Olvasási idő: 
10 perc
Author

Magyarok a nagyvilágban

350 éves a Magyar Enciklopédia

Apáczai Csere János neve mindazok előtt ismert, akik pedagógusképzésben vettek részt. Kérdés, hogy mit őriznek magukban a munkásságából, és a tanítás során gondolnak-e úgy rá, mint aki a 17. században művelődés- és szakmatörténeti értéket alkotott.

Kovátsné Németh Mária neveléstörténész, a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Intézet elhivatott tanára újszerű összeállításban ír Apáczairól és fő művéről, a Magyar Enciklopédiáról. Könyve előszavában Apáczai gondolataiból idézi, hogy a műveltség, a jó erkölcs, az ékesszólás időtálló érték; tradíciót alkotnak egy nép életében. E tradíciók újraalkotását segíteni kell a következő nemzedéknek. Példaként állítja elénk az európai műveltségű tudós tanító, Apáczai Csere János életét, munkásságát. Noha már többen, többször megemlékeztek róla, a Magyar Encyclopaedia beható elemzése – a próbálkozások ellenére – napjainkig nem készült el. Kovátsné az Enciklopédia 350. évfordulója alkalmából adta közre sok ismeretet nyújtó könyvét, amely számos új adattal is megismerteti az érdeklődőket.

Eddig nemigen szóltunk arról, hogy a „nemzet nevelője” (Fináczy szavaival), a tudomány (a pedagógia) doktora volt. És mennyi minden fért még rövid életébe (34 évet élt)! Alapismereteit neves tanítóitól kapta itthon, majd tanulmányi célból előbb hazai vidéki utakra indult, később külföldi tanulmányokat folytatott. Belgiumi akadémián tanult, ahol gazdagította ismereteit, és összeállította az enciklopédiát. Mesterei itthon ültették bele az enciklopédikus tudás és műveltség megszerzésének fontosságát. A Magyar Encyclopaediát 1653-ban adta nyomdába, és 1655-ben jelent meg.

Enciklopédikus tudása megfelelt a kor kihívásának, munkásságában a magyar iskoláztatást és a magyar pedagógiai kultúrát tekintette fő célkitűzésének.

Kovátsné bemutatja, miként gazdagította Apáczai a korabeli tananyagot a természettudományokkal. Azon munkálkodott, hogy a tanulóknak legyen olyan (tan)könyvük, amely valósághűen adja a teljes műveltséget. Ezzel a szándékkal született meg a Magyar Encyclopaedia gondolata.

Részletesen ismertette a tudományokat ok-okozati összefüggésben, 11 fejezetben. „Az égi dolgokról szóló fejezetben” először találkozhatunk csillagászati feljegyzéssel, a 12 állatjeggyel (2 mellett nincs leírás). A 7. rész a földi létezőket vette sorra, és számot adott az értékekről – becsület, anyanyelv, erény, kötelesség, példa –, a tudományokról és fő/alapító képviselőikről is.

A mű tudománytörténeti jelentőségén túl Apáczai érdeme a magyar nyelv gazdagítása. Művének alapgondolata, hogy a nép anyanyelvén tanulhassa a „tudományt”. Ezt meggyőződéssel vallotta, elhatározottan küzdött érte.

Az Encyclopaedia rendszerének feldolgozásához Apáczai módszertani útmutatást is adott. Javasolta, hogy a tanítást egyszerű dolgokkal (például a földrajzzal) kezdje a pedagógus, ezt követhetik a speciális természettudományok és más témák. Az Encyclopaediában található a munkastílusát jellemző gondolat: „A lendület, azt szeretem én minden dolgomban, így a tanításban is …”

„A Magyar Encyclopaedia tartalmával, erkölcsi útmutatásaival példát állított tudósok, tanárok, diákok s az ember számára …” – olvasható a szerző könyvében.

Kovátsné tanulmányát továbbiak követik, ezekből emelek ki néhány jellemző gondolatot.

Barsi Ernő Apáczai Csere János Magyar Enciklopédiája és a magyar néphagyomány cím alatt egy latin nyelven író szerző gondolatait idézi föl, akinek könyvéből Apáczai is átvett. A hónapokkal és névnapokkal kapcsolatos áttekintését részletezi, amely a magyar néphagyomány anyagában is szerepelt. Az összeállítást versrészletekkel színesíti. Mintaként álljon itt karácsony napja, amelyhez az enciklopédiában időjóslást is fűzött. „Zöldellő karácsony havas húsvétot hoz.” A jelenséget tájegységenként másként fogalmazták. Más volt a kisalföldi nép versikéje, másként szóltak róla Zemplénagárdon és másutt. Megtudható, hogyan „élt tovább” az Apáczai Csere János Enciklopédiájában leírt egykori európai tudomány magyar népünk hagyományaiban.

Wolf Rudolf A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum (Gimnázium) címen írt a kolozsvári református oktatásról. Az intézmény története az 1600-as évekre nyúlik vissza, amikor létrejött a református iskola, az 1690-es években megalakult a leányiskola, amelyhez Apáczai szervezett kollégiumot, és más intézmények is alakultak. A történeti leírás mellett szólt a magyar nyelvű tanítóképzés elindulásáról és fejlődéséről. A diákok humán és reáltárgyak mellett angol nyelvet is tanultak, a pedagógiai profil helyett pedig az iskola vezetősége a gazdasági képzést indította el. Az iskola szellemiségét a modellértékű személyiségkép, az önálló gondolkodás, feladatvállalás, az önmegvalósítás jellemezte.

Tölgyesi József Erdély egyik kincses öröksége egy magyar ember, Apáczai Csere János címmel írt Apáczairól. Folytatásként Kovátsné Németh Mária A Magyar Encyclopaedia – reanimatológiája (a mű újjáélesztése – L.K.) található. Az írás szerzője tömör ismertetést adott Apáczai munkásságáról. Gondolatainak magva a pedagógiai kultúra, a műveltség korszerűsítése. A következő szavakkal fogalmazta meg ezt: „tanítani a nemzetet, iskolákat állítani, ahol a tudás mindenek felett való”. Apáczai – írja Kovátsné – „…felismerte kora kihívását, az enciklopédikus műveltség szükségszerűségét”.

A mű emléket állít a tudós tanárnak, akiről (a tanulmány előszavából idézve) a címbeli idézetet 1935-ben Szerb Antal írta a Magyar irodalomtörténet című könyvében.

Deák Ernő Azok akarunk maradni, akik vagyunk – „Mir wölle Bleiwe wat mir sin” – cím alatt az etnikai kisebbségek helyzetét elemzi, ugyanis számukra nincs más kitörési lehetőség, mint önazonosságuk megőrzése. Értelmezi a következő fogalmakat: többség-kisebbség, egységesség-többféleség, elfogadás-kiiktatás, törekvés-szándék, „bábeli nyelvzavar”, egyetértés, egységes gondolkodásmód, illetve megosztottság, ellentétek. Tanulmányát a következő gondolattal zárja: „Mi végett vagyunk a világon? Azért, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ez ne csak az én egyéni érdekeimet szolgálja, hanem Európát is. A „Valóra vált egy álom” – Magyar egyetem Szlovákiában című írás szerzője Albert Sándor, az egyetem rektora a Selye János Egyetem történetét vázolja az elgondolástól az egyetem alapításáig, és ír annak működéséről. Olvasmányosan, tényekkel, táblázatokkal tűzdelve számol be a folyamatról, a hallgatók megoszlásáról és a végzettek foglalkoztatottságáról, a bérek alakulásáról.

L. Erdélyi Margit Tervek és kihívások címen szólt a Selye János Egyetem létrehozásáról és fejlesztéséről. Az egyetem három karral alakult: Református Teológiai, Gazdaságtudományi és Tanárképző Kar, amely óvodapedagógiai képzést is indított. Az előadó, az intézmény dékánja szól a jövő kilátásairól, az egyetem könyvtáráról és arról a tervükről, hogy kisebbségkutatással is foglalkozni kívánnak.

A külvilág felé nyitás feltételezi az együttműködést, egymás támogatását, segítését és kölcsönös tiszteletét.

Tölgyesi József írásának címe A neveléstörténet szerepe a Kárpát-medencei kutatásokban. A szerző a hazai neveléstörténet-kutatást és -írást több periódusra tagolja művek, szerzők, különböző színterek és időszakok szerint, valamint szól az 1948 utáni kutatókról és a közlési lehetőségekről. Hangsúlyozza: „A kapcsolatrendszerben fontosnak tartjuk a határokon túli (elsősorban magyar) felsőoktatási intézményekkel, kutatókkal, pedagógusszervezetekkel történő együttműködést.”

Unti Mária Gondolatok anyanyelvünkről a harmadik évezred küszöbén című írása az anyanyelv szerepével, fontosságával foglalkozik. Vajon veszélybe kerül-e „kis” nyelvünk a „nagy nyelvek” térhódítása mellett? Erről szóló eszmefuttatásában érdekes adatok találhatók.

Liszka József A szlovákiai magyar néprajzi tudományosság publikációs lehetőségei a rendszerváltás után címmel beszámol a sajtóról, szervezeteikről, kiadványsorozatukról, vagyis létükről. Véleménye szerint kialakult a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság, azt „csak” folyamatosan és hosszú távon színvonalas írásokkal kell megtölteni.

Varga József Scherer Gyula, az iskolateremtő című írását szómagyarázattal kezdi, hogy az olvasó is értse a különbséget az iskolaalapító és az iskolateremtő fogalma között. Régi forrásból választott személyről ír azért, hogy az utókor többet tudjon az 1860 és 1951 között élt pedagógusról, aki „édes hazám nyelve – terjesztése és ápolása érdekében fejtette ki” iskolaalapító, -szervező tevékenységét, amelyet Sopron vármegye is elismert.

Pongrácz Attila A Szent Imre Iskola múltja és jelene címmel a dél-amerikai, brazíliai városban, Sao Paulóban, a bencés rend által alapított első magyar elemi iskola történetével foglalkozik, amelyhez magyar óvodát, illetve magyar (nyelv)iskolát szerveztek. E tény megérdemli a hazai kutatók figyelmét.

A Kovátsné szerkesztésében megjelent könyvet szívből ajánlom az olvasóknak. Érdekes, tanulságos olvasmányai méltán őrzik Apáczai Csere János emlékét.

(A kötet több támogató közreműködésével jelent meg az Apáczai Kiadónál.)

 

Magyarok a nagyvilágban. 350 éves a Magyar Enciklopédia. Szerkesztette: Kovátsné Németh Mária. A Magyar Pedagógiai Társaság Győr-Moson-Sopron Megyei Tagozatának kiadványa. Győr, 2006.