Helyreigazítás

A 2003. decemberi számban Gordon Győri János-tól megjelent, Az oktatás harmadik átfogó reformja Japánban című tanulmány absztraktjában szereplő kitételek, miszerint az oktatás Japánban konzervatív és merev, nem a szerző személyes álláspontját tükrözik; e kitételek a Szerző tudta és beleegyezése nélkül fogalmazódtak és jelentek meg, s nem hangzottak el a tanulmány alapjául szolgáló azon előadáson sem, amelyet Gordon Győri János hasonló témában a budapesti Japán Nagykövetségen tartott.

* * *

A fenti szöveget Gordon Győri János kérésére adjuk közre. A szerkesztőség ritkán fűz megjegyzést a helyreigazításokhoz, most azonban szükségét érezzük ennek. A cikkek összefoglalóit nem a szerzők írják, az a szerkesztés munkája. Így Gordon Győri János tanulmányának összefoglalóját a főszerkesztő, Schüttler Tamás írta, aki nem tévedésből nevezte konzervatívnak és merevnek a japán oktatási rendszert. Indoklása a következő:

„Az elmúlt évtizedben számos tanulmány jelent meg a japán oktatási rendszerről, s ezek mindegyikéből egy meglehetősen szigorú, a japán társadalom értékrendjéhez illeszkedő, fegyelmet, kitartást igénylő, a magas óraszámok miatt a diákokat keményen terhelő iskola képe bontakozott ki. A szigorúan beszabályozó, fegyelemközpontú japán oktatási rendszer nélkül sohasem teremtődhetett volna meg a japán gazdasági csoda, nem lettek volna képesek a japán munkások azokra a teljesítményekre, amelyek révén olyan hatalmasra nőttek a ma már multinacionális konszernek, mint a Sony, a Suzuki, a Toshiba és sorolhatnánk tovább a jól ismert márkaneveket. A hagyományosan merev és konzervatív jelzőket épp azért használtam az összefoglalóban, hogy érzékeltessem, milyen horderejűek azok a reformok, amelyekről Gordon Győri János ír tanulmányában. S álljon itt még egy megjegyzés: az általam használt jelzők nem feltétlenül pejoratívak, hiszen egy ország oktatatási rendszere erősen függ az adott kultúra hagyományaitól, a történelmi folyamatokban kialakult értékrendtől, a társadalom igényeitől. A japán társadalom évezredes hagyománya eredményezte azt a fajta tömegoktatást, amely egészen a legutóbbi időkig létezett a távol-keleti szigetországban. Épp ezért érdekesek azok a nagy ívű reformok, amelyekről Gordon Győri János tanulmánya beszámol, s amely jól mutatja, hogy a hagyományok ereje milyen nehézzé teszi ezeknek a reformoknak a megvalósítását.”