Olvasási idő: 
17 perc

Kollégiumokról a NAT „árnyékában”

A szerző a kollégiumi nevelés szakértője, és tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a NAT felülvizsgálatával együtt szükség van a kollégiumi nevelés országos alapprogramjának kidolgozására is, amelynek alapján az egyes intézmények elkészíthetik környezetük sajátosságaihoz alkalmazkodó helyi programjaikat. Egy ilyen dokumentum léte felhívhatná a figyelmet a kollégiumi nevelés jelentőségére, az intézménytípus társadalmi, pedagógiai fontosságára.

A kollégiumi pedagógia szép és nehéz szakmai területén dolgozó kollégáknak, az igénybe vevő diákoknak és szüleinek egyaránt fontos változásokat hoztak a közoktatási törvény (1993, 1996, 1999) módosításai. Ezek a változások neveléstörténeti korszakhatárok is. A magyar kollégiumok több évszázados történetében nem tudunk olyan példát, amelyek az 1999. évi törvényi változáshoz hasonló horderejűek lennének. Ma a kérdés úgy tehető fel, hogy a rangos neveléstörténeti múlt, a változó világban eredményesen szocializáló jelen után az újabb törvényi változással lesz-e még kollégiumi jövő Magyarországon.

A probléma felvezetéseként egy neveléstörténeti és egy évtizeden belüli történetet mutatunk be.

Gróf Zichy János kultuszminiszter 1911 májusában parlamenti interpellációjában a kollégiumok és az internátusok mellé állt. A századfordulón kialakult kollégiumokról szóló vita az intézményhálózat bővítéséről szólt. „A miniszter ugyanis kijelentette, hogy nagy gondot akar fordítani a jövőben a fennálló internátusok fejlesztésére és esetleg új középiskolai internátusok létesítésére, mert rendkívül nagyfontosságúnak tartja azt a környezetet, amelyben a gyermek él, és megnyugtató a szülőknek, hogy a gyermeküket jó kezekben tudják, mert egyébként igen nagy gondot jelent a gyermekeket vidékről a városba küldeni.”[1]

Az 1993. évi LXXIX. közoktatási törvény előkészítése és társadalmi-szakmai vitája során a törvény-előkészítők körében felmerült, hogy a kollégiumot nem is kell szerepeltetni a közoktatási intézményrendszer részeként, inkább a népjóléti tárca felügyelete alá kell helyezni mint szociális ellátórendszert. Ezt a próbálkozást sikerrel akadályozta meg az akkor már erős és szervezett közösség, a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség. Az első nagy érdekérvényesítési tettel a kollégiumi intézményhálózatot húzta ki a koncepcionális gödörből, a gazdasági lobbiérdekeket előtérbe helyező zsákutcából. A szövetség szakmai és politikai érvekkel, a társadalmi érdekek bemutatásával bombázta a törvény-előkészítő munkacsoportokat, a törvényalkotót.

A kollégiumok történetében ez az első eset, hogy civil szakmai szervezet küzdött intézményeinek továbbéléséért. Ez a küzdelem azóta folytatódik, alig találunk hasonló példát a magyar közoktatásban arra, hogy egy szakmai, érdekvédelmi szervezet mindig, minden törvényi változtatásnál újrakezdésre kényszerül.

Felidézhetjük az elmúlt tíz év főbb szakmai történéseit, azokat a veszélyhelyzeteket, amelyeket a szakmának kellett elhárítania. Ennek tükrében jobban megérthető a változásról való szakmai félelem. Miért nem természetes dolog a törvényalkotóknak, hogy a társadalmi mobilitásban, a szocializációs folyamatban és a hátránykompenzációban fontos intézményhálózatot helyzetbe hozzák jövőképpel, támogatással, törvényi háttérrel?

Milyen tudományos érvrendszer szól a kollégiumok megtartása mellett?

A több évszázados kollégiumi közösségi nevelés története a magyar és az európai neveléstörténet külön fejezete.

  • A protestáns és katolikus bentlakásos iskolák, a francia mintára szerveződött tehetséggondozó kollégiumi központok, az Eötvös Kollégium, a századfordulón alapított állami bentlakásos intézmények, majd a népi kollégiumok teljesítették azt a történelmi küldetést és társadalmi funkciót, hogy biztosították a tudás birtokbavételét a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből érkezett fiataloknak.
  • E Magyarország sajátos településszerkezete és iskolái miatt már a 16–17. században jelentős bentlakásos intézmények alakultak ki egy-egy város iskolacentrumában. Munkamódszerükben, pedagógiai kultúrájukban, tudás- és értékközvetítésükben a társadalmi haladást szolgálták.
  • A ma középfokon tanulóknak több mint egyharmada csak kollégiumi háttérrel tud szakképesítéshez, érettségihez jutni vagy felsőfokú tanulmányokra felkészülni. Kollégium nélkül tehát nem tervezhető a magyar közoktatási rendszer, mert ilyen intézmények nélkül sérül a szabad iskolaválasztás és azesélyegyenlőség alkotmányos elvének érvényesülése.

Milyen szakmai, szociálpszichológiai érvek szólnak a kollégiumi intézményrendszer mellett?

Az 1989-es társadalmi átalakulás óta komoly veszély fenyegette és fenyegeti a mai kollégiumok létét. A veszély természeténél fogva újra és újra felüti a fejét, amikor oktatási törvénykezés, törvénymódosítás, közoktatási rendszerbeli változtatások vannak napirenden.

Vajon miért van ez így egy demokratikus jogállamban? Kinek és milyen érdekeknek áll útjában ez a jobb sorsra érdemes intézményrendszer?

Az első szabadon választott parlament fontos törvénykezési aktusa volt az önkormányzatokról szóló törvény megalkotása. Ebben a törvényben az önkormányzatiság logikája érvényesült, így a közoktatási intézményfenntartási kötelezettséget a települési önkormányzatoknak írta elő a törvény. A kollégiumi fenntartási kötelezettség ezért olyan – fővárosi, megyei, megyei jogú városi, városi, települési – önkormányzatokhoz került, amelyek nem érdekeltek az ilyen intézménytípus fenntartásában, hiszen az igénybe vevők köre nem ebből az önkormányzati érdekszférából való. A polgármester és a helyi képviselő-testület azoktól a választópolgároktól számíthat politikai szavazatra, akiknek helyi érdekeit elégítik ki. Ezért vált fontossá az általános iskola, az óvoda és a helyi érdekeket megtestesítő intézményrendszer fejlesztése. Az igénybe vevő klientúra az érdekeinek megfelelő intézményfenntartást, működtetést politikai szavazatokkal viszonozza az önkormányzatiságot megtestesítő képviselőknek. A gyógyszertár, a fedett buszmegálló, a közműfejlesztés például mind-mind prioritást élvez(ett) a döntéshozatalnál a kollégiumfenntartással szemben. A kollégista gyerekek szüleitől nem kap mandátumot a helyi képviselő, hiszen ezek a szülők a saját településükön szavaznak. A kollégiumot igénybe venni kényszerülő gyerekek szülei egyébként is nem vagy alig rendelkeznek érdekérvényesítő, nyomásgyakorló képességgel. Forráshiányos önkormányzati költségvetések idején nagyon nehéz számon kérni azt az előrelátó, országos jövőt alapozó bölcsességet, hogy a helyi önkormányzat is szolgálhat össztársadalmi érdekeket.

A következő felsorolásból látható, hogy a társadalmi átalakulás folyamatában milyen jellegű szakmai és közoktatási rendszerbeli gondok merültek fel.

  • Rohamosan csökken a kollégiumok száma, a kistelepülésen élő diákok továbbtanulási lehetősége és esélye korlátozódik (1990).
  • A kollégium nem kerül be a készülő közoktatási törvénybe a közoktatási intézményrendszer részeként (1992).
  • A kollégiumok kimaradnak a címzett és célzott céltámogatási körből (1993).
  • A kollégiumok normatív támogatása kevés a működtetéshez, s ez a fenntartó önkormányzatokat még inkább az intézmények megszüntetésére sarkallja (1994).
  • A kollégiumi nevelés nem kap szerepet és lehetőséget a NAT kerettanterveiben, műveltségi területeiben, elmarad e terület tartalmi szabályozása (1995).
  • A közoktatási törvény módosításakor az eredetileg tervezett tizennégy órás foglalkozási időkeret a kollégiumpedagógia végét jelenti, az intézményeket gyermekmegőrzővé degradálja (1996).
  • A kollégiumi intézményrendszernek nincs törvényben kihirdetett országos nevelési alapprogramja, így e nélkül, ajánlások alapján kezdik kidolgozni a helyi pedagógiai programot (1997).
  • A kollégiumi intézményrendszer kimarad a Közoktatás Távlati Stratégiája című dokumentumból (1998).
  • A kollégiumi hálózat kimarad a kötelező eszközminimum (készülő) miniszteri rendeletből, így a fenntartók elháríthatnak minden felelősséget (1998).
  • A kollégiumi hálózat kimarad a SZAK 2000 témajegyzékből (1999).
  • A kollégiumok nem kapnak lehetőséget a Comenius 2000 minőségfejlesztési folyamatban (2000).
  • A kollégiumi normatív támogatás nem kerül be a kétéves költségvetésbe közel 100%-os mértékben, így a fenntartó önkormányzat további korlátozásainak lesz kitéve (2001).
  • Az étkezési normatív támogatás megvonásával ellehetetlenül a kollégiumot igénybe vevők szüleinek anyagi helyzete, elsorvad a diákétkeztetés (2002).

A kollégiumi szakmának lépnie, reagálnia kellett erre a helyzetre. Fárasztó és emberpróbáló dolog minden évben újrakezdeni a szakmai érdekérvényesítést. A középfokú kollégiumi rendszer számára érthetetlen például az egyetemi kollégiumépítési láz, program. Ennek van sajtója, menedzsmentje, úgy, hogy az érdekeltek (igénybe vevők) egy lépést sem tesznek.

Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség életre hívása szakmai önvédelem volt. A programtézisek megalkotásakor a következő stratégiai célok fogalmazódtak meg:

  • az érdekelt fenntartó megtalálása;
  • a kollégiumi autonómia törvényi garanciáinak megteremtése;
  • a kollégiumpedagógiai szakmai, módszertani kultúra fejlesztése.

Ha nem is a semmiből, de a nagyon kevésből kellett kezdeni egy országos kollégiumi szervezet felépítését.

A felsorolt veszélyeket a szövetség heroikus munkájának eredményeként sikerült elhárítani.

  • Lelassult a kollégiumok felszámolási folyamata, nyíltak új intézmények is.
  • A kollégium a közoktatás szerves részeként bekerült a közoktatási törvénybe (20. és 32. §).
  • A kollégiumok bekerültek a címzett és célzott céltámogatási körbe, több intézményt felújítottak.
  • Évről évre emelkedik a normatív támogatás. A 2000. évi költségvetési törvény tervezetében három terület kapott prioritást (100%-os normatívát) a fenntartói érdekellentét oldására: a fogyatékosok intézményei, az ezer főnél kisebb települések iskolái és a kollégiumok.
  • A kollégiumi pedagógiai programok elkészítéséhez multiplikátorképzésre adott támogatást a minisztérium.
  • A közoktatási törvény módosításakor (1996) az 53. § 7. bekezdés meghatározta a kollégiumi foglalkozások időkeretét, szerkezetét, így elhárult a veszély a kollégiumok „ágy-asztal-vacsora” típusú gyermekmegőrzővé degradálásától.
  • A módosított Kt. 49. §-a kimondja, hogy a kollégiumok pedagógiai programja a Kollégiumi nevelés országos alapprogramja alapján készül.[2]
  • A kollégiumi intézményrendszer fejlesztésére nemzeti kollégiumi közalapítványt alapított a kormány (2001).
  • A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány (KOMA) kollégiumi megújítási programot hirdetett, 1999-ben 60 millió forintot osztottak szét. (325 pályázó intézmény 122 millió forint igényt nyújtott be.)[3]
  • A kollégiumok szerepelnek az 1/1988. (VII. 24.) sz. OM-rendeletben, amely a minimális eszközjegyzéket tartalmazza.
  • A kollégiumok tanári óraszámait rendezi a 2001. évi C. törvény 70. § 6. bekezdése.
  • A kollégiumok (négy intézmény) részt vettek a Comenius 2000 minőségfejlesztési folyamatban, és eséllyel indultak a Közoktatás Minőségéért Díj versenyben (3/2002 [II. 15.] OM. r.).
  • Az oktatási miniszter módosította a 46/2001 XII. 22 OM-rendeletet, és a 44/2002 (VI. 18.) OM-rendelettel kihirdeti a Kollégiumi nevelés országos alapprogramját. Az alapprogram így keretprogramtervvel egészül ki.
  • A 2003. évi költségvetési törvényből kimaradt az étkezési normatíva kedvezményeinek megvonása.

A felsorolt eredmények elérése mellett a szakmai szervezet is erősödött, edződött.

  • 1991 óta rendszeresen megjelenik a Kollégium című szakmai lap.
  • Több akkreditált kollégiumi pedagógiai stúdiumot kínálnak az egyetemek, főiskolák.
  • A szövetség által szervezett multiplikátorképzésben mintegy ezer fő vett részt.
  • Rendszeresen megjelennek a kollégiumpedagógia különböző területével foglalkozó kiadványok, módszertani segédanyagok.
  • A megyékben, városokban hagyományos rendezvények a kollégiumi diáktalálkozók, kiállítások, pályázatok.
  • A kollégiumi diákszövetség tekintélyes ifjúsági szervezetté vált.
  • Újjászerveződött a Magyar Pedagógiai Társaság kollégiumi nevelési szakosztálya.

Meg kellett tanulni az érdekérvényesítő munkát, annak taktikáját és technikáját az oktatási törvénykezési folyamatban.

A jelenlegi törvényi változások előkészítése során több izgalmas szakmai kérdés merült fel.

  • Hogyan lehet a mai kollégiumok belső világát, tevékenységszerkezetét a mai diákok fejlődés-lélektanilag jellemző sajátosságaihoz igazítani?
  • Hogyan lehet bővíteni a tanárok szakmai, módszertani ismereteit a megváltozott viszonyok között?
  • Mit tehet még a szakma a kollégiumi rendszer társadalmi elismertségéért?
  • Milyen vállalható értékeket közvetítsen a kollégiumi közösségi nevelés az értékválságos világban, értékköztes állapotban?
  • Melyek a kollégiumi nevelés mai funkciói, amelyek hosszú távon élvezik a kormány és a fenntartók támogatását?
  • Hogyan illeszthetjük a NAT tantárgyközi területeihez a kollégiumi tevékenységrendszert?
  • Hogyan tudjuk hatékonyabbá tenni a kollégiumi foglalkozásokat, hiszen a keretprogram jellegű foglalkozási rendtől idegenkedik a szakma?
  • Hogyan biztosítható a kollégiumi nevelés-oktatás személyi feltételrendszere?
  • Hogyan védhető ki a „pedagógiai felügyelő” státussá minősítés kötelezősége a törvénytervezetből?

Úgy véljük, a probléma megértéséhez szükséges volt az előzmények ismertetése. E tanulmánnyal az a szándékunk, hogy a szélesebb és szűkebb szakmai közvéleménynek bemutassuk a 78 ezer középfokú kollégiumi nevelésben részt vevő diákot átfogó kollégiumi intézményrendszer gondjait, örömeit. A jelenlegi törvénykezési folyamatban szeretnénk a megkezdett értékek megőrzését biztosítva látni, és segíteni az új, korszerű, szakmai alapú döntéseket a tartalmi fejlesztésben és a humánerőforrás-menedzsmentben. Öröm lehet, hogy a kormányátalakításkor az esélyegyenlőség-teremtés miniszteriális szintre emelkedett. Ez jelentheti gondjaink orvoslásához az újabb ajtón való kopogtatás lehetőségét vagy az érdekérvényesítés elhúzódását, lelassulását.

A kollégiumi nevelés-oktatás problematikájának nem alakult ki főiskolai, egyetemi bázisú szakmai háttere, egyetlen tanszék sem vallja magáénak, úgy is fogalmazhatunk, hogy főállásban egy évszázadon át senkinek sem „érte meg” e fontos, de az aktuális politika számára mindig marginális probléma és fejlesztés vállalása.

Tisztelettel felhívjuk az oktatáspolitika alakítóinak és irányítóinak figyelmét, hogy gondolják meg: az elmúlt 14 évben minden egyes, kollégiumok számára elérhető pályázati forintért szellemi erőforrás szempontjából mintegy ezerszeres személyes, önkéntes, társadalmi munkát kellett kifejteni. 1990 óta négy kormány alakult, minden egyes kormánnyal és minden évben újra és újra harcba kellett szállni az intézményrendszer költségvetési pozícióiért, szakmai fejlesztéséért, annak ellenére, hogy minden kormány az esélykülönbségek mérséklését hirdette, és minden kormány prioritást adott a vidék Magyarországának. Jelen törvénykezési folyamatban, szövetségi és szakmai körökben egyre inkább megfogalmazódik, hogy az ügyet a sajtó középpontjába kellene állítani, mert hírértéke csak valami botránynak, valami hangos kivagyiságnak van. Ezt a szándékot eddig a szövetség csillapítani tudta, ugyanakkor látható, hogy az emberek folyamatosan belefáradnak az állandó újrakezdésbe, kapcsolatépítésbe, folyamatos érvelésbe.

Fontos lenne, hogy a szakmai közvélemény bekapcsolódjon a kollégiumi szakmai érdekérvényesítésbe, és közösen tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a NAT-felülvizsgálat keretében megtörténhessen a kollégiumi nevelés országos alapprogramjának felülvizsgálata és közös kiadása.

Footnotes

  1. ^ Gr. Zichy János parlamenti beszéde, 1911. május 19.
  2. ^ Oktatási Közlöny, XLIV. 28. szám, 3576. oldal. Az oktatási miniszter szakmai ajánlása a közoktatási kollégiumok részére a Kollégiumi nevelés országos alapprogramja alapelveinek tárgyában.
  3. ^ KOMA Lap, 99/2. 62. oldal.