Olvasási idő: 
12 perc
Author

Mayotte

Integrációs problémák Franciaország tengerentúli megyéjében

A SZIGET TÖRTÉNELME

A Comore-szigetek legdélibb tagja, a két lakott és több lakatlan szigetből álló Mayotte (374 km²) Madagaszkártól háromszáz, Párizstól nyolcezer kilométernyire, a Mozambiki-csatornában található. Az itt lakók által leggyakrabban beszélt nyelvek a szuahéli nyelvcsaládhoz tartozó simaore és a maláj-polinéziai eredetű kibusi, illetve az arab és a francia (Laroussi, 2011, 112. o.).

Mayotte lakossága az elmúlt hatvan évben tízszeresére nőtt – a népesség (252 000 fő)[1]több mint fele tizennyolc évnél fiatalabb, az átlagéletkor 19,2 év. A munkaképes korú lakosság hetvenegy százaléka semmiféle végzettséggel nem rendelkezik, negyven százalékuk tisztázatlan jogi helyzetű külföldi állampolgár (kilencvenöt százalékban Comore-szigetekieka mindössze hetven kilométernyire fekvő Anjouan-ból a vízumkényszer bevezetése óta (1995) lélekvesztőkön nekiindult, vízbefulladt szerencsétlenek számát tíz és ötvenezer közé teszik). A letelepülni szándékozó, de a határról visszafordított személyek száma huszonöt- és harmincötezer között van évente. Tízből négy külföldi itt született kiskorú, aki majd – a felnőttkor küszöbét átlépve –, francia állampolgárságot kap. 1976-ban az iskoláskorú gyermekek száma háromezer volt, 2012-ben nyolcvanháromezer-nyolcszázhuszonhárom (Blot-Ringard-Ferri, 2013, 6. oldal).

A Comore-szigetek lakossága „bantu eredetű népesség, melyre erőteljes hatást gyakorolt az iszlám” (Vérin, 1994, 45. o.). Az anyajogú joggyakorlat mellett továbbra is jellemző társadalomszervező forma a poligám házastársi kapcsolat – még ha az 1985-nél később született nemzedékekre vonatkozóan törvényen kívül is helyezték 2005-ben. A feleség a legkevésbé sincs alávetve férjének, övé a földtulajdonlás joga, a férj az ő házába költözik házasságkötéskor. A szűk család mint a társadalom legkisebb társadalomalkotó egysége, itt nem pusztán a biológiai szülőket és azok leszármazottait jelenti, hanem a nagyszülőket, nagybácsit, unokát, dédszülőt, unokahúgot – vagyis az egész rokonságot (Blanchy, 2011, 19-21. o.). A társas kapcsolatok hagyományos színtere a falu (Mayotte negyven közigazgatási jogú településből áll). Középen a mecset, körülötte a tehetősebbek házai, kijjebb a szegényebbeké, ezt szegélyezik a földek, a bozótos-füves mező, majd – a hiedelem szerint – a dzsinnek lakta senki földje, mely a tengerig ér (a szigetcsoport egyetlen pontja sincs a tengertől tizenkét kilométernél messzebb).

A falu első számú törvénye, hogy a közösség felsőbbrendű az egyénhez képest. A társadalomba való betagozódást segíti a nagycsalád és a Korán-iskola – mely a gyermek számára négy-öt éves korától kezdve meghatározó szocializációs erőtér (a Korán iskolákba reggel fél hat és fél hét, vagy délután kettő és öt között járnak), valamint a kortársak (shikao) és a mecset köré szerveződő számos vallásos egyesület (twarika) (Berteaux, 2007, 14. o.).

Mayotte-ot a helyi uralkodó 1837-ben a közelben portyázó portugálok, hollandusok, franciák és britek közül az angolszászoknak ajánlotta megvételre, de miután azok elutasították, 1841-ben Franciaország tulajdonába került (Crabtree, 2015, 40-42. oldal). Közigazgatási szempontból először Réunion szigetéhez, majd (1908-tól) Madagaszkárhoz tartozott, később (1946-tól) a Comore-szigetek többi tagjával együtt autonóm területet alkotott. Lakói 1946-ban, a másik három sziget lakóival együtt kapták csak meg a francia állampolgárságot.[2]

1974-ben a Francia Nemzetgyűlés javaslatára a Comore-szigetek lakosai népszavazással dönthettek arról, hogy továbbra is Franciaországhoz akarnak-e tartozni. Mivel a többség az elszakadás mellett voksolt – bár Mayotte lakosai a függetlenség ellen szavaztak (63,82%) –, a Comore-szigetek (ezen belül Mayotte) kikiáltotta Franciaországtól való elszakadását (1975), és mint független országot az Egyesült Nemzetek Szervezete felvette tagjai sorába (United Nations Security Council, 1976). A következő évben az ENSZ érvénytelennek nyilvánította Franciaország Mayotte szigetére vonatkozó területi igényét, és fölszólította Franciaországot, hogy „azonnal kezdjen tárgyalásokat a Comore-szigetek kormányával annak előmozdítása érdekében, hogy megfelelő intézkedések szavatolják a Comore-szigetek (Anjouan, Nagy-Comore, Mayotte és Moheli) egységét és területi sérthetetlenségét” (United Nations Security Council, 1976). Franciaország azonban a népek önigazgatásának elvére hivatkozva megvétózta az ENSZ döntését és a gyarmatosítás lebontásának folyamatát megfordítva Mayotte-ot a Köztársasághoz csatolta – Mayotte így ma Franciaország tengerentúli megyéje,[3] Európa peremterületeinek egyike (Lőrincz, 2011, 4. o.).

Az Európai Unióhoz való csatlakozáskor (2011) társadalombiztosítást, betegszabadság- és minimálbér-rendszert, rokkantsági ellátást, iskolakezdési segélyt, családi lakhatási támogatást, munkanélküli járandóságra való jogosultságot és családi pótlékot vezettek be.[4]A bruttó nemzeti termék itt nyolcszor magasabb, mint a másik három Comore-szigeten, de százezer lakosra még mindig csak nyolcvanhárom orvos jut (INSEE, 2014).

A kilencvennyolc századrészt muzulmán vallású lakosság körében a hatóságok előtt tornyosuló legnagyobb feladat a francia jogrendszer elfogadtatása, de jelentős forrásokat emészt fel a politikai korrupció visszaszorítása, a francia nyelv minél szélesebb körben való elterjesztése, a piacgazdasági szemlélet meggyökereztetése is. További prioritás a túlnépesedés megállítása, a bevándorlással összefüggő, egyre növekvő idegengyűlölet megfékezése, a több ezer családját vesztett gyermek helyi közösségbe integrálása, a munkaerőpiacon eséllyel indulók Franciaországba irányuló tömeges elvándorlásának megállítása és az oktatási rendszer megújítása is.


ISKOLÁZTATÁS: ESÉLYEK, PROBLÉMÁK

A hatalmas kihívásokkal küszködő közoktatási rendszer rövid múltra tekint vissza. Az 1980-as évekig a francia közigazgatási szervek nem fordítottak kellő figyelmet a szigeten fenntartott iskolákra, sem az oktatók képzését, sem az iskolák felszereltségét, sem a tananyagnak a helyi körülményekhez igazítását illetően (Newitt, 1983, 139-165. o.), a felső tagozat 1963 (vidéken 1986), az óvoda-rendszer 1993 óta létezik. Mayotte Európához csatlakozása óta az iskolaépítések gőzerővel folynak – idén száztizenkilenc új tanterem, huszonegy ebédlő és egy kollégium épül, további százötvennégy osztálytermet újítanak föl (Ministère des Outre-mer, 2017, 3-6. o.). A magas tanulói létszám miatt a gyerekek minden második állami iskolában két műszakban tanulnak (az első turnus 6.50-től 11.45-ig, a második 12.20-től 17.15-ig tart).

A sikeres iskolai teljesítmény elérésének elengedhetetlen feltétele a francia nyelv megfelelő szintű ismerete – a százhetvenöt éves francia jelenlét és a nemzedékek óta folyó francia nyelvű oktatás követelményeinek teljesítése azonban a mai napig nehézséget okoz: az általános iskolákban a bukások arányszáma huszonnyolc százalék. A gyenge tanulói teljesítmény mögött egyrészt anyagi jellegű nehézségek, másrészt az iskolai és otthoni kultúra közötti hatalmas különbségből adódó feszültség áll (Laroussi, 2011, 115-116. o.) – a gyermek temérdek feladata közül a tanulás csak az egyik, legtöbbször nem is a legfontosabb (Ibid.).

„Mayotte szigetén a gyermek mindenekelőtt Isten ajándéka: segéd a ház körüli teendők ellátásában, megöregedett szüleinek támasza. Ha leány, ha fiú, a családi hierarchiában utolsó.”

A diákok iskolai teljesítményét befolyásoló további körülmény, hogy a pedagógusok francia nyelvtudása nem megfelelő. Az összes oktató személyzet harmadát teszik ki a közalkalmazottá ki nem nevezett, évente megújítandó szerződéssel rendelkező tanítók és tanárok (a tengeren túli megyék számadatai nélkül ez az arány Franciaországban 7,3 %); a minősített oktatók (agrégé) száma ötvennél is kevesebb. A nyolcvanas évektől kezdve a gimnázium második osztályát sikeresen teljesítőket is felvettek tanítói állásba; 1997-től már csak érettségivel rendelkezőket, 2006-tól pedig a két egyetemi évfolyamot elvégzettek közül válogatnak – a jelölteket két éves pedagógiai kurzuson készítik fel a tanítói és tanári feladatok elvégzésére (Laroussi, 2011, 115. o.).

További nehézség, hogy a fiatal korban munkára fogott gyerekek közül – akik a köztársasági és Korán-iskolákban egészen különböző elvárásrendszernek kell, hogy megfeleljenek – sokan nem vállalják azt a harcot, amely egy távoli kultúra elsajátításával jár együtt (Laroussi, 2011, 116. o.).

„Az a gyerek, aki hajnal négykor kel, először a Korán-, majd az állami iskolába megy, anélkül, hogy közben bármit is evett volna. Tanulna, de üres a hasa.”

A szülők közül sokan fenyegetésképpen élik meg gyermekeik kötelező francia nyelvű oktatását, ami a tanulói teljesítményben is megmutatkozik (Laroussi, 2011, 119. o.).

A francia nyelv jelenléte a helyi nyelvek elvesztését eredményezi… mi szülők sajnos elvesztettük hatalmunkat, elvesztettük a tekintélyünket a gyerekeink szemében, mert a gyerekek elvesztették a hitet, a muzulmán hitet, nincs már hitük (imani), iszlám hitük. Az, hogy a francia nyelv jelen van Mayotte-on, nagy baj, mindnyájunkra nézve veszély.

Bár a sikeres érettségit tett diákok arányszáma folyamatosan nőtt az elmúlt néhány évben (2002 és 2010 között tizenhétről harminckilenc százalékra emelkedett) – ezt nem pusztán a diákok teljesítményének javulása okozta (Sueur és mtsai, 2012): azért, hogy az intézmények a fenntartói elvárásoknak megfeleljenek, az oktatók a tanév során és a vizsgákon a megérdemeltnél jobb osztályzatokat adnak a diákoknak. A végzettek tudásának valódi értékéről sokat elárul az a tény, hogy a tanulmányaikat a kontinensen folytató mayotte-i diákok kilencven százaléka az egyetem első évében megbukik.

Az anyaország is egyre kevesebb tanárt képes biztosítani – a szegénység, drágaság, a betegellátás válságos állapota, a munkabeszüntetések, vandalizmus, gyújtogatás, a tanártámadások, a sokszor katasztrofális iskolai állapotok sokakat elriasztanak attól, hogy ide jöjjenek tanítani. Mozgó egységeket hoztak létre a tanárok és tanulók biztonságáért (Perzo-Lafond, 2016), ám demonstratív jelenlétük ellenére is másfélszeresére nőtt tavaly az erőszakos bűncselekmények száma – az elkövetők harmincöt százaléka kiskorú (Rosié, 2017).

Ennek ellenére a francia állam szerepvállalása az oktatás megújításáért továbbra is rendívül jelentős e távoli megyében: a tanítók bruttó kezdő fizetése az elmúlt hat évben 1445 euróról (2011) 2630 euróra nőtt (2017), és 2020-ra 3060 eurót ígérnek; az ide érkező oktatók áttelepülési és otthonteremtési költségeit az állam teljességgel magára vállalja, és további anyagi juttatásokat is kilátásba helyez (Ministère des Outre-mer, 2017). Azt egyelőre senki nem tudja, hogy az építéseknek és felújításoknak, a frankofón kultúra iskolai meggyökereztetésének és a szociális támogatásoknak mikor lesz kézzelfogható haszna, mindazonáltal Franciaország heroikus küzdelmet folytat tengeren túli megyéjében. Ennek okáról a tengeren túli területekért felelős miniszter (Victorin Lurel) szavai meggyőzően vallanak (Ministère des Affaires Étrangères, 2012):

Tengeren túli területeinek hála, Franciaország továbbra is jelentős szereplő minden földrészen és a világ összes tengerén. Ezek a tengeren túli területek megannyi előny és gazdagság forrásai számunkra. Tizenegy millió négyzetkilométernyi kizárólagos jogú gazdasági övezet (az Egyesült Államoké után a legnagyobb a Földön), a nemzeti faji sokszínűség négyötöde… hatalmas gazdasági és stratégiai lehetőség. Nikkel Új-Kaledóniából… űrállomás, fa, arany és hamarosan már olaj is Guyanából, Réunion eddig fel nem használt energiaforrásai, Martinique ökoturizmusa, Guadeloupe geotermikus energiája, és még mi mindent nem mondtam!

Mayotte… szigetnyi Franciaország Mozambik mellett.

Footnotes

  1. ^ Az 1958-ban tartott népszámláláskor 23 364, 2002-ben 160 000, 2007-ben 186 000, 2012-ben 212 600 volt a lakosok száma, 2017-ben 252 000. Lásd: http://www.worldometers.info/world-population/mayotte-population/
  2. ^  Noha Mayotte a Comore-szigetek három másik tagjánál (a tőle 70 kilométernyire elterülő Anjuan-nál, a 135 kilométrenyire fekvő Mohelinél és a 200 kilométernyire elhelyezkedő Nagy-Comore szigetnél) már ötven évvel korábban francia gyarmati terület volt.
  3. ^ Franciaország tengerentúli megyéi: Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Réunion és Mayotte.
  4. ^ Ez a kezdeti szakaszban (2004–2006) legfeljebb kettő gyermek után volt igénybe vehető, azóta már minden húsz év alatti gyermekre, azzal a feltétellel, hogy ha iskoláskorú, az iskolába valóban be is jár (Roinsard, 2012).