollégiumi nevelési programra. A pedagógiai tevékenységekhez alkalmazható eszközök és felszerelések meghatározása ezekben a dokumentumokban történik. A jegyzék általánosságban utal azonban arra, hogy az óvodába, iskolába, kollégiumba a szabványoknak megfelelő eszközök és felszerelések vihetők be.

Az óvodai foglalkozásokra, tanítási órákra, kollégiumi foglalkozásokra bevihető eszközök esetében a pedagógusoknak a házirendben meghatározott védő-óvó előírásokat kell figyelembe venniük. Az óvodákra, iskolákra és kollégiumokra a kötelező eszköz- és felszerelési jegyzéknek az „egészség- és munkavédelmi eszközök” -re vonatkozó előírásai írják elő, hogy a pedagógusok a szervezeti és működési szabályzatban, illetve a házirendben meghatározott védő-óvó előírások figyelembevételével vihetnek be általuk készített, használt pedagógiai eszközöket a foglalkozásokra, illetve a tanítási órákra.

A szülői jogok és kötelezettségek, a szülői szervezet közreműködése a döntéshozatalban

A közoktatásról szóló törvény 13–14. §-ai határozzák meg a szülői jogokat és a szülői kötelezettségeket. Annak ellenére, hogy a tanulói jogviszony, illetve a kollégiumi tagsági jogviszony az iskola és a tanuló, az iskola és a kollégium között jön létre, gyermekének beíratásával a szülők és az intézmények között is létrejön egy jogilag nem nevesített kapcsolat, melynek tartalmi kérdéseit a közoktatásról szóló törvény említett paragrafusai határozzák meg. Az iskola és a kollégium, valamint a szülő közötti kapcsolattartás kérdéseit nemcsak a jogszabályok, hanem az intézményi belső szabályzatok is érintik. Erre tekintettel írja elő a közoktatásról szóló törvény 14. §-a (1) bekezdésének a) pontja, hogy a szülőnek jogában áll megismernie a nevelési-oktatási intézmény házirendjét, és e jog magában foglalja a tájékozódás jogát is, vagyis azt a jogot, hogy a házirendben foglaltakkal kapcsolatosan részére tájékoztatást adjanak. Csak ez a tájékozódási jog biztosítja, hogy a szülő a házirendben foglaltakat megismerje, az abban foglaltakat megtartsa, illetőleg gyermekével megtartassa. A szülői kötelezettség része az is, hogy elősegítse gyermeke közösségbe történő beilleszkedését, az óvoda, iskola, kollégium rendjének, a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását, ehhez viszont az szükséges, hogy a szülő megfelelő ismeretekkel rendelkezzen az intézmény működését meghatározó szabályzatokról. Ilyen ismeretek hiányában nem várható el, hogy a nevelési-oktatási intézmény részére a szükséges segítséget megadja.

A közoktatásról szóló törvény 59. §-ának (5) bekezdése alapján az óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet (közösség) a gyermekek, tanulók nagyobb csoportját érintő bármely kérdésben tájékoztatást kérhet a nevelési-oktatási intézmény vezetőjétől, továbbá az e körbe tartozó ügyek tárgyalásakor képviselője tanácskozási joggal részt vehet a nevelőtestület értekezletén. A házirendben kell meghatározni, hogy mit kell érteni a gyermekek, tanulók nagyobb csoportja alatt. A házirend e kérdéskörben történő szabályozásánál az ésszerű, még elfogadható, a mindennapi gyakorlatnak megfelelő szempontokat kell mérlegelni. Hasonló szabályozás egyébként más jogágban is található, így például a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint az önkormányzat döntése előtt az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezetét. Érdemes ezért az intézményi szabályozás előtt tájékozódni arról, hogy milyen módon oldották meg e kérdés rendezését az érintett helyi önkormányzatnál.

Nem lenne célszerű ezt a határt a gyermekek, tanulók ötven százalékánál nagyobb létszámnál meghúzni. A nyelvtani értelmezés alapján el lehet ugyan jutni ehhez a következtetéshez (az ötvenegy százalékot kitevő csoport nagyobb, mint a negyvenkilenc), azonban ez a megoldás nehezen egyeztethető össze azzal a nyilvánvaló jogalkotói szándékkal, hogy a szülői szervezet (közösség) minél szélesebb körben közre tudjon működni az intézményi döntéshozatali folyamatban. A közoktatásról szóló törvény értelmező rendelkezéseit megállapító 121. §-ának (6) bekezdése a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény rendelkezéseit értelmezi abból a szempontból, hogy a vezetői megbízásnál mely közoktatási intézményt kell nemzeti, etnikai kisebbségi feladatok ellátásában közreműködő intézménynek tekinteni. Több feltétel között ahhoz köti ennek fennállását, hogy a gyermekek, tanulók legalább huszonöt százaléka vegyen részt a nemzeti, etnikai óvodai nevelésben, illetve nevelésben-oktatásban. Ebből a szabályozásból kiindulva indokolt, hogy a házirend is hasonló arányt állapítson meg a gyermekek, tanulók nagyobb csoportjának értelmezésére. E szabályozás egyébként kihatással van az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék működésére is, mivel a közoktatásról szóló törvény 61. §-ának (5) bekezdése szerint az érintett szervezetek javaslattevő jogkörrel rendelkeznek a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdéskörben, különös tekintettel a nevelési-oktatási intézmény irányítását, a vezető személyét, az intézmény egészét vagy a tanulók nagyobb csoportját érintő kérdésekben.

A tanulói közösségek működésével kapcsolatos helyi szabályozás

A közoktatásról szóló törvény 62. §-ának (1) bekezdése szerint a tanulók az iskolában, illetve a kollégiumban közös tevékenységük megszervezése céljára diákköröket hozhatnak létre a házirendben meghatározottak szerint. A házirendnek e körben az eljárási kérdéseket, továbbá a diákkör létrehozásának feltételeit kell rendeznie. A diákkörök fogalmát a közoktatásról szóló törvény 53. §-ának b) pontja határozza meg: szakkör, érdeklődési kör, önképző kör, énekkar, művészeti csoport.

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint a tanuló jogosult részt venni a diákkör munkájában, és jogosult kezdeményezni annak létrehozását. Arról, hogy e kezdeményezésnek milyen formában kell megtörténnie és hány kezdeményezés szükséges ahhoz, hogy a diákkör létrejöjjön, a házirendnek kell rendelkeznie. A diákkör a közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (1) bekezdése alapján diákönkormányzatként is működhet. A diákönkormányzatként működő diákkör a saját működéséről maga dönt.

A házirendnek ki kell térnie arra is, hogy mely esetben működhet a diákkör az iskola által rendelkezésre bocsátott időkeret terhére, azaz „ingyenesen” , s mely esetben kell a diákkör munkájában részt vevő tanulónak költségtérítést fizetnie. A közoktatásról szóló törvény 102. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a fenntartó határozza meg a költségtérítés megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit. E kérdéskörben tehát a házirend nem szabályozhat. Az iskola, illetve a kollégium a fenntartói szabályozás keretei között adhat több vagy kevesebb kedvezményt a tanuló részére.

A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (4) bekezdése szerint a diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatát az érintett tanulóközösség fogadja el, és a nevelőtestület hagyja jóvá. A szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása csak akkor tagadható meg, ha az szabálysértő vagy ellentétes az iskola szervezeti és működési szabályzatával, illetve házirendjével. Ez a rendelkezés nem jogosítja fel az iskolát, illetve a kollégiumot arra, hogy mindenféle korlátokat állítson a diákönkormányzat létrejötte és működése elé. Nincs szükség e kérdéskörben tételes szabályozásra. A diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyásakor általánosságban kell vizsgálnia a nevelőtestületnek, hogy a szervezeti és működési szabályzatnak van-e olyan rendelkezése, amely ellenétes az említett intézményi szabályzatokban foglaltakkal.

 

A diákönkormányzatok szerepe

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet az iskolai és a kollégiumi diákönkormányzat részére állapít meg hatásköröket.

  • A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (1) bekezdése szerint a tanulók érdekeik képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre. A diákönkormányzat tevékenysége a tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed.
  • Az iskolában és a kollégiumban több diákönkormányzat is tevékenykedhet. A diákönkormányzat megalapítása olyan tanulói jog, amelyet az iskola vezetői, pedagógusai és más dolgozói nem korlátozhatnak.
  • Abban az esetben, ha az iskolában, illetve a kollégiumban több diákönkormányzat tevékenykedik, a közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (2) bekezdése szerint az járhat el az iskola, illetve a kollégium egészét érintő ügyekben, amelyik megválasztásában a legtöbb tanuló vett részt, feltéve azonban, hogy a tanulók több mint ötven százalékának képviselete biztosított. Ilyen önkormányzat hiányában az iskolában, kollégiumban működő diákönkormányzatok közös szervezetet hozhatnak létre, vagy megbízhatják valamelyik diákönkormányzatot az intézmény egészét érintő ügyek intézésére.
  • A diákönkormányzat véleményt nyilváníthat, javaslattal élhet a nevelési-oktatási intézmény működésével és a tanulókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Az a véleményezési jog általános, amely nem kötött semmilyen nevelőtestületi vagy vezetői kezdeményezéshez, engedélyhez.

A házirendben lehet szabályozni a véleményezési jog érvényesüléséhez szükséges eljárási kérdéseket, így például azt, hogy milyen módon ismerheti meg a diákönkormányzat az aktuális ügyeket, s ezzel összefüggésben milyen időpontban, milyen formában, kihez juttathatja el a véleményét. (E kérdéskörben a szervezeti és működési szabályzatban is kell szabályozni.)

A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (7) bekezdése szerint évente legalább egy alkalommal diákközgyűlést kell szervezni, melynek keretei között áttekintik többek között a tanulói jogok érvényesítését. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-a felsorolja azokat az ügyeket, amelyekben az iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményének kikérése nélkül nem lehet dönteni. Ez a jogosultság annyiban több, mint az általános véleményezési jog, hogy az iskolai, illetve a kollégiumi döntés érvényességének előfeltétele az iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményének a megkérése. A vélemény nem kötelező, azonban a vélemény kikérésének elmaradása jogsértő. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményét többek között ki kell kérni a tanulók nagyobb részét érintő kérdések meghozatalánál. Az, hogy mi tekinthető a tanulók nagyobb közösségének, a házirendben kell meghatározni. Figyelembe véve, hogy a szülői szervezet (közösség) véleményezési joga tekintetében is meg kell határozni, mi minősül a tanulók nagyobb közösségének, indokolt, hogy mind a két esetben hasonló szabályozás történjen.

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-ának (6) bekezdése alapján az évi rendes diákközgyűlésen többek között át kell tekinteni a gyermeki és a tanulói jogok helyzetét, e jogok érvényesülését, valamint a házirendben meghatározottak végrehajtásának tapasztalatait. Az évi rendes diákközgyűlés összehívásával kapcsolatos eljárási kérdések meghatározása az iskolai, illetve a kollégiumi házirend része lehet. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-ának (4)–(9) bekezdése számos eljárási kérdést meghatároz. Előírja például, hogy az évi rendes diákközgyűlés összehívását az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat vezetője kezdeményezi a tanév helyi rendjében meghatározottak szerint. De hogy ez a kezdeményezés milyen módon történjen, milyen formában és kinél, az a házirendben szabályozható kérdés. A miniszteri rendelet alapján a rendkívüli diákközgyűlés összehívását az iskolai, a kollégiumi diákönkormányzat vezetője vagy az iskola igazgatója, a kollégium igazgatója, vezetője kezdeményezheti. Az ezzel kapcsolatos eljárási kérdések meghatározására is lehetőség van a házirendben. Nincs akadálya annak, hogy a diákközgyűlés lebonyolításával összefüggő eljárási kérdések is beépüljenek a házirendbe, például a határozatképesség, a szavazatszámlálás, a kérdésfeltevés és a válaszolás ügyei is rendezhetők a házirend keretei között.

Az óvodákra vonatkozó külön szabályok

Az óvodai házirendek összeállítása során kevesebb kérdés rendezésére van szükség, mint az iskolai, illetve a kollégiumi házirendekben. A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése szerint az óvoda házirendje határozza meg a gyermeki jogok és kötelességek gyakorlásával, a gyermek óvodai életrendjével kapcsolatos rendelkezéseket. Az óvodai házirendnek lényegesen el kell térnie az iskolai házirend előírásaitól, hiszen minden egyes gyermeki jog gyakorlásánál figyelembe kell venni, hogy az érintettek életkoruknál fogva milyen módon vehetnek részt az egyes jogok érvényesítésében. A házirend elkészítésében és magában az egész óvodai működés és életrend kialakításánál irányadó a közoktatásról szóló törvény gyermeki jogokat megállapító valamennyi rendelkezése, amelynek érvényesülésén keresztül kell biztosítani a gyermek emberi méltóságának tiszteletét, a gyermek védelmét minden fizikai és lelki erőszakkal szemben. Az óvodai nevelés során, az ott folyó pedagógiai munkán keresztül kell érvényesülnie annak a gyermeki jognak, hogy a gyermeknek lehetőséget kell biztosítani képességének kibontakoztatásához, érdeklődésének felkeltéséhez és kielégítéséhez. Értelemszerű, hogy e kérdések házirenddel történő szabályozása nem a gyermeknek, hanem a szülőnek szólhat. Minden olyan lehetőségről, amely biztosított ahhoz, hogy a gyermek személyiségi jogai kiteljesedjenek, hogy megvalósíthassa önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, hogy megóvják minden olyan konfliktustól, amely sértené méltóságát, a szülő részére kell iránymutatást adni a házirendben.

Az óvodai házirend határozza meg a gyermek óvodai életrendjét, amely értelemszerűen kihat a szülőre, hiszen ehhez igazodva kell gondoskodni arról, hogy gyermekét elvigye az óvodába, illetve onnan hazavigye. Az óvodai életrend foglalja magában az óvodai nevelés egészét, azt a pedagógiai munkát, amely biztosítja az óvodás gyermek megfelelő ellátását. A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (1) bekezdése szerint az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozások keretében folyik. Ebből az következik, hogy az óvoda a nyitva tartástól kezdődően a zárásig „foglalkozásokból” áll, s nem pedig felügyeleti feladatokból.

A házirend megalkotásánál figyelembe kell venni a közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat is: az óvodai foglalkozásokat oly módon kell megszervezni, hogy az óvoda a szülő igényei szerint eleget tudjon tenni az óvodai neveléssel és a gyermekek napközbeni ellátásával összefüggő feladatainak. A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (3) bekezdése szerint a gyermek abban az évben, amelyikben az ötödik életévét betölti, napi négy órát köteles részt venni az óvodai nevelésben. A házirendben tehát oly módon kell kialakítani az óvodai életrendet, hogy a szülő a gyermekét négy óra eltelte után haza tudja vinni.

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 2. §-ának (7) bekezdése további útmutatást ad az óvodai házirendek összeállításához. Az említett rendelkezések szerint az óvodában úgy kell kialakítani a napirendet, hogy a szülők a házirendben meghatározottak szerint gyermeküket az óvodai tevékenység zavarása nélkül behozhassák, illetve hazavihessék. A házirendben tehát pontosan meg kell határozni azt a menetrendet, amelynek megtartásával szervezik az óvodai foglalkozásokat, és amelynek megszakításával vagy amelynek folytatása mellett a gyermekek ki- és behozatala megtörténhet.

A házirend elfogadása, jóváhagyása és „kihirdetése”

A házirend elfogadása és jóváhagyása

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának új (9) bekezdése szerint a házirendet az óvoda, az iskola, a kollégium vezetője készíti el, a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. Ezek közül a rendelkezések közül az új, gyökeres változást eredményező módosítás a fenntartói jóváhagyás beépülése a jóváhagyási eljárásba. A fenntartói jóváhagyás – mint az intézményi dokumentum bevezetésének az előfeltétele – ez idáig is gyakorlat volt a szervezeti és működési szabályzat, illetőleg a nevelési program, a pedagógiai program esetében.

A házirend elkészítése és bevezetése azonban eddig intézményi „belső ügy” volt. A változtatásra azért volt szükség, mivel a módosítások nyomán a házirend a korábbinál sokkal szélesebb körben határozza meg az óvodai élettel, a tanulói jogviszonnyal, a kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő jogokat és kötelezettségeket. Mindenképpen szükségessé vált ezért egy olyan külső kontroll, amelynek a feladata a törvényességi szempontok érvényre jutásának biztosítása a nevelési-oktatási intézményben.

Nem változtak meg azok a rendelkezések, amelyekben foglaltak alapján a házirend elfogadásakor, illetve módosításakor

  • az iskolaszéket, a kollégiumi széket, az óvodaszéket,
  • továbbá az iskolai kollégiumi diákönkormányzatot egyetértési jog illeti meg.

Ez az egyetértési jog azt jelenti, hogy az érintettek kifejezett támogató nyilatkozatára van szükség a házirend elfogadásához annak minden rendelkezése tekintetében. Az egyetértési jogot az érintett testületeknek kell gyakorolniuk a működésüket meghatározó rendelkezések szerint. A nyilatkozatot írásos formában kell rögzíteni. Természetszerűen, ha az adott intézményben nem működik az egyetértési jog gyakorlására jogosult szervezet, abban az esetben a házirend elfogadásához az egyetértésüket nem lehet beszerezni, illetve megkövetelni. A közoktatásról szóló törvény 84. §-ának (6) bekezdése szerint az, aki a nevelési-oktatási intézményben egyetértési jogot gyakorol, nyilatkozatát harminc napon belül teheti meg. Ez a határidő a másik félhez intézett nyilatkozattal legfeljebb egy alkalommal harminc nappal meghosszabbítható. A határidő elmulasztása jogvesztő, igazolásnak nincs helye. Ha az érdekeltek között vita alakul ki, abban az esetben egy kilenc tagból álló bizottságot kell létrehozni. A bizottságba három tagot delegál a nevelőtestület, három tagot az egyetértési jog gyakorlója, három tagot pedig a nevelési-oktatási intézmény fenntartója kér fel.

Miután az új rendelkezések alapján a házirend fenntartói jóváhagyást követően vezethető be, a közoktatásról szóló törvény 2003. évi módosítása érintette a fenntartói irányítás kérdéseit is. A 103. § új (1) bekezdése szerint a fenntartó a házirend jóváhagyását csak akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályt sért. E rendelkezésből következik, hogy a fenntartói jóváhagyás megtagadásakor pontosan meg kell jelölni azt a jogszabályi helyet, amely e döntés alapjául szolgál. Hogy mit kell érteni jogszabály alatt, azt a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 19. pontja határozza meg. Ennél az értelmező rendelkezésnél az óvodák, iskolák és kollégiumok számára az a fontos, hogy meghatározza azt a kört is, amelyben a helyi önkormányzat, amennyiben intézményfenntartó, rendeletet adhat ki. A házirend jóváhagyásának megtagadása tehát a helyi önkormányzat által kiadott rendeletre hivatkozással csak akkor jogszerű, ha a szabályozás a közoktatásról szóló törvény említett rendelkezése alapján került kiadásra.

Abban az esetben, ha a házirend, illetve módosításával kapcsolatosan a fenntartó harminc napon belül, helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény esetén a helyi önkormányzat a harmincadik napot követő első közgyűlésen nem nyilatkozik, a házirendet jóváhagyottnak kell tekinteni.

A közoktatásról szóló törvény 129. §-ának (8) bekezdése alapján az óvodáknak, iskoláknak, kollégiumoknak 2004. december 31-ig felül kell vizsgálniuk házirendjüket, és meg kell küldeniük a fenntartó részére jóváhagyás céljából. Ha a fenntartó ötnél több nevelési-oktatási intézményt tart fenn, ütemtervet készíthet, amelyben meghatározhatja, hogy melyik nevelési-oktatási intézménynek mikorra kell felülvizsgálnia és benyújtania a házirendjét. Az ütemtervben a legkorábbi időpont 2004. november 30-a lehet.

 

A házirend nyilvánosságra hozatala, „kihirdetése”

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (12) bekezdése szerint a szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet és az intézményi minőségirányítási programot nyilvánosságra kell hozni. A házirend egy példányát az óvodába, iskolába, kollégiumba történő beíratkozáskor a szülőnek, tanulónak át kell adni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 8. §-ának (4) bekezdése alapján a házirendet az óvodának, iskolának, kollégiumnak nyilvánosságra kell hoznia. A nyilvánosságra hozatal elengedhetetlen, hiszen csak abban az esetben lehet megkövetelni az abban foglaltak megtartását, ha azt az érdekeltek, a címzettek ismerik. A nyilvánosságra hozatal jelenti ennek az iskolai dokumentumnak az érdekeltekkel történő közlését, a kihirdetését. A nyilvánosságra hozatal elmulasztása jogszabálysértő helyzetet eredményez.

A nyilvánosságra hozatal azt jelenti, hogy a házirendet az intézményben olyan helyen kell elhelyezni, hogy azt a pedagógusok, a szülők és a tanulók szabadon megtekinthessék. A megtekintés adott esetben nem nyújt elégséges információt az érdekeltek részére, ezért az óvoda, iskola, kollégium vezetőjének vagy az általa kijelölt pedagógusnak gondoskodnia kell arról is, hogy a szülők, tanulók a szükséges tájékoztatást a házirendben foglaltak vonatkozásában megkapják. A legcélszerűbbnek látszik a házirendnek az iskolai, kollégiumi könyvtárban, az óvodai könyvtárszobában történő elhelyezése. A tájékoztatással összefüggő feladatok ellátásával megbízható az óvodai, iskolai, kollégiumi könyvtáros tanár.

Ez a rendelkezés 2003. szeptember 1-jén lépett hatályba, tehát már alkalmazni kell a 2004. évi beiratkozáskor is.