Olvasási idő: 
39 perc

Kitekintés Európára: Nemzetközi szemináriumok oktatási szakértők részére

A mostani számunktól kezdődően rendszeresen megjelentetjük a Tempus Közalapítvány mellékletét, amelynek célja egyrészt az Európai Unió különböző oktatási-képzési programjainak keretében felhalmozódott tapasztalatok, ismeretek közreadása, másrészt annak bemutatása, hogy ezek az ismeretek, tapasztalatok miként hasznosulnak, miként épülnek be a magyar közoktatás mindennapjaiba. Az alábbiakban az Arion program keretében kiutazó tanárok tapasztalatait összegző beszámolókból adunk közre összeállítást.

Szemelvények az Arion útinaplóból

Az európai oktatási együttműködéseket támogató Socrates program részeként működő Arion-akcióba hazánk 1996-ban kapcsolódott be, ekkortól vehettek részt oktatási szakértőink nemzetközi szemináriumokon.

Az 1996/97-es tanévben 33 magyar ösztöndíjas képviselte hazánkat a különböző európai országokban megrendezett Arion-szemináriumokon. Ezt követően évente átlagosan 40, összesen 195 magyar résztvevő utazott a tanulmányutakra. A magyar oktatási rendszer iránt érdeklődő külföldi Arion-pályázók pedig először 1999 tavaszán látogattak hozzánk, amikor az Országos Közoktatási Intézet szervezésében a Nemzeti alaptantervvel ismerkedhettek meg.

Az első látásra szerénynek tűnő számok alapján a magyar oktatási rendszer krónikásainak talán nem jutna eszükbe külön fejezetben említeni a pedagógus-továbbképzések hosszú sorában az Arion-tanulmányutakat. A szemináriumokról hazatért ösztöndíjasok egyöntetű lelkesedése és a tanulmányútjukat követő felerősödött együttműködési kedv azonban azt sugallja, hogy a program a szakmai továbbképzés különlegesen hatékony formája, és jelentősen hozzájárul az oktatási rendszer belső megújhodásához. A siker titka a program szerkezetében keresendő: a különböző országokból érkező, hasonló munkakörű résztvevők nem csupán előadásokat hallgatnak meg az őket érdeklő témákról, hanem működés közben tanulmányozhatják a fogadó ország azon oktatási intézményeit, amelyek a saját intézményükhöz hasonló vagy ahhoz kapcsolódó tevékenységet végeznek. Az előadásokat, intézménylátogatásokat követően saját országuk tapasztalataiból kiindulva közösen összehasonlítják a látottakat, s ez lehetővé teszi, hogy a szakemberek minden képviselt ország oktatási rendszeréről friss információkat szerezzenek. Az Arion-szemináriumok értéktöbblete tehát abból a sokszínűségből ered, amit a részt vevők által képviselt országok tapasztalatainak, eredményeinek együttes jelenléte biztosít a szemináriumon.

Reméljük, hogy az itt bemutatott szemináriumok és a program hatáselemzése felkeltik olvasóink figyelmét, és meggyőznek mindenkit a nemzetközi együttműködési programok nélkülözhetetlen szerepéről a magyar oktatási reform folyamatában.

A modern információs technológiák alkalmazása

A portugál oktatásfejlesztési programok tapasztalatai

Portugália a földrajzi távolság és a történelmi különbözőségek ellenére egyre fontosabbá válik számunkra az EU-csatlakozásra való felkészülés időszakában. Figyelemre méltó, hogy rövid idő alatt milyen jelentős eredményeket ért el a humánerőforrás-fejlesztés, a minőségi oktatás és képzés terén, a szervezeti, személyi és technológiai feltételek fokozatos és összehangolt átalakításával.

 
Iskolák az információs társadalomban - információs társadalom az iskolákban[1]

Európa több országához hasonlóan Portugáliában is elkészült az ún. Zöld könyv, amely az információs társadalom kihívásait és tendenciáit elemzi, számba veszi a meglévő társadalmi, gazdasági, technikai és szervezeti akadályokat, és meghatározza az akadályok felszámolását szolgáló fejlesztési irányokat.

Az átfogó nemzeti fejlesztési program célul tűzi ki az új technológiák lehető legszélesebb körű, demokratikus hozzáférhetőségének biztosítását és a felhasználói kompetenciák kibővítését. Ebben kiemelt szerepük van az iskoláknak, az információszolgáltatóknak - ideértve az adatbázisok mellett a tudományos intézeteket, a könyvtárakat, sőt a múzeumokat is -, továbbá a kormányzati és a helyi közigazgatásnak, valamint a piaci szektor szereplőinek.

A nemzeti oktatási és a fiataloknak szóló, oktatási rendszeren kívüli programok, amelyekkel a tanulmányút során megismerkedtünk, az átfogó kormányzati stratégia részét képezik.

Az információs és kommunikációs technikák magától értetődő napi használatát a portugál iskolákban is nehezítette korábban a pénzügyi és más erőforrások szűkössége, a tanári szakértelem és az oktatási segédanyagok hiánya, a pedagógusok és a közoktatási vezetők ebből adódó motiválatlansága és bizonytalansága. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdésére indultak a kormányzati kezdeményezésű és irányítású iskolai internet-, illetve Nonio programok.

Az Internet az iskolában elnevezésű program számítógépeket és szolgáltatásokat biztosít

Ez a kezdeményezés sok hasonlóságot mutat más európai országok programjaival, köztük a korábbi magyarSulinettel. Fő célja, hogy valamennyi közoktatási intézmény rendelkezzen internet-hozzáféréssel, és az internet nyújtotta lehetőségek beépüljenek az oktatásba. Portugáliában a technikai fejlesztés a program indításától kezdve összekapcsolódik olyan szolgáltatásokkal, amelyek fejlettebb pedagógiai minőségű alkalmazást tesznek lehetővé, mint nálunk a Sulinet.

A Tudományos és Technológiai Fejlesztés Minisztériuma - amely a program irányítója - biztosítja az iskoláknak

  • a korszerű multimédiás számítógépeket, illetve számítástechnikai laborokat, ahol általában két tanuló tud együtt vagy felváltva dolgozni a gépeken;
  • az ingyenes internethasználatot és országos hálózati kapcsolatot az iskolai könyvtárakban elhelyezett gépeken, amelyhez szükség szerint szaktanári segítséget is igénybe vehetnek mind a tanárok, mind a tanulók;
  • a weboldalt és e-mail lehetőséget a programban részt vevő valamennyi iskolának;
  • az interneten hozzáférhető oktatási anyagok katalógusát;
  • a számítástechnika és az új információs technológiák tanításával, alkalmazásával kapcsolatos vitafórumot;
  • az internethasználattal összefüggő portugáliai és nemzetközi tanítási projektekről szóló információk elérhetőségét;
  • bevált gyakorlatnak ("Good Practice") számító tanítási projektek esettanulmány-szerű, részletes bemutatási lehetőségét;
  • a tanároknak, illetve diákoknak készült útmutatókat;
  • az iskolák híreit a helyi tematikus programokról.

A program fő célja az 5-12. évfolyamos tanulók tanulási és alkalmazási képességeinek fejlesztése. Az iskolák mellett könyvtárak és kulturális egyesületek is bekapcsolódnak a hálózatba.

A "Nonio - XXI. század" program az oktatási intézményekben

Ez a nemzeti program a modern technológiák alkalmazását tűzi ki célul az oktatásban és a portugál iskolák részvételét az ENIS-programban (ENIS: European Network of Innovative Schools, az Innovatív Iskolák Európai Hálózata).

Az oktatási minisztérium által megbízott csoport irányításával működő Nonio program innovatív vonása a decentralizáltság és a lehető legjobb értelemben vett tanárközpontúság.

A program céljai:

  • az információs és kommunikációs technológiák oktatásban történő alkalmazásához szükséges tanári (technikai és pedagógiai) kompetenciák fejlesztése;
  • a tanárok ösztönzése új tanítási és ezekhez kapcsolódó kutatási projektekben való részvételre;
  • a modern technológiák használatára épülő projektek támogatása;
  • közös portugáliai és nemzetközi projektek indítása.

A tanulmányút időpontjáig a portugál középiskolák mintegy 30, az általános iskolák mintegy 10 százaléka kapcsolódott be a programba.

A Nonio program ún. kompetencia-központokon keresztül valósul meg, amelyek azokban a középiskolákban vagy tanárképző intézményekben működnek, amelyek a modern technológiák tanórai vagy tanórán kívüli alkalmazásában elismerésre méltó eredményeket értek el (pl. a matematika, idegen nyelvek, az informatika oktatása és gyakoroltatása, bevándorlók gyermekeinek nyelvi és kommunikációs készségfejlesztése terén stb.). Mind a szakmai-módszertani, mind a technikai fejlesztésekben szerepük van, több helyütt tanár-továbbképzési feladatokat is ellátnak. A kompetencia-központok szaktanácsadói oktatói-tanári tapasztalatokkal rendelkeznek, ez gyakorlatiassá és hatékonnyá teszi a közreműködésükkel zajló tananyagfejlesztést és a tanártovábbképzéseket.

Míg a korábbi hasonló programokat az erős centralizáltság jellemezte, és a kezdeményezések mindig "felülről lefelé" indultak, ennek a programnak az eredményessége annak köszönhető, hogy a kompetencia-központok szakmailag önállóak és hitelesek, szolgáltatásaikat az illetékességi területükön jelentkező tanári igények szabják meg. A Nonio program hatékonyságát növelné a kompetencia-központok hálózati együttműködése, amely ma még hiányzik. Jelenleg jórészt egymástól függetlenül dolgoznak, emiatt sok a fölösleges párhuzamosság, az ismétlés a programban.

Az Arion-tanulmányút résztvevői javaslatot tettek az erőforrásokat jobban kihasználó és összehangoló hálózati együttműködésre, és szükségesnek látták az ehhez szükséges anyagi erőforrások növelését is, mert a többletfinanszírozás jól megtérülő befektetés ezen a területen. Ugyanakkor az Európa különböző országaiból érkezett szakemberek nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltónak, publikálandónak tartották a kompetencia-központok koncepcióját és működésük tapasztalatait.

A 18-24 éves fiatalok jó számítástechnikai oktatók

Az előző két oktatási programot kiegészíti az az iskolán kívüli program, amely a fiatalok és a felnőttek körében kívánja biztosítani az új technológiák hozzáférhetőségét és a felhasználói képességek elsajátítását. A "Programa Infor Jovem" a Portugál Ifjúsági Intézet és a Szakképzési és Foglalkoztatási Intézet által e célra létrehozott alapítvány keretei között, kétszáz ifjúsági információs központ hálózatán keresztül valósul meg, de támogatást nyújt Afrika több országában, sőt Franciaországban működő hasonló központoknak is. (Összehasonlításul: hazánkban a hasonló ifjúsági és diákinformációs központok száma alig több húsznál.) A hálózat fejlesztő funkciója és célcsoportja eltér a Nonio-kompetencia-központokétól.

Elsősorban azoknak szerveznek (mininum 24-30 órás) képzéseket, akik tanulmányaikat számítástechnikai és informatikai oktatás nélkül fejezték be, vagy abbahagyták a középiskolát. Oktatási segédanyagokat jelentetnek meg. Az információszolgáltatásban használják az interaktív televíziózást és a videokonferenciákat is.

A kedvezményes költségtérítésű képzésekben évente körülbelül húszezer fiatal vesz részt, és gyorsan növekszik az idősebb résztvevők száma is. A program figyelemre méltó eleme, hogy az ifjúsági képzések vezetésére kétszáz 18-24 év közötti fiatalt képeztek ki oktatónak. 700 órás képzésük informatikai, pedagógiai, menedzsment- és marketingmodulokból áll, ami a munkaerőpiacon jól hasznosítható tudást, az oktatói-képzői munka pedig jó referenciát, tapasztalatot, elismerést és önbizalmat tesz elérhetővé számukra.

A tanulmányút tapasztalatai jól hasznosíthatóak, illetve adaptálhatóak nálunk is több területen.

  • A fejlesztési programok tervezésében: a humánerőforrás-fejlesztés és az infrastrukturális, technológiai fejlesztések összhangja nélkül a várt eredmények nem érhetők el.
  • Az erőforrás-tervezésben: lokális, regionális és országos szinten egyaránt jobban meg kell ismerni és meg kell becsülni a meglévő helyi erőforrásokat (modern technológia alkalmazása, tanári szakértelem, szakmai innovációk, nemzetközi tapasztalatok együttes jelenléte).
  • A tanár-továbbképzési rendszerben: nélkülözhetetlen a közoktatási intézmények és a gyakorló pedagógusok közreműködése.
  • A tanulás és a tanulási képességek újraértelmezésében: a modern technológia tudatos és rendszeres alkalmazása megkönnyíti a nehezen tanuló vagy betegség miatt távol lévő diákok tanítását is, és felkészít a felnőttkori tanulásra.
Kovács Erzsébet, az Oktatási Minisztérium tanácsadója

Címkézés helyett befogadás

A fogyatékos gyermekek integrált oktatása - írországi tapasztalatok[2]

Gyakorló pszichológusként nap mint nap találkozom családokkal, ahol a család valamely tagja valamilyen fogyatékossággal küzd; gyerekekkel, akiknek speciális tanulási nehézségeik vannak, szülőkkel, akik tanulási zavarral küzdő gyermeküknek megfelelő iskolatípust, osztályt keresnek. Sokszor tehetetlennek érzem magam, mert - bár a törvény számos lehetőséget kínál - nem tudjuk biztosítani az adódó problémák teljes megoldását. Különös nehézséget jelent az enyhe értelmi fogyatékos, súlyos tanulási zavaros, illetve az ún. más fogyatékos (diszlexiás, diszkalkuliás, autista, súlyos magatartás-zavaros) tanulók integrációja.

Az enyhén fogyatékos gyermekek kontrollvizsgálatakor szembesültem azzal, hogy ha normál általános iskolába kerülnek és nem gyógypedagógus foglalkozik velük, akkor 14-16 éves korukra behozhatatlanná válik a lemaradásuk, súlyos, középsúlyos szintre fejlődnek vissza. Ha viszont a megfelelő iskolatípusban - eltérő tantervű osztályban - tanulnak, elmaradásuk csak enyhe fokú marad. Pszichológusként mégis nehéz egyetérteni azzal, hogy a 6-7 éves gyermekek elkerüljenek otthonaikból, kollégiumokban éljenek a tanév nagy részében, és emiatt sokszor pszichés tüneteik alakuljanak ki (dadogás, enuresis).

Azért jelentkeztem az írországi tanulmányútra, mert a térségi igazgatói munkaközösség tagjaként és a városi oktatási bizottság meghívottjaként lehetőségem van arra, hogy - ha csekély mértékben is - befolyásoljam, hogy milyen formában és hol valósul meg a térségben az integráció, illetve megvalósul-e egyáltalán. Ehhez a munkához alkalmam volt tapasztalatot gyűjteni elsősorban Írországból, de a résztvevők információi alapján az Európai Unió más országainak gyakorlatából is.

Az öt napra tervezett program (1999. január 25-29. Dublin, West-Cork) előadásokból és különféle oktatási intézményekben tett látogatásokból állt, de fontos részét képezték a kötetlen beszélgetések is, amelyek során nyolc európai ország (Írország, Nagy-Britannia, Hollandia, Németország, Görögország, Belgium, Franciaország, Magyarország) oktatási rendszerét is megismertük, elsősorban a speciális szükségletű, fogyatékos gyermekek vonatkozásában.

A látogatások során az ír oktatási rendszer teljes keresztmetszetét áttekintettük, a hároméves gyermekek speciális fejlesztésétől a felnőttkorú fogyatékosokat foglalkoztató műhelyekig. Bepillantást nyertünk a pedagógusképzés rendszerébe is.

Az Európai Unió törvényalkotása a magyarországival megegyezően a gyermeki jogokból indul ki, miszerint minden gyermeknek - tekintet nélkül körülményeire - joga van képességeinek megfelelően részt venni az oktatási rendszerben és megkapni a képességei kibontakoztatásához elengedhetetlen segítséget. Ennek formája az EU-országokban az integráció.

Az integrált oktatás megvalósítása néhány évtizedre, Írországban alig tíz évre nyúlik vissza. Az elkülönült iskolákba járó gyermekek befogadása, a normál tantervű iskolákba integrálása nem volt zökkenőmentes. A szülők féltették gyermekeiket a rossz modelltől, a pedagógusok pedig úgy érezték, hogy nincsenek felkészülve a gyermekek oktatására. Ezek a félelmek elmúltak, és mostanra ez a módszer általános gyakorlattá vált.

A gyermekek besorolása, a diagnózis, az állapotfelmérés célja nem a címkézés, hanem a gyermekek szükségleteinek meghatározása. Erre törekednek legtöbbször itthon a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok véleményei is. Szakemberhiány miatt azonban sokszor nem lehet a javaslataikat betartani.

Írországban meghatározzák azokat a gyermek-, illetve szülőcsoportokat, amelyek különleges szükségleteik miatt eltérő bánásmódot igényelnek: hátrányos földrajzi helyzetűek, gyógypedagógus segítségére szorulnak, vándorló életmódú szülők gyermekei, fiatalkorú bűnözők, bevándorlók gyermekei stb.

 
Egy különleges megoldás

Érdekes és elgondolkodtató volt látni, hogy a vándorló életmódot folytató - roma - szülők nem íratják be gyermekeit a többségi általános iskolákba, hanem utazó-fejlesztő pedagógusok járnak ki hozzájuk.

A családok a település határában kijelölt, körülhatárolt - vízzel, villannyal, csatornával ellátott - helyen állítják le lakókocsijukat, és a pedagógusok itt keresik fel őket, de nem mindennap. A gyermek életkorának, fejlettségének megfelelően hol kiscsoportban, hol egyénileg foglalkoznak velük egyéni tanrend és órarend alapján.

Az ír oktatási rendszer iskoláskor előtti ellátást csak azoknak a családoknak biztosít ingyenesen, amelyeknek speciális problémáik vannak. A többiek számára nincs állami óvoda, de ötéves kortól minden gyermek iskola-előkészítő foglalkozásokra jár. A korai fejlesztést több formában valósítják meg: házi segítségnyújtás, hároméves kortól a gyermek fejlesztése otthonában, tanácsadás a szülőknek, fejlesztő központban biztosított foglalkozások a szükségletnek megfelelően, illetve heti egy alkalommal félnapos csoportos foglalkozás.

Az iskoláskorúak közül azok részesülnek speciális ellátásban, akik a normál intelligencia-övezetbe tartoznak, de súlyos nyelvi kifejezésbeli és/vagy észlelési zavaruk van. Ezek a gyermekek bizonyos idő után visszakerülnek a normál általános iskolai osztályokba. Mindez leginkább a mi logopédiai osztályunkhoz hasonlít. Itt megpróbálják föltárni a zavar hátterét, és segítséget nyújtanak a szülőknek. A szülők, a pedagógusok és a logopédusok, a pszichológusok napi kapcsolatban vannak egymással.

A legnagyobb élményt az a speciális fejlesztési modell nyújtotta, amely azoknak az átlagos intelligenciájú diákoknak segített, akik normál osztályokba járnak, de olvasási, írásbeli nehézségeik vannak. Gyógypedagógussal, logopédussal naponta 30 perces csoportfoglalkozáson vesznek részt - maximum 6 fő - lehetőség szerint az 1-4. osztályban. Az általunk meglátogatott iskolából összesen 48 tanuló vesz részt ilyen foglalkozáson, ahol előre gyakorolják az írás-olvasás óra tananyagát, ezzel is segítve a sikeres teljesítmény elérését az osztályteremben. A sikerélmény, a játékos foglalkozás, az egyéni képességekhez való igazodás fontos elemei a munkának.

Meglepő volt számomra az ír oktatási rendszer szakember-ellátottsága. Az ország területén összesen harmincegy (!) pedagógiai pszichológus dolgozik. Ez szinte elképesztően alacsony szám. Az elkövetkezendő években az oktatási tárca mintegy 200 főre kívánja emelni az oktatásban dolgozó pszichológusok számát.

Fejlesztő pedagógusok - utazó pedagógusok, "resource teachers" - 1963 óta dolgoznak az ír oktatási rendszerben. Szerepük azon gyerekek segítése a primary (alsó tagozatos) és a post-primary szinten, akik normál osztályokba járnak, de olvasási-számolási nehézségeik vannak (a tanulók kb. 10 százaléka).

Írországban nincs speciális gyógypedagógus-képzés, ugyanazok a tanárok dolgoznak a speciális szükségletű gyermekekkel is, mint a többiekkel. Ennek a rendszernek egyaránt van előnye és hátránya. A beszélgetések során kiderült, hogy az egyéni érdeklődés, a motiváció nagy szerepet játszik abban, hogy valaki "kirándul" néhány évre a speciális osztályokba, vagy ezt választja hivatásul. Megvan a lehetősége arra, hogy később visszatérjen az általános osztályokba. A kiégés ellen ez nagyon jó módszer. Nem biztos azonban, hogy mindenki egyformán és jó színvonalon képzett, és a folyamatos önképzés, a tanfolyamokon és továbbképzéseken való részvétel a szűk lehetőségek miatt nem biztosított.

Szembetűnő az a szemléletbeli különbség, hogy Írországban nem fogyatékosságról beszélnek mint nálunk, hanem speciális szükségletekről, a tanulás akadályozottságáról. A szülő és a gyermek számára is könnyebb, ha nem címkéket ragasztanak rá, hanem dinamikusan szemlélik: eredetét, jelenét, jövőjét tárják fel, meghatározva az okokat, melyek az adott kórképhez, állapothoz vezettek, majd kijelölik a fejlesztés irányait, keresik az integráció lehetőségét. Jó látni, hogy a fogyatékosokat szegregáltan oktató rendszert meg lehet változtatni, és el lehet indítani az integrációt, nem kellenek hozzá feltétlenül új iskolák, elegendő a szemlélet gyökeres megváltoztatása, a tanári motiváció felébresztése.

Az Írországban szerzett benyomások által erősödött meg bennem az a meggyőződés, hogy szükség van olyan tanácsadóra, aki kifejezetten a fogyatékos családokkal, gyermekkel foglalkozik; informálja őket jogi, oktatáspolitikai kérdésekben, segít döntéseik meghozatalában.

Molnár Marianna igazgató-pszichológus
Családsegítő és Pedagógiai Szakszolgálat, Sárospatak

Az Arion program szerepe a magyar oktatás fejlesztésében

Ahhoz, hogy az Arion programnak a magyar oktatás fejlesztésében betöltött lehetséges szerepét mérlegeljük, három kérdéskört kell megvizsgálnunk.[3]

  • Mik a program célkitűzései?
  • Milyen módon próbálja a program a céljait elérni?
  • Kapcsolatba hozhatók-e a program céljai a magyar célokkal, illetve milyen előnyökkel járhat a programban való részvétel?

 

A program célkitűzései

A 2000-től 2006-ig tartó új Socrates program jelentős változásokon ment keresztül. Nemcsak részprogramokkal bővült, hanem nagyobb jelentőséget kaptak egyes korábbi elemek. A program újrastrukturálásával még hangsúlyosabbá vált a szerepe a közös európai oktatási tér megvalósításában. Az uniós dokumentumok tükrében ez a terület az együttműködések, közös tevékenységek, az információk s tapasztalatok, valamint a hasznos gyakorlatok és eredmények, illetve azok értékelésének kimeríthetetlen forrása.

  • Az Arion az új Socrates programban a 6. alprogramban található. Céljai nem szakíthatók ki abból a tevékenységtípusból, amelynek a részét képezik. Az ugyanebbe a tevékenységtípusba tartozó többi programmal együtt két fő cél elérését hivatott biztosítani: az oktatási rendszerek átláthatóságának és minőségének fejlesztését, a szakmai-pedagógiai újítások elősegítését és támogatását.[4] Ha közelebbről szemügyre vesszük a célokat, láthatjuk, hogy azok egymást feltételezik, erősítik, s az egyik alapjául szolgál a másiknak.
  • Az oktatási rendszer átláthatósága segíti a rendszerben lejátszódó folyamatok megértését s ezáltal a nemzeti és nemzetközi oktatáspolitikai stratégia tervezését, illetve megvalósítását. Az oktatás átláthatósága az alapja a szakmapolitikai diskurzusoknak és a nemzetközi együttműködéseknek. Elengedhetetlen alapfeltétele az elszámoltathatóságnak és az eredményességnek is.
minőség, anélkül hogy belemennénk a fogalom mélyebb értelmezésébe, szoros összefüggésben van az eredményesség fogalmával. Akkor értünk el eredményt, ha minőségi változást hoztunk létre. Az eredményesség nem egyenlő azonban feltétlenül a hatékonysággal. Működhet intézmény vagy rendszer hatékonyan, ám nem biztos, hogy minőségi változást tud felmutatni, míg elérhet egy intézmény vagy rendszer kiváló eredményeket aránytalanul sok erőforrás felhasználásával is. Az eredményesség a kimeneti és bemeneti tényezők hányadosaként a hozzáadott értékben mérhető. Míg az egyik oldalról az átláthatóság a rendszer fejlesztéséhez járul hozzá, a másik oldalról alapfeltétele is a minőség elérését célul kitűző oktatáspolitikának.

Az oktatási együttműködési programok elindításához jogalapul szolgáló Maastrichti Szerződés 126. cikkelye a minőség ilyen értelmű felfogása alapján engedi meg az Európai Közösségnek, hogy az oktatás területén a tagállamok együttműködéseit ösztönözze és tevékenységeit kiegészítse.[5]

A tudás alapú társadalom felé

Az oktatás a szakmai ismeretek, az alkalmazhatóság, illetve a munkába álláshoz szükséges tudás megszerzésének egyre fontosabb eszköze. A tudás, a képességek és a kompetenciák nagy része a pusztán gazdasági hasznosságnál sokkal szélesebb jelentőségű. A feladatvállalás, a vállalkozási készség és képesség, ezek rugalmas alkalmazása, a lelkesedés és elhivatottság, a problémamegoldás, a kíváncsiság és a munkabírás olyan általános képességek, melyeket nem lehet pusztán a gazdaság által igényelt és felhasznált eszköznek tekinteni. Ezekre nemcsak a gazdaságban, hanem életünk más területein is egyre inkább szükség van.

Az egész életen át tartó tanulás koncepciója gyökeresen megváltoztatja az oktatás szerepéről alkotott hagyományos képet. Módosíthatja az egyes oktatási szakaszok kapcsolódásának logikáját, valamint a képességfejlesztés és az ismeretközlés hangsúlyait, technikáit. Az átmeneti fázisban különösen fontos a szakmai fejlesztés, az újító szándékú pedagógiai módszerek megismerése, alkalmazása és elterjesztése. Ma már általánosan elterjedt nézet, hogy a megváltozott rendszerkörnyezethez való alkalmazkodásban az innováció a legmeghatározóbb mozzanat.[6]

 

Milyen módon kívánja az Arion program elérni a céljait?

A program az információ-, tudás- és tapasztalatcsere eszközével kívánja támogatni céljainak elérését. Az információ-, tudás- és tapasztalatcsere jelentőségét a különböző oktatási rendszerek közötti szorosabb kapcsolatok fejlesztésének eszközeként az Európai Közösség már korán felismerte.[7]

A gazdaság és társadalom egyre több területén érvényesül a nemzetközi jelleg. A nemzeti oktatási rendszerek is egyre több szálon kapcsolódnak a nemzetközi vérkeringésbe. Azok a rendszerek vagy intézmények, amelyek stratégiájukban csak a helyi igények kielégítésére készülnek fel, előbb-utóbb hátrányba kerülnek azokkal szemben, amelyek képesek szélesebb nemzetközi távlatoknak megfelelő terveket kidolgozni.

Európa oktatási rendszerei sokszínűek, változatosak és sok esetben nagyon eltérőek. A gazdasági és társadalmi változások hatására azonban gyakran ugyanazokkal a kihívásokkal kell szembenézniük, ami a különbözőségek ellenére is sok esetben hasonló lépések megtételéhez vezet. Az információ-, tudás- és tapasztalatcsere hozzájárulhat a válaszok elemzéséhez, a hasonlóságok és különbségek rendszerének árnyaltabb megvilágításához, a változások gyorsaságának, irányának és mértékének pontosabb előrejelzéséhez, továbbá fényt deríthet az oktatáspolitikai célok tervezett és nem tervezett hatásainak összefüggésére, a szándékok és megvalósítás koherenciájára.

Nem utolsósorban az Uniónak az oktatás területén lévő korlátozott kompetenciájából fakadóan a közös programok kidolgozása az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy európai szinten támogassa az oktatás minőségének fejlesztésére irányuló törekvéseket.

Hogyan is történik a gyakorlatban az európai szintű információ-, tudás- és tapasztalatcsere az Arion program keretei között? A programban részt vevő országok az uniós prioritások mentén meghatározott témákban tanulmányutakat szerveznek. A részvételre pályázók a tematikus tanulmányutak közül választhatnak egyéni érdeklődésüknek, szakmai hátterüknek, munkájuknak, intézményük profiljának megfelelőt. A pályázók több tanulmányutat megjelölhetnek. Erre azért van szükség, mert míg a pályázat elbírálásáról a nemzeti hatóság dönt, a megjelölt tanulmányutakra a részt vevők beosztását Brüsszelben végzik, hogy így biztosítsák minden egyes tanulmányút esetében a minél szélesebb körű nemzetközi részvételt. Sikeres pályázat esetén a pályázó egyhetes tanulmányúton vesz részt, melynek során olyan multikulturális környezetbe kerül, ahol nemcsak az adott ország, régió oktatási rendszerével, annak egy speciális területével ismerkedik meg, hanem az oktatási rendszert körülvevő kultúrával, valamint a különböző országokból érkezett kollégái oktatási módszereivel és hagyományaival is.

A különböző országokból érkezők eltérő oktatási hagyományokat, felfogásokat képviselnek. Másképpen értelmezhetik ugyanazt az iskolai tevékenységet, szabályozási normát, oktatási mintát, rendszerszervező elvet. Ugyanannak a területnek az eltérő percepciója és értelmezése hozzájárulhat a jelenség többoldalú megvilágításához, mélyebb megértéséhez.

A tanulmányút során a résztvevők rendszeresen megvitatják a látottakat, az arról alkotott véleményeiket ütköztetik, és megismerik egymás oktatási rendszereit. Saját oktatási rendszerük bemutatása és a látott jelenség összevetése a hazai gyakorlattal rákényszeríti őket, hogy végiggondolják, mi történik náluk az adott területen, és felszínre kerülhetnek a tapasztalt jelenséggel kapcsolatban olyan attitűdök, érzések, értékek, vélekedések, amelyek nyíltan nem jelennének meg. A tanulmányút tapasztalatai, a gyakorlatban megfigyelt újítások olyan tudásanyaggá válhatnak, amelyet egyetlen tagállam, akármekkora erőfeszítés árán sem lenne képes produkálni.

A programban egyének vesznek részt, azonban nem az egyén fejlődése az elsődleges cél, hanem a szakmai fejlesztés. Erre szolgál garanciaként a részvételre jogosultak körének meghatározása. Részvételre azok a szakemberek jogosultak, akik hazájukban pozíciójuknál fogva hatással vannak szakterületükön a fejlesztésekre. Ebben a felfogásban a szakmai fejlesztést a szervezetfejlesztés részének kell tekintenünk, viszont a szervezet igényei nincsenek szembeállítva az egyéni igényekkel. A program fontos eleme a multiplikátor-hatás, a tapasztalatok és a megszerzett tudás széles körű terjesztésének követelménye, amely rákényszeríti a résztvevőket, hogy a megszerzett ismereteket mások számára is hasznosítható és az innovációkban megvalósuló tudássá alakítsák. Mindez önmagában növeli az ismeretek általános szintjét, szélesíti az elérhető tudás körét és fejleszti a kommunikációt.

 

Kapcsolatba hozhatók-e a program szándékai a magyar oktatás céljaival?

Ahhoz, hogy a program hatásáról beszélhessünk, meg kell vizsgálnunk, milyen lehetséges kapcsolódási pontok fedezhetők fel a magyar oktatáspolitika céljai és fejlesztési irányai között. Vizsgálódásunkat érdemes az Arion-célok mentén folytatni. Ezek: a szakmai fejlesztés és innováció, a minőség, illetve azátláthatóság javítása.

A program a szakmai fejlesztésekre akkor fejthet ki hatást, ha a prioritások mentén, az adott témákban szervezett tanulmányutak tématerületei és a magyar fejlesztési területek között megfelelés van.

következő oldalon az 1998/99. tanévre meghirdetett Arion-tanulmányutaknak - főként a közoktatás területére vonatkozó - tématerületek szerinti megoszlását[8] (függőleges tengely) vetettem össze az átfogó fejlesztési terv humánerőforrás-fejlesztési fejezetének a közoktatás fejlesztésére irányuló tervezett programjaival (vízszintes tengely).[9] A táblázat alapján látható, hogy sok kapcsolódási pont fedezhető fel az Arion keretei között zajló szakmai fejlesztésre irányuló tevékenységek és a magyar fejlesztési elképzelések között. Természetesen a témák csoportosításának sokfajta lehetősége létezik. Ahol besorolásom alapján felhasználhatóak a magyar fejlesztésekhez az Arion program tapasztalatai, egy + jelet tettem.

A szakmai fejlesztés a rendszer bármely szintjén áldásos hatást fejthet ki. A magyar iskolák nagyfokú szakmai autonómiájából fakadóan azonban eleve kudarcra van ítélve akkor, ha az intézmények szintjén hiányzik. A programban való részvétel intézménytípusonkénti megoszlása biztató, több mint 70 százalékos volt[10] az oktatási-nevelési intézményeket képviselők jelenléte. A hazai oktatási célok megvalósítása során más tagországok tapasztalatainak felhasználása hihetetlen mértékű dinamizáló erőt jelenthet. A szakmai fejlesztések intézményi szintű alkalmazását segíti továbbá az is, hogy a tanulmányutak során a résztvevők a gyakorlatban ismerhetik meg a témával kapcsolatos tevékenységeket.

A magyar oktatáspolitika hitet tett amellett, hogy a modern kor követelményeinek megfelelően az oktatás minőségének javítását állítja fejlesztési programjai középpontjába. A minőségelvű oktatáspolitika célja, hogy a minőségbiztosítás az oktatási rendszer átfogó funkciója legyen. A minőségelvű fejlesztéspolitika az oktatási rendszerben valamennyi funkciójával kapcsolatban biztosítja a minőség meglétét és folyamatos gondozását. A minőség változhat az oktatás feladataitól és területeitől függően, biztosításában azonban az oktatás valamennyi szintjének és szereplőjének fontos szerepe van.[11] A minőséggel való törődés tudatos, szervezett és folyamatos tevékenység.

  Az oktatás és nevelés egyen-súlyá-nak meg-teremtése A nyelv-oktatás fejlesz-tése Az érté-kelés-ellen-őrzés fejlesz-tése A képzési idő, az intéz-mény-hálózat fejlesz-tése Hátrá-nyos helyze-tűek és esély-egyen-lőség A pálya-válasz-tási, orien-tációs, kor-rek-ciós rendszer fejlesz-tése Minő-ség-bizto-sítás Tartalmi moder-nizáció
Oktatási rend-szerek általános
vizsgá-lata
 
 
x
x
 
x
x
x
Teljesít-mények mérése
 
 
x
 
 
 
x
 
Az írás-olvasási készség
fejlesz-tése
 
 
 
 
x
 
 
x
Informá-ciós és kom-muni-kációs techno-lógiák alkalma-zása az okta-tásban
 
 
 
 
 
 
 
x
Fogyaté-kosok integrá-ciója
 
 
 
 
x
x
 
 

Inter-kultu-rális oktatás

 
x
 
 
 
 
 
x
Az iskolai kudarc mege-lőzése
 
 
 
 
x
x
 
 
Európai dimenzió
 
x
 
 
 
 
 
x
Az egészsé-ges életre nevelés
x
 
 
 
 
 
 
x
Környe-zet-védelmi nevelés
x
 
 
 
 
 
 
x
Iskola-vezető
 
 
 
 
 
 
x
 
Iskola
x
 
x
x
 
 
x
 
Tanulók
 
 
 
 
x
x
x
 
Az oktatás minő-sége
x
x
x
x
x
x
x
x
Tanterv
x
x
 
 
x
 
x
x
Szülők szerepe
 
 
 
 
 
 
x
 

Egy adott intézmény tevékenységének a minőségét sok tényező határozza meg. A minőség az érdekeltek közötti konszenzus eredményeként jelenik meg. A program jelentősége felbecsülhetetlen a rendszer szereplői közötti párbeszéd különös fontossága szempontjából is. A program a résztvevők szakmai tudásának fejlesztése mellett növeli kommunikációs készségüket és együttműködési kultúrájukat is.

A nemzetközi együttműködések során a rendszerek és intézmények a gyakorlati szempontokra helyezik a hangsúlyt. Az együttműködés tanulási folyamatként is felfogható, amelyben a partnerek sajátos, egyéni fejlesztési elveinek összevetése alapján kikristályosodnak a közös fejlesztési irányok, a további együttműködés elmélyítésének lehetőségei. Az oktatási rendszer átláthatósága tükörként is szolgál nemcsak a hazai oktatásügy szereplői számára, hanem a nemzetközi partnereknek is. Lehetőséget ad a folyamatokkal, fejlesztési irányokkal kapcsolatban több oldalról reflexiókra, s az oktatáspolitika kiszámíthatóságához és stabilitásához vezethet.

Loboda Zoltán
Eurydice Magyarországi Képviselet, Oktatási Minisztérium

(Az Arion-útinapló 1996-2000 című kiadvány teljes terjedelmében honlapunkon olvasható: http://www.tpf.iif.hu)

Footnotes

  1. ^ Az innovációmenedzsment fontos területét, az információs és kommunikációs technológiák széles körű alkalmazását elősegítő programokat tanulmányozhattuk a portugál oktatási minisztérium által magas színvonalon megszervezett tanulmányúton, amelyre az Arion program keretében, 15 ország oktatási szakembereinek részvételével, 1999. március 8-12. között került sor.
  2. ^ A beszámoló szerzője olyan humánszolgáltatási intézmény vezetőjeként jelentkezett az Arion-tanulmányútra, amely többféle szakfeladatot lát el egyszerre: pedagógiai szakszolgálatot, nevelési tanácsadást, gyógytestnevelést, logopédiai ellátást, valamint családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatást biztosít.
  3. ^ Nem könnyű megítélni egy programnak az oktatás fejlesztésében betöltött szerepét, ha nem állnak rendelkezésünkre hatástanulmányok és empirikus felmérések. Éppen ezért arra kérem a Tisztelt Olvasót, hogy úgy tekintsen a következő pár oldalon olvashatókra, mint a kapcsolódási pontokat számba vevő s az együttműködésekben rejlő pozitív lehetőségeket felvillantó személyes véleményre.
  4. ^ Decision No 253/2000/EC of the European Parliament and of the Council of 24 January 2000 establishing the second phase of the Community action programme in the field of education ’SOCRATES’ OJ L 02803.02.00.
  5. ^ "A Közösség oly módon járul hozzá az oktatás minőségének fejlesztéséhez, hogy bátorítja a tagországok közötti együttműködést, és - ha szükséges - támogatja és kiegészíti ezek akcióit (...)" Maastrichti Szerződés 126. cikkely 1 bekezdés. Ford: Kovács Katalin. In Cooperation in Education in the European Union 1976-1994. Office for Official Publications of the European Communities, Luxemburg, 1994.
  6. ^ Gáspár László: Általános innovációelmélet. Budapest, 1998.
  7. ^ Lásd bővebben az első oktatási és képzési akcióprogramot létrehozó tanácsi határozatban. OJ C 38. 19. 2. 1976.
  8. ^ Tempus Közalapítvány, Socrates Nemzeti Iroda.
  9. ^ Az átfogó fejlesztési terv munkálatai időközben megakadtak. A terv eredetileg Magyarország középtávú gazdaságfejlesztési terve lett volna, alapját képezte volna az EU-csatlakozás időpontjáig elkészítendő Nemzeti Fejlesztési Tervnek (NFT). Magyarország az NFT-ben foglalt programok alapján pályázhat majd fejlesztési programjai megvalósításához támogatásra a Közösség strukturális alapjaiból. In Átfogó fejlesztési terv humánerőforrás-fejlesztési fejezet. OM-tervezet.
  10. ^ Forrás: Tempus Közalapítvány, Socrates Nemzeti Iroda.
  11. ^ Halász Gábor: Oktatáspolitikai megfontolások. Educatio, 1999/Ősz 488-499.