Olvasási idő: 
7 perc

Kiválóságkultúra, avagy önbecsüléssel bíró tanárok iskolája

A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium konferenciakötetéről

Magyarországon egyre több a jól működő, hatékonyan tanító, fejlesztőműhelyként működő innovatív iskola, de ezek között nagyon kevés, amelyik képes önmaga menedzselésére, az intézményben folyó fejlesztés dokumentálására, az eredmények PR-jára. Az oktatás világában ma még sokak számára idegennek tűnik az, hogy az iskolának is – a gazdasági szervezetekhez hasonlóan – el kell adnia az általa létrehozott terméket, az általa nyújtott szolgáltatást. Már csak azért is, mert az oktatás is sajátos piaccá válik, ahol egyre kiélezettebb verseny folyik. Félreértés ne essék, a PR, a jó önmenedzselés, önreprezentáció, a marketing nem a tényleges intézményi teljesítmények, a minőségi oktatás hiányainak elfedését, egyfajta pótcselekvést jelent, hanem a tényleges eredmények nyilvánossá tételét, az oktatási szolgáltatás fogyasztóinak a meggyőzését arról, hogy az adott intézményben valóban jó oktatásra, tudásszerzésre, képességfejlesztésre van esély.

Mosonmagyaróváron létezik egy iskola, a Kossuth Lajos Gimnázium, amely talán az egyik legjobban menedzselt hazai oktatási intézmény, professzionális PR-tevékenységgel. Ennek egyik legkézzelfoghatóbb eleme a kétévente megrendezendő nemzetközi közoktatási konferenciasorozat, amelynek középpontjában az iskolai minőségfejlesztés kérdései állnak. 2004-ben immár nyolcadik alkalommal gyűltek össze az érdeklődők. A hagyományokhoz híven most is szép kötetben adták közre a konferencia előadásaitKiválóságkultúra Európában címmel. Az iskola példája jól mutatja, hogy a megfelelően kialakított iskolai PR nem a „silány” portéka eladását szolgálja, hanem egy kiváló intézmény önbecsülésének kifejezője. A kötet írásai megerősítik azt, hogy csak abban az iskolában lehet jó a PR, ahol valóban létezik minőség, ahol a szervezetfejlesztés eljuttatta a tanárokat oda, hogy elkötelezettek legyenek a minőség, a kiválóságkultúra iránt.

Mi is valójában a kiválóságkultúra? A magas minőségre törekvés, az európai és a szélesebb nemzetközi térségben kialakult minősítési díjazási rendszer követelményeinek való megfelelés igénye. A Kossuth Gimnázium példája igazolja, hogy az említett követelményeknek való megfelelés milyen módon alakítja, fejleszti az iskola egész tevékenységét, a tudatos minőségirányítás hogyan szövi át az iskola mindennapi életét a tanítástól, a diákok szabadidő-tevékenységének megszervezésén át a tanárok munkahelyi közérzetének alakításáig.

A kötet egyik legérdekesebb tanulmányában Molnárné Stádler Katalin bemutatja, hogy a magyar közoktatásban miként épülnek egymásra a minőségfejlesztéssel elnyerhető díjak, s azok hogyan kapcsolódnak az európai minőségi díjak rendszeréhez. A tanulmány alapgondolata, hogy az egyes díjfokozatok elérése az egyik legjelentősebb fejlesztőerőt jelentheti. Valójában maguk a díjak csak másodlagosak, ugyanis a minőség tudatos fejlesztése, a tanárok minőségi kontrolljának kialakulása jelenti a kiválóságkultúra sajátos európai és világrendjébe történő beilleszkedés igazi értelmét.

Tóth Tiborné írása, mely a Kossuth Gimnázium minőségirányítási modelljének kialakulását, a modell működését mutatja be, visszaigazolja az iménti megállapítást. De ezt tükrözik a kossuthos tanárok által írott dolgozatok is, melyekből jól látható, hogy a tudatos minőségirányítási intézményi politika, a megfelelő szervezetfejlesztéssel társuló tanári szabadság milyen gazdag innovatív folyamatokat eredményezhet. A hazai iskolai innovációs potenciál ismeretében elmondható, hogy kevés olyan iskola akad Magyarországon, amelyben egy közoktatási konferenciára a tanárok ennyi színvonalas előadással, tanulmánnyal tudnak előállni, ráadásul ilyen széles gondolati spektrumot megjelenítve. Miközben tudjuk, hogy számos olyan intézmény van, ahol létezik ilyen szintű innováció, arra azonban az innovatív pedagógusok sem képesek, hogy így prezentálják munkájuk eredményeit.

A tanárok által írott – az iskola tevékenységét a szaktárgyi témáktól, a minőségirányítási szakkérdéseken át egészen a tanulói attitűdvizsgálatokig felölelő – tanulmányok azt mutatják, megfelelő fejlesztéssel elérhető, hogy a pedagógusokban kialakuljon az a képesség, amelynek birtokában képesek tevékenységüket mások számára is megjeleníteni, átadni. A kötetnek ez a fejezete a 19. század végi, 20. század elejei középiskolai évkönyvek világát idézi, annak a korszaknak a hangulatát, amikor a „gymnásium”-okban szép számmal oktattak tudós tanárok, akik irodalmi, történelmi és természettudományi dolgozataikkal jelezték a külvilágnak, hogy az intézményben milyen kvalitású emberek tanítanak. A kiválóságkultúra 21. századi módon, sokkal pragmatikusabban, azaz az intézményi fejlesztéshez erőteljesen kötődve ezt a hagyományt erősíti, éleszti újjá. Egykor vidéki, kisvárosi gimnáziumok tanárai a magyar tudományosságot alapozó tudóstársaságok tagjaiként írták dolgozataikat, s sokan közülük a korszak jeles professzionális tudósaival egyenrangú teljesítményeket nyújtottak. Pontosabban akkoriban létezett egy olyan tanári réteg, amelynek felkészültsége, tudományokban való jártassága, íráskészsége, s tegyük hozzá, egész életmódja alig különbözött egy egyetemi oktató életétől, szellemi igényességétől. Ennek a korszaknak idestova egy évszázada vége, a tudomány művelése oly mértékben professzionalizálódott és a pedagógusszakma oly mértékben tömegesedett, hogy szinte esély sincs már arra, hogy a középiskolai tanárok, legyenek bármilyen felkészültek, egyenrangú partnerként szállhatnának versenybe a tudományos kommunikáció arénájában az egyetemi tanszékek, akadémiai intézetek oktatóival.

A mosonmagyaróvári Kossuth Gimnázium által kiadott kötet azonban azt bizonyítja, hogy a jól tanító iskolák tanáraiban újraéleszthető valami abból a ma sokunk által nosztalgiával szemlélt világból, amikor a tanár elmélyülten foglalkozott szaktárgyával, pedagógiai-pszichológiai szakkérdésekkel, amikor délutánjait kutatással, írással és nem szellemileg gúzsba kötő pénzkereső különmunkával töltötte.

Aki meg akarja érteni, hogy mi is a kiválóságkultúra, az olvassa el a kossuthos tanárok dolgozatait, s azokból azonnal megérti, miért másodlagosak a rangos nemzetközi minőségi díjak. A kiválóságra törő iskola egyik, ha nem a legnagyobb értéke a tanár önbecsülésének újraélesztése. S ez azért fontos, mert nélküle elképzelhetetlen a minőségorientált iskola.

 

Kiválóságkultúra Európában. Kossuth Lajos Gimnázium, Mosonmagyaróvár, 2004.