Author

Korszerű praktikák, avagy hogyan tanítsunk és tanuljunk?

Paul Ginnis: Tanítási és tanulási receptkönyv. Az izgalmas és élvezetes tanulás eszközei. Alexandra Kiadó, Pécs, 2007

Gyakorlati kézikönyvet tart kezében az olvasó, amely, mint az ajánlásból is kiderül, elsősorban a pedagógusok, de a tanulók és szülők számára is hasznos lehet a tanulmányozása. A szerző többéves oktatási tapasztalatát osztja meg velünk konkrét példákon, megoldási javaslatokon keresztül. A kézikönyv elkészítését indokolja az oktató és a tanuló szerepének megváltozása, a tanulás jellegének átalakulása, ami tagadhatatlanul élő probléma napjainkban.

A könyv első része (eszköztervezés) a hatékony tanításhoz szükséges elméleti ismereteket foglalja össze röviden, lényegre törően. Ebben a részben érvényesül a könyv alapvető gyakorlati megközelítése, számos példával illusztrálja az elméleteket. Megfogalmazásai egyébként tiszták és közérthetők. A fejezet középpontjában a tanulás áll, ezen keresztül mutatja be a tanulók körében megfigyelhető közös vonásokat és különbözőségeket, valamint ezek hatását a tanulásra. Ismerteti a tanulás biológiai alapjait, illetve az alapvető tanulási, tanítási modelleket is, és kitér az intelligenciára is. A bemutatott ismereteket illusztrációk teszik érdekesebbé és szemléletesebbé, legfontosabb megállapításait tankönyvszerűen összefoglalva, jól láthatóan kiemeli.

A tanulási és tanítási eszközökről szóló második részben a szerző – rövid bevezető után – ötven konkrét lehetőséget kínál a hatékony és változatos oktatás megvalósítására. A tevékenységeknek kifejező fantázianeveket ad, minden egyes tevékenységhez illusztrációt is mellékel, bár ezek inkább csak színesebbé teszik a könyvet, helyenként azonban segítenek az értelmezésben is. Az egyes feladatok leírását minden esetben azonos szerkezetben találjuk, ez segítheti a könyv hatékony használatát. Elsőként leírja a tanítási folyamat menetét, a megvalósítás módját, majd hogy milyen jellegű oktatási feladathoz, milyen tárgyakhoz ajánlott az adott tevékenység. Minden esetben közli azt is, miért célszerű használni az adott tanítási „eszközt”, végül a megoldás lehetséges változatait is felsorolja. Minden feladathoz két táblázatot mellékel a feladat céljainak és sajátosságainak felsorolásával. A sajátosságok és célok minden feladat esetében azonosak, ezeket aszerint pontozza, hogy az adott feladat mennyiben felel meg nekik. Közli továbbá, hogy szükséges-e a tanterem átrendezése. Ha igen, egy kis ábra mutatja, hogy az asztalokat és székeket hogyan kell elhelyezni, és a tanárnak hol kell elhelyezkednie. Gyakran közöl konkrét példákat is a megvalósítással kapcsolatban.

A harmadik részben (a csoportmunka, a viselkedés és a személyes felelősség irányításának eszközei) az előzőekben felvázolt tevékenységek sikerének és sikertelenségének okait vizsgálja. Ezek a fegyelem, a viselkedési normák betartása, a hatékony csoportmunka. Ebben a fejezetben olyan gyakorlatokat ír le a szerző, amelyek elősegíthetik a szükséges viselkedési normák meghatározását és rögzítését, valamint a hatékony csoportmunkát. A gyakorlatok leírásában hasonló elvet követ, mint a második fejezetben. A megvalósítás módját, az alkalmazás célját, majd miértjét írja le. Itt is közöl lehetséges változatokat, és ha szükséges, segédanyagokat és háttér-információkat is ad a pedagógusoknak.

A negyedik rész (munkaeszközök) a címmel ellentétben hat tanulásirányítási módszert mutat be a legegyszerűbbtől a legbonyolultabb felé haladva. Azokat a módszereket írja le részletesen, amelyek kevésbé elterjedtek a pedagógusok körében. Ezekhez a szöveges leírás mellett számos ábra, segédanyag kapcsolódik.

Az ötödik, egyben utolsó rész (átvilágító eszközök) azt a célt szolgálja, hogy ellenőrizhessük, mennyire felelünk meg elvárásainknak. A pedagógussal és a tanulókkal kapcsolatban is rávilágít azokra a pontokra, amelyek rendszeres vizsgálata képet adhat arról, mennyire volt sikeres a tevékenységünk. Ilyenek a pedagógus óratervei, az önálló tanulási készségek közvetítése, a nyelvhasználat, a szakmai fejlődés. A tanulók esetében a tanulási stílus és az önbecsülés értékeléséhez kínál hasznos eszközöket, módszereket a könyv.

A kötetet a felhasznált irodalom jegyzéke és válogatott bibliográfia zárja. Ezek a hazai gyakorlatban kevésbé alkalmazhatók, mivel nem csak a szerző által használt forrásokat tartalmazza. A könyv végén szerepel a felsorolt feladatok mutatója, de ebben csak a feladatok neve alapján kereshetünk, amit megtehetünk – ugyan nem betűrendben – a tartalomjegyzék segítségével is.

Mivel gyakorlati útmutatóról van szó, valódi értékét nem a tudományos színvonala adja. Olyan kézikönyvet állított össze a szerző, amelyet gyakorló pedagógusok forgathatnak mindennapi munkájuk során. Véleményem szerint a könyv hatékony használatához olyan mutatóra lett volna szükség, amelyből a kívánt feladathoz könnyen és gyorsan kiválaszthatnánk a megfelelő módszert; így csak a könyv teljes átböngészésével találhatjuk meg a céljainknak leginkább megfelelő lehetőségeket.