Olvasási idő: 
45 perc
Author

Megkopott barátság?

​A magyar történelem a lengyelországi gimnáziumi történelemtankönyvekben

A szerző azt vizsgálja tanulmányában, mit tanulnak a lengyel gimnazisták a magyar történelemről, milyen magyarságkép jelenik meg tankönyveikben az ezredforduló után. A jelenleg használatos lengyelországi gimnáziumi tankönyvek elemzése alapján megállapítja, hogy az új kiadású lengyelországi gimnáziumi tankönyvekből a lengyel diákok többet tanulnak a magyar történelemről, mint a magyar diákok a lengyel történelemről. Kifejezetten pozitív benyomást keltett a két vizsgált tankönyvsorozat abban a tekintetben, hogy a Magyarországon megszokottnál jóval többet foglalkozik a közép- és/vagy kelet-közép-európai és a kelet-európai eseményekkel, azaz a lengyel diákok jóval részletesebb képet kapnak szomszédaik, mindenekelőtt Oroszország történetéből, mint a magyarok.

Magyarországon sajnos még a történelem szakos egyetemi hallgatók is meglehetősen kevés ismerettel rendelkeznek a lengyel történelmet illetően – már-már a hagyományos lengyel–magyar barátság is kezd kikopni a magyar köztudatból. Érdemes megvizsgálni, vajon a lengyel gimnazisták mit tanulnak a magyar történelemről, milyen magyarságkép jelenik meg tankönyveikben az ezredforduló után. A magyarországi szakirodalomban ennek a témának csupán egy részletével találkozhattunk eddig; és ez a tanulmány is lengyel szerző tollából született (Mazur 2001, 39–44.).

Lengyelországban a diákok mind az alapfokú, mind a középfokú oktatásban 3-3 évig tanulnak történelmet. Középfokon a gimnáziumok és az egyéb középiskolák – líceumok és technikumok – történelem-tananyaga jelentősen eltér egymástól. Utóbbi sokkal inkább egyfajta társadalmi és politikai ismeretek tantárgynak felel meg. Ezért e tanulmány keretei között csak a jelenleg használatos lengyelországi gimnáziumi tankönyvek tananyagát vizsgálom. (Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Lengyelországban nem kötelező érettségi vizsgát tenni történelemből.[1]) Az elemzéshez két tankönyvkiadó – a Wydawnictwo Szkolne i Pedagogiczne Spółka Akcyjna és a Wydawnictwo Marek Rożak Spółka – mindhárom évfolyamot lefedő kiadványát, valamint a Wydawnictwo Juka első osztályos történelemtankönyvét használtam fel.[2] A fenti tankönyveket a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetségének keretében működő Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnázium bocsátotta rendelkezésemre, ahol ezekből a tankönyvekből oktatnak.[3] Az iskola igazgatónőjének – és egyben történelem-tanárnőjének –, Beata Mondowycznak ezúton is szeretnék köszönetet mondani segítőkészségéért.

A tanulmány szűkös kerete miatt csak a tankönyvek tananyagának ismertetésére volt módom, a tankönyvek módszertani elemzése szétfeszítette volna a dolgozat kereteit.

A vizsgált tankönyvek tananyaga és szerkezete

A lengyelországi történelem-tananyag felosztása a vizsgált tankönyvekben

A magyar történelemoktatáshoz hasonlóan a lengyel tananyag is tartalmaz hazai (lengyel) és világtörténelmi részeket, amelyeket a magyar tananyaghoz hasonló módon különítenek el egymástól, azaz az egyes fejezetek hol lengyel, hol egyetemes történelmi témájúak. A tananyag felosztása tekintetében azonban jelentős eltérések adódnak abból, hogy a lengyel diákok csak három évig tanulnak történelmet a gimnáziumban.

Az első év tananyaga tartalmazza az ókori és a középkori történelmet. A vizsgált tankönyvek közül csupán a Rożak Kiadó kiadványa fedi le a teljes ókori civilizációt (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 11–94.) A Juka Kiadó tankönyve egy fejezetet szentel az ókori civilizáció bukásának (Jurek 2003, 9–28.), a harmadik vizsgált tankönyv (Szkolne i Pedagogiczne Kiadó) azonban a Karolingokkal kezdi a tananyagot, jóllehet az antik civilizáció az érettségi követelmények részét képezi. Az első évfolyam tankönyvei nagyjából egységesen a középkor végével vagy az újkor elejével zárják a tananyagot. A Rożak Kiadó könyve a földrajzi felfedezésekről szóló fejezettel zárja az anyagot, míg a Szkolne i Pedagogiczne Kiadó könyve Bizánc elestével, a Juka Kiadó tankönyve pedig, amely anyagát tekintve a leginkább lengyelközpontú, a Nagy Kázmér halála utáni lengyel belpolitikai változásokkal és a középkori lengyel társadalom leírásával végződik.

A második osztályos tananyag elemzéséhez már csak két tankönyv áll rendelkezésre. Mindkét tankönyv a reneszánsszal kezdődik, ám míg a Rożak Kiadó kiadványa a 19–20. század fordulójáig tart, addig a Szkolne i Pedagogiczne Kiadó tankönyve csupán a 19. század közepéig viszi az eseményeket, zárófejezete – „Népek Tavasza” – az 1848-as európai forradalmakról, többek között a magyarországi eseményekről szól.

A harmadik osztályos tananyag is ennek megfelelően alakul. A Rożak Kiadó tankönyve az első világháború taglalásával, míg a Szkolne i Pedagogiczne Kiadóé a 19. század második felével kezdődik. Míg azonban a Rożak tankönyve az egyetemes történelem taglalását az 1989-as év eseményeivel, a lengyel történelemét pedig 1993-mal zárja, addig a Szkolne i Pedagogiczne Kiadó tankönyve kitekint az ezredfordulóig, és képet ad a hidegháború utáni viszonyokról is.

A tankönyvek szerkezete

A fentiekből is kiderül, a különböző tankönyvekben eltérő hangsúlyt kapnak az egyes események. Érdemes megvizsgálni azt is, milyen arányban szerepelnek az egyes könyvekben a világtörténelem eseményei a lengyel történelemhez képest, és a lengyel történelem taglalása milyen mértékben ágyazódik az európai történelemről szóló anyagba, mennyire segíti elő a tankönyv szerkesztése a különböző események közötti összefüggések megértését.[4] A Pécsi Tudományegyetemen 2007. november 22–23-án tartott „Magyarságkép a közép-európai tankönyvekben a XX. században” című konferencián elhangzott vélemény szerint a lengyelországi történelemtanításban túlnyomórészt a lengyel történelem eseményei dominálnak.

Természetesen a vizsgálatból az ókori történelemmel foglalkozó fejezeteket ki kellett hagyni. A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó első osztályos tankönyve – amely nem tartalmaz ókorról szóló tananyagot – 26 fejezetből áll (ezeken belül további kisebb témákra osztva), ebből 12 foglalkozik a Lengyelországon kívüli területek történetével, és 12 kimondottan lengyel történelemmel. A fennmaradó két fejezet közül az egyik – a IV. fejezet – a szlávok őstörténetét, letelepedését és az államiságuk kialakulását megelőző időszakot tárgyalja, amelybe értelemszerűen a lengyelek is beletartoznak. A másik fejezet – a XIX. – az egyházi életben végbement változásokat taglalja az érett és kései középkorban. Emellett természetesen egyéb fejezetekben is előkerül a lengyel történelemmel való kapcsolat. A könyv nagy előnye, hogy a magyarországi tankönyvekhez képest jóval részletesebben foglalkozik a kelet- és közép-európai történelemmel.

A Rożak Kiadó könyve más szerkezetű. Az éves tananyagot mindössze 12 fejezetre tagolja, amelyből az első négy teljes egészében az ókori történelemmel foglalkozik, az ötödik pedig az ókor és a középkor közötti átmenettel. A fennmaradó hét fejezetből négy szinte teljes egészében a lengyel történelemre koncentrál. Mindemellett nem marad el a legfontosabb európai események taglalása, de azok csupán a lengyel történelemmel foglalkozó fejezetek szerves részeiként jelennek meg.

A Juka Kiadó tankönyve 8 nagyobb és 3-5 kisebb fejezetre oszlik, ezeken belül egy-két oldalas témák is találhatók. 4-4 nagy fejezet foglalkozik az európai, illetve a lengyel történelemmel, és „A középkori Európa születése” című fejezet foglalkozik még a szlávok korai történetével is.

A másodikos és harmadikos tankönyvből már csak 2–2 állt rendelkezésre a vizsgálathoz. A Rożak Kiadó másodikos tankönyve 18 nagyobb fejezetből áll, ebből csupán hét fejezet szól kizárólag világtörténeti, viszont nyolc kizárólag lengyel témákról. A fennmaradó három fejezet – „Reformáció és ellenreformáció Európában”, „Napóleon Európája”, „Népek Tavasza” – vegyesen tartalmaz egyetemes történelmi és lengyel témákat.

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó másodikos tankönyvében szereplő 20 nagyobb, négy részre osztott fejezet tematikai megoszlása: nyolc kizárólag egyetemes és hat kizárólag lengyel történelem. A fennmaradó hat fejezet vegyesen, a lengyel történelmet, gazdaságot és kultúrát az európai történelem szerves részeként mutatja be.

A Rożak Kiadó harmadikos történelemtankönyve 12 nagyobb fejezetből áll, amelyek közül öt egyetemes és hat kifejezetten lengyel témájú, míg „A második világháború” című fejezet taglalja a háború megértéséhez feltétlenül szükséges lengyel eseményeket is. Mindemellett egy nagyobb fejezet („Lengyelország a második világháborúban”) 33 oldalon külön is, meglehetősen részletesen foglalkozik a háború alatti lengyel eseményekkel. Egyértelműen elmondható, hogy a kiadó három tankönyvéből ez a könyv bontja fel leginkább egyetemes és lengyel történelemre a tananyagot.

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó tankönyvében az öt részre osztott 36 nagyobb fejezet közül 15 kifejezetten egyetemes, 15 pedig lengyel történelmi témájú. A fennmaradó 6 fejezet itt is vegyesen tartalmaz lengyel és egyetemes történelmi tananyagot, nem csak szervesen összefüggő témákat. Ebben a tankönyvben a második világháború eseményeit 7 nagyobb fejezet taglalja, és vegyesen, kronológiai sorrendben követik egymást a lengyel események és a kifejezetten világtörténelmi jelentőségű mozzanatok.

A vizsgált tankönyvekről általában elmondható, hogy az előítéletekkel szemben nem tartalmaznak aránytalanul sok lengyel témájú anyagot, ráadásul a tankönyvek nagyobb részében szervesen beépülnek az egyetemes történelemről szóló fejezetek anyagába, ami a diákok számára megkönnyíti az összefüggések megértését.

A Rożak Kiadó tankönyvei a Szkolne i Pedagogiczne kiadványánál kevesebb tananyagot tartalmaznak, és azt röviden, tömören és lényegretörően fogalmazzák meg úgy, hogy az alapvető dolgok nem hiányoznak belőlük.

A vizsgált tankönyvekben szereplő magyar történelmi

események és személyek

A magyar történelem elemei

A vizsgálat kapcsán mindenképpen ki kell térni arra, hogy mi minősül magyar történelmi eseménynek vagy személynek, hiszen a két nemzet évszázadok óta tartó történelmi kapcsolatának köszönhetően a lengyel és a magyar történelemnek sok közös kapcsolódási pontja van. Több olyan személy és esemény szerepel a lengyelországi gimnáziumi tankönyvekben, amelyek a lengyel történelemnek ugyanolyan szerves részét képezik, mint a magyarnak, vagy ahhoz még szorosabban kötődnek is. Példa lehet ezekre Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király, a tatárjárás vagy éppen Nagy Lajos királyunk, akit a lengyelek csak Magyar Lajosnak (Ludwik węgierski) neveznek, sőt Lajos kisebbik lányát, Hedviget (lengyelül Jadwiga), akiről Magyarországon vajmi keveset tudnak, a lengyelek középkori történelmük egyik legjelentősebb alakjaként tisztelik.

A vizsgált tankönyvek első osztályos tananyagában a magyar honfoglalás, a kalandozások, az államalapítás, Hunyadi János, valamint Hunyadi Mátyás szerepelnek mint kifejezetten a magyar történelemhez kötődő események, illetve személyek. A másodikos anyagban ilyennek tekinthető a törökök Magyarország elleni fellépése, az 1848-as magyarországi forradalom és az azt követő szabadságharc. Emellett az egyik tankönyv röviden foglalkozik a reformkori „Budapesttel” (sic!) is. A harmadik osztályos anyagban szóba kerül az Osztrák–Magyar Monarchia dualista államszerkezete, az első világháborút lezáró béke Magyarországot érintő döntése és Horthy Miklós, valamint az 1956-os magyarországi forradalom.

Első osztályos gimnáziumi tankönyvek

Az első osztályos gimnáziumi tankönyvek közül a Juka Kiadó tankönyvében van a legkevesebb magyar történelemmel foglalkozó szakasz. Az egyik téma a magyarok és a szlávok kapcsolata a 9–10. században. A szerző említést tesz a „Pannon Alföld” elfoglalásáról, a kalandozásokról, majd arról, hogy a magyarok felvették a latin kereszténységet és az „István nevű magyar fejedelem megszerezte a királyi koronát”, majd később szentté avatták a kereszténység terjesztéséért (Jurek 2003, 59.). A másik téma: Nagy Lajos. A fejezet röviden taglalja az Anjou-dinasztia – lengyelül dynastia Andegawenowa – közép-európai történetét Károly Róberttel és a lengyel–magyar dinasztikus kapcsolatokkal együtt. Kifejti, hogy milyen módon kapta meg Lajos a lengyel koronát. A perszonálunió kapcsán a szerző nem rejti véka alá a lengyelek általános véleményét, hogy nem voltak megelégedve Lajos lengyelországi uralkodásával. Tomasz Jurek megjegyzi, hogy a magyarok joggal „nevezik a királyt Nagy Lajosnak”, de éppen azért, mert Magyarországot helyezte az első helyre, a lengyelek nem ilyen pozitívan ítélik meg uralkodását (Jurek 2003, 221.). Jóval többet ír a tankönyv Lajos lányáról, Hedvigről/Jadwigáról, akire a lengyelek sokkal nagyobb szeretettel gondolnak vissza. Személye azonban sokkal inkább kötődik a lengyel, mint a magyar történelemhez (uo. 222.).

A Rożak és a Szkolne i Pedagogiczne első osztályos tankönyveiben már jóval több magyar történelmi esemény és személy szerepel. A magyar kalandozások és államalapítás a Rożak Kiadó könyvében a „Szlávok és magyarok” című fejezetben szerepel. A témát taglaló oldalon szerepel egy 19. századi rajz Árpádról, akiről a rajz mellett kissé sarkítva azt írják, hogy „a magyar törzsek vezetője a 9. és 10. század fordulóján, államuk megteremtője a Pannon Alföldön és az Árpád-dinasztia alapítója” (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 117.). A főszövegben ezzel szemben csak a kalandozások, valamint István uralkodása szerepel, mindkettő meglehetősen tömören. A kalandozások kapcsán a Nagymorva Birodalom elleni támadásról és Ottó német császárnak a Lech-mezőn a magyarok felett aratott győzelméről emlékezik meg a könyv, utóbbit vastagon szedett betűkkel kiemelve. Első királyunkat a tankönyv „Nagy István (másként Szent)” – az eredeti szövegben szintén vastagon szedve – néven említi, ami azonban lényeges, hogy megemlíti róla, hogy „bevezette a latin rítusú kereszténységet, megerősítette az államot és saját hatalmát”, az országhoz csatolta Erdélyt és „1001-ben a pápa és a császár beleegyezésével lett megkoronázva” (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 117.). A számunkra nyilvánvaló pontatlanságoktól eltekintve István magyar történelemben betöltött szerepét hűen jeleníti meg a könyv: „Így Európa közepén megerősödött egy királyság, amelynek lakói szokásaikban és nyelvükben mind a németektől, mind pedig a szlávoktól különböztek.” (Uo. 117.)

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó első osztályos tankönyve már kifejezetten sok információ tartalmaz a 10–11. századi magyar történelemről. A könyv „A németek az Ottók idején” című alfejezetben taglalja a magyarok bejövetelét – „A magyarok a 10. század végén bejöttek a Duna középső folyásának síkságaira, és támadásaikkal nyugtalanították a szlávokat és a német hercegségeket…” – és a kalandozások hatását, valamint Ottónak a kalandozó magyarok elleni sikeres fellépését (Koczerska 1999, 46.). A tankönyv teljes oldalnyi alfejezetet szentel a magyar államiság létrejöttének „A magyar állam születése” címmel (uo. 56–57.). Az alfejezet a magyarok finnugor származásával kezdődik, majd a honfoglalásra tér át, amelynek során a magyarok „a 10. század elején elpusztították a nagy-morva államot”, majd a „további terjeszkedés során bekebelezték Szlovákia és Erdély területét. Erdélyt fokozatosan a 11. század végére hódították meg.” A könyv megállapítja a magyarokról, hogy nomádok, és rátelepedtek az itt élő földműves szlávokra, akiktől átvettek földműveléssel, háztartással és államszervezéssel kapcsolatos szavakat. „A nyelvészek 1250 olyan szót számoltak össze a magyar nyelvben, amelyet szláv nyelvekből vettek át. Azt, hogy a magyarok elnyomták [értsd: rátelepedtek és a maguk kultúráját rájuk kényszerítették – P. T.] a helybeli lakosságot, saját nyelvük jelzi, az, hogy nem szlávosodtak el, mint például a varégok vagy a bolgárok.” (Uo. 57.) „A magyarok Géza király [sic!] uralkodása alatt vették fel a kereszténységet a 10. század második felében, de a keresztény államok családjába inkább Géza fia, István vezette be őket, aki szövetséget kötött III. Ottóval. A császár és a pápa egyetértésével koronázták királlyá. 1000-ben (ugyanabban az évben, mint Lengyelország) Magyarország érsekséget alapíthatott Esztergomban [lengyelül Ostrzyhom – a szövegben ekként szerepel]. Később megromlott Magyarország császársághoz fűződő viszonya. A 12. század elejéig Magyarország hét császári hadjáratot élt át, amelyeknek az ország alávetése volt a célja. A német terjeszkedéssel szembeni harcban Lengyelország volt a szövetségesük.” (Uo. 57.)

Az említés szintjén mindkét utóbbi tankönyvben szerepel, hogy a tatárok 1241-es támadása Magyarországot is érintette (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 156.; Koczerska 1999, 114.). A Rożak Kiadó tankönyve azt is leírja, hogy „1241-ben a tatárok elindultak nyugatra. Maga Batu kán vezette a támadást Magyarország ellen…” (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 156.).

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó tankönyve háromnegyednyi oldalon külön alfejezetet („Magyarország az Anjouk uralkodása alatt” címmel) szentel Károly Róbertnek és Nagy Lajosnak. Talán meglepő, de a fenti alfejezet nemcsak a – lengyel szemszögből is fontos – családi kapcsolatokat veszi sorra, de Károly Róbert trónra jutásának körülményeit, sőt magyarországi politikai lépéseit és gazdasági reformjait is(Koczerska 1999, 57.). A tankönyv „Lengyelország, Csehország és Magyarország gazdasági kapcsolatai a késő középkorban” című fejezete részletesen elemzi elsősorban Lengyelország, de vele együtt az egész térség – közöttük Magyarország – gazdaságát is, kereskedelmi térképpel és metszetekkel segítve az anyag megértését (uo. 139–142.).

„Lengyelországban Nagy Kázmér halála után a trón az unokaöccsére, az Anjou-dinasztiából származó, Magyar Lajosra, Magyarország királyára szállt. Az új király ritkán tartózkodott Krakkóban, ami az országban békétlenséghez és zendüléshez vezetett.” (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 192.) A mi Nagy Lajos királyunkról tehát a Rożak Kiadó tankönyve is negatív hangnemben ír, és hasonló véleménnyel van a Szkolne i Pedagogiczne Kiadó tankönyve is (Koczerska 1999, 166.).

A Szkolne i Pedagogiczne tankönyve megemlíti még a Jagellók magyarországi uralmát is. Külön alfejezetet – „III. Ulászló magyar király” – szentel annak, hogy a Jagellók miként jutottak a magyar koronához, és egy külön alfejezetet szán a várnai csatára. Ez utóbbiban a csata részletes leírása után külön szakasz foglalkozik Hunyadi Jánossal és a törökök elleni fegyveres harcának jelentőségével (uo. 255–256.).

A Rożak Kiadó tankönyve is megemlékezik Hunyadi Jánosról a „Konstantinápoly eleste” című fejezetben, kis képet – Hunyadi egy kevésbé ismert ábrázolását – is mellékelve. A török felett aratott győzelmein és a várnai csatában való szerepén felül megemlíti még, hogy „fia Korvin Mátyás Magyarország királya lett” (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 202.).

Második osztályos gimnáziumi tankönyvek

A másodikos tankönyvek közül – mint említettem – már csak kettő, a Rożak és a Szkolne i Pedagogiczne könyvei álltak rendelkezésemre. A másodikos tankönyvekben azonban valamivel kevesebb a kimondottan magyar történelemmel foglalkozó szakasz. Szinte csak a törökök elleni harc és az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, illetve a reformkori magyar fővárosról szóló szakasz sorolható ide, mivel a többi rész legalább olyan mértékben része a lengyel történelemnek is, mint a magyarnak.

A tananyag tekintetében alapvetően részletesebb a Szkolne i Pedagogiczne Kiadó tankönyve. Az „Európa a világban, a Rzeczpospolita Európában” című fejezet „Te, boldog Ausztria, csak házasodjál – A Habsburgok politikája a 16. században” alfejezete fontos elemként taglalja, miként tettek szert a Habsburgok a magyar trónra. Hozzá kell tennünk, hogy valószínűleg itt is fontos szerepet játszik a lengyel–magyar közös szál, hiszen az ügy kapcsán éppen a Jagellók veszítették el a magyar trónt. „A Jagellók szerencsétlenségére a következő török támadás 1526-ban Magyarország ellen indult. Jagelló Lajos, Öreg Zsigmond unokaöccse elesett a törökökkel Mohácsnál vívott csatában. Ekkor Magyarország és Csehország trónja húgára, Annára szállt, aki Habsburg Ferdinánd felesége volt.” (Zielińska–Kozłowska 2000, 117.) Az összefüggések könnyebb megértése érdekében családfa segítségével is ábrázolják a Jagelló és a Habsburg család kapcsolatát, amelyen természetesen Lajos és Anna apja, Jagelló Ulászló cseh és magyar király is szerepel (uo. 116.). „A félhold árnyékában – Európa és a török expanzió” című fejezet nagyrészt a magyarországi helyzetről és természetesen a Földközi-tenger medencéjének eseményeiről szól. Egyrészt a mohácsi csatavesztés, majd az ország három részre szakadása – „Az ország középső része, köztük Buda (Magyarország jelenlegi fővárosának, Budapestnek része) folyamatosan a török állam része lett” (uo. 119.) –, másrészt az erdélyi fejedelemség létrejötte az, ami ennek kapcsán szerepel a tananyagban. Magyarország északnyugati része ezután a Habsburgok kezére került, „keleti maradványa azonban – az Erdélyi fejedelemség – Törökország hűbérese lett. Itt sorban az alábbi mágnás [sic!] nemzetségek, Szapolyaiak, Báthoryak, Bethlenek, Rákóczik uralkodtak, lavírozva a török hűség és a Habsburg függőség között.” (Uo. 119.) A kérdést jelentőségéhez mérten kezeli a tankönyv, ha figyelembe vesszük, hogy a törökökkel szembeni földközi-tengeri harcokról némileg kevesebbet ír (uo. 120.).

A következő jelentős kapcsolat, amelyet meg kell említenünk, Báthory István erdélyi fejedelem lengyel királlyá választása és lengyelországi uralkodása. Ez azonban inkább nevezhető a lengyel történelem szerves részének, mint a magyarénak, mindazonáltal néhány szóval ki kell térni rá. Báthory István – a lengyeleknél Stefan Batori – megítélése a lengyel történelemtankönyvekben egyértelműen pozitív. Sikerként értékelik hadügyi reformjait és kissé túlzóan Oroszországgal szembeni külpolitikáját és hadjáratait. Természetesen mindkét tankönyv megemlíti, hogy erdélyi fejedelemként került a lengyel trónra (Polacka–Przybyliński–Roszak–Wendt 2005, 57–58.; Zielińska–Kozłowska 2000, 138–140.).

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó másodikos tankönyve „Prága és Budapest – déli szomszédaink ébredése” címmel külön fejezetet – jóllehet nagyon rövidet – szentel a Habsburg-uralom alatt lévő két nemzet, a cseh és a magyar kulturális és politikai fejlődésének a 19. század első felében. Az egyik oldalon egy színes kép a Lánchidat ábrázolja, amely a könyv szerint a magyar arisztokrácia összefogásának köszönhetően kötötte össze a két városrészt (Zielińska–Kozłowska 2000, 377). A főszövegben szereplő egyik bekezdés a magyarok reformkori politikai-kulturális törekvéseiről szól: „…Ausztria magyar alattvalói is legális úton igyekeztek harcolni nemzeti és gazdasági érdekeikért.” (Uo. 379.) A reformtörekvések kapcsán azonban nem foglalkozik a társadalmi és gazdasági átalakulás igényével, csupán a nemzeti szempontból fontos elemet, a magyar nyelv ügyét emeli ki. Ennek oka valószínűleg az, hogy a korban a lengyel területeken éppen az anyanyelv oktatása és használata volt a legfontosabb kérdés. „Az elnémetesítés miatti félelmében a magyar országgyűlés a magyar nyelv oktatásának és a közéletben való használatának problémájával foglalkozott. Pesten életre hívták a Magyar Tudományos Akadémiát is.” (Uo. 379.)

Végül a másodikos tananyag legjelentősebb magyar történelmi eseménye az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, amelyre a Rożak Kiadó tankönyve valamivel több mint fél, míg a Szkolne i Pedagogiczne tankönyve összességében mintegy másfél oldalt szánt. Előbbi kissé röviden ugyan, de annál inkább lényegre törően foglalja össze a magyarországi forradalom és szabadságharc eseményeit. A rövidítésnek áldozatul esik a Batthyány-kormány, hiszen a március 15-i forradalmat követően a tankönyv szövege szerint „létrejött az országgyűlés, és az Ausztriától független kormány, amelynek élén Kossuth Lajos állt” (Polacka–Przybyliński–Roszak–Wendt 2005, 221.). Ferenc József hadsereggel szándékozta megoldani a magyarországi problémát, és „az ország fővárosának, Budapestnek [sic!] az elfoglalása után kihirdette Magyarország Ausztriához való csatolását. Erre válaszul a magyar országgyűlés detronizálta Ferenc Józsefet, akinek járt a magyar királyi cím.” (Uo. 221.)

Ezt követően a tankönyv leírja, hogy a magyar hadsereg kiűzte az osztrákokat az országból. „A felkelők helyzete akkor fordult rosszra, amikor I. Miklós cár, Ferenc József kérésére 200 ezres hadsereget küldött. Az Iwan Paskiewicz [a magyar tankönyvekben Ivan Paszkievics – P. T.] vezette orosz erők véres harcokban leverték a magyarországi felkelést. Utolsó vezére [a felkelésé – P. T.] Bem József, aki az 1849. augusztus 9-én az osztrák és orosz csapatokkal Temesvár alatt vívott csatában megsebesült, maradék csapataival átkelt a Duna folyón Törökországba.” (Uo. 221.) A könyv szemléletét tükrözi, hogy a magyarországi szabadságharc végét – nyilvánvalóan szándékosan – az orosz–lengyel szembenállás és harc megjelenítésére használja fel, mivel ez a mozzanat a többi eseményhez képest aránytalanul nagy hangsúlyt kap. Paszkievics neve is ebből a szempontból fontos, hiszen az 1830–1831-es lengyel felkelést – amelynek Józef Bem volt az egyik hőse – ugyancsak ő verte le. Bem Józsefről egy korabeli kép és rövid élettörténete is szerepel a lap szélén.

A Szkolne i Pedagogiczne tankönyve a „Népek Tavasza” című fejezeten belül taglalja a magyarországi eseményeket, méghozzá a Habsburgok uralta területek forradalmainak sorában – arra a szálra fűzve fel azt. A szövegben vannak tévedések is. Például: „1848 februárjában, még a bécsi forradalom kitörése előtt felállt ott [Magyarországon – P. T.] egy kormány, amelyet nem az uralkodó, hanem Budán az országgyűlés hozott létre.” Az áprilisi törvények által létrejött átalakulást e – valójában a Batthyány-kormányra utaló – kormány tevékenységéhez sorolja a tankönyv (Zielińska–Kozłowska 2000, 416.). A könyv kissé elnagyoltan, de leírja a szabadságharc folyamatát, Buda és Pest osztrák elfoglalását, valamint azt, hogy „a forradalmi kormány vidékre menekült, ahol 1849. április 14-én kiadta a függetlenségi nyilatkozatot, és kimondta a Habsburgok trónfosztását a Magyar Királyságban”. Leírja, hogy ezt követően a magyar haderő – „seregeiben lengyelekkel, mindenekelőtt Józef Bem [Bem József – P. T.] tábornokkal” – csaknem az ország teljes területét megtisztította az osztrákoktól (uo. 416.).

A következő oldalon egy-egy korabeli kép látható Bem Józsefről és Kossuth Lajosról, mellette mindkettejük rövid élettörténete is szerepel (uo. 417.), beleértve emigrációjukat és Bem tábornok esetében testének hazaszállítását is.[5] Ezt követően a könyv kitér a Habsburgok rendkívül szorult helyzetére, és arra, hogy – a Szent Szövetség értelmében – az oroszokhoz fordultak segítségért, és végeredményben közösen verték le a magyar szabadságharcot. Érdekes, hogy nem említi meg Paszkievics cári tábornok nevét. Az alfejezet utolsó két mondata kitér arra, hogy a megtorlás után a „19. század hatvanas éveiben I. Ferenc József császár megváltoztatta Magyarországgal szembeni politikáját”, és a kiegyezéssel létrejött a dualista állam; ezt azonban nem nevezi nevén a tankönyv (uo. 418.).

A forradalom és szabadságharc kapcsán azonban egyik tankönyv sem említi meg azt a nagyon is fontos tényt, hogy eleinte a magyar politikai elit nem akart sem elszakadni Ausztriától, sem önálló nemzetállamot létrehozni, tehát nem lehetett összehasonlítani azt a 19. századi lengyelországi felkelésekkel. Nyilvánvalóan a szerzők akarva-akaratlanul is a lengyelországi eseményekből indultak ki, amikor ezeket a fejezeteket megalkották.

Harmadik osztályos gimnáziumi tankönyvek

A gimnázium harmadik osztályából ismét csak két tankönyv, a Rożak és a Szkolne i Pedagogiczne Kiadó kiadványa állt rendelkezésemre. A vizsgált harmadik osztályos tankönyvekben a magyar történelemnek csupán három fontosabb mozzanata kapott helyet. Az első a 19. század utolsó harmadában kialakított dualista államszervezet volt, amely természetesen érintette a galíciai lengyeleket is. Másodszor szerepelnek az első világháborút lezáró béke Magyarországot érintő döntései és az új magyar állam megszületése is. Harmadrészt mindkét tankönyv részletesen foglalkozik az 1956-os magyarországi forradalommal.

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó harmadikos tankönyve a 19. század második felével indul. Külön alfejezetet szán az Osztrák–Magyar Monarchiának, méghozzá úgy, hogy taglalja azt a nemzetközi helyzetet – és természetesen a Habsburg Birodalmon belüli állapotot –, amely kikényszerítette az osztrák–magyar kiegyezést. A tankönyv szerint ezzel „a magyarok elérték a különálló állam státuszát, amelyet Ausztriával egy reálunió kötött össze. Innentől Magyarország és Ausztria közös uralkodóval, közös külpolitikával, valutával és hadsereggel rendelkezett. … 1867-ben felállt az ún. dualistamonarchia.” (Mędrzecki–Szuchta 2001, 53.) A kvázi új állam létrejöttén kívül azonban csupán a nemzetközi diplomáciában betöltött szerepét emeli ki a tankönyv, illetve egy öregkori fénykép látható Ferenc József császárról (uo. 53–54.).

Természetesen az első világháborús események körében az Ausztria–Magyarországgal kapcsolatos katonai és diplomáciai események is szerepelnek, sőt a tankönyv egy bekezdésnyit szentel „Ausztria–Magyarország szétesésének”, de a versailles-i békék taglalásakor csupán a Magyarország régi és új szomszédaival való vitás ügyekre van utalás (uo. 117., 119.). Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az első világháború vége és a párizsi békék a lengyel történelemben éppen az államiság visszaszerzéséhez kötődnek, így egészen másfajta jelentőségük van, mint a magyar történelemben.

A tankönyvben egy fejezetet kap a két világháború közötti „Közép-Kelet-Európa” története. Itt régebbről örökölt előítélettől nem mentesen azt írja, hogy kezdetben mindenhol a „demokratikus-parlamentáris modell” volt jellemző, „egyedül Magyarország állt 1920-tól Horthy Miklós diktatórikus uralma alatt” (uo. 128.). Ehhez a tankönyv egy színes térképet is mellékel a két világháború közti Európa politikai rendszereiről. Eszerint Magyarországon 1920-tól tekintélyuralmi rendszer működött, miképpen Lengyelországban 1926-tól, Jugoszláviában 1929-től stb. (uo. 129.). A fejezet megemlíti még, hogy a két világháború között a térség nemzetállamai között gyakran voltak ellentétek a területi és nemzetiségi kérdés miatt, amelynek „klasszikus példája volt Magyarország”, mivel „jelentős magyar népesség volt Szlovákia [sic!], Jugoszlávia és Románia lakói között” (uo. 128.).

Legközelebb a tankönyv „Közép- és Kelet-Európa szovjetizálása” című fejezete szól általánosságban a magyarországi eseményekről (uo. 321.). Másfél oldalas alfejezetet szentel az 1956-os forradalomnak „Felkelés Magyarországon 1956-ban” címmel. Ennek szövege szerint a magyarok többsége nem volt megelégedve a kívülről rájuk erőltetett kommunizmussal, ezért tömegdemonstrációval próbálták kikényszeríteni a rendszer demokratizálását. Elérték, hogy a „liberális kommunista Nagy Imre legyen a miniszterelnök, aki a kormányba meghívott nem kommunista politikusokat is. Demokratikus reformokat ígértek”, Moszkva azonban katonai beavatkozásra szánta el magát, és „a magyar hadsereg és a civil lakosság ellenállása ellenére az oroszok elfoglalták Magyarországot”, és a hatalmat Kádár János kezébe adták (uo. 324.). „A magyar felkelésben néhány ezer ember elesett, és több mint 200 ezren emigráltak…” A megtorlásnak további 230 személy esett áldozatul, köztük Nagy Imre is (uo. 325.). Külön jelentősége van annak, hogy eddig nem tapasztalható részletességgel ír a tankönyv a magyarországi eseményekről. Nem tagadja sem a magyar és a lengyel események közötti összefüggést, sem a szovjet hatalommal szembeni ellenállás jelentőségét. Az eseménnyel kapcsolatban külön forrást is közöl a tankönyv, amely életszerűbbé teszi az eseményeket. Mintegy tízsornyi szöveget idéz a Lengyel Rádió budapesti tudósítója, Marian Bielicki tudósításából az 1956. november 5-én a magyar fővárosban zajló harcokról (uo. 324.). Ezenkívül már csupán az szerepel a tankönyvben, hogy a magyar csapatok is bevonultak Csehszlovákiába 1968-ban (uo. 326.).

Marian Bielicki tudósítása: „Az éjszaka és a délelőtt folyamán fokozódtak a fegyveres harcok. Éjszaka többször bombázták a védők megerősített állásait. […] A védők saját készítésű barikádokkal védekeznek. A teljes lakosság támogatja a fegyveres harcosokat. A város barikádokkal elzárt negyedeiben erős katonai szervezet működik. Az útkereszteződésekben géppisztolyokkal és benzinespalackokkal felfegyverzett védők tartják magukat. […] A szovjet hadsereg által ellenőrzött kerületekben harckocsik járőröznek a járókelőkre lövöldözve. A város több pontján tűz ütött ki. A szovjet tüzérség és harckocsik, tüzüket a mentőcsapatokra irányítva, lehetetlenné tették az oltást. A szovjet tüzérség folyamatosan tűz alatt tartja a védők budai állásait. Egyedül a pékségek vannak nyitva. Kilométeres sorok kígyóznak. Délben a tüzérség és a harckocsik a barikádokat támadják a belvárosban. A város védői – főleg munkások és fiatalok – bejelentik, hogy életre-halálra harcolnak. A Palota szálló előtt három kiégett szovjet harckocsi. A felkelők veszteségei csekélyek.” (Uo. 324.)

A Rożak Kiadó tankönyve is tartalmazza az első világháborúról szóló fejezetekben az Osztrák–Magyar Monarchiát érintő katonai és diplomáciai eseményeket, de a kifejezetten magyar történelmet érintő események közül csupán a trianoni békeszerződést említi meg a „Békeszerződések eredménye” című, kisebb betűvel szedett fejezetben. „A trianoni határozat alapján jöttek létre Magyarország új határai. Elveszítették az ország korábbi területének több mint felét. Egyidejűleg a magyarság körülbelül 30%-a került az ország határain kívülre.” (Wendt 2005, 28.) Jelen esetben természetesen nem várható el a lengyel történelemtankönyvektől, hogy a párizsi békéket boncolgatva túlzottan elítélően nyilatkozzanak, hiszen azok önálló államiságuk visszaszerzésében jelentős szerepet játszottak.

A tankönyv harmadik nagy fejezetének elején az európai forradalmak kapcsán írja, hogy „a kommunista felkelés Magyarországon is uralomra jutott, ahol 1919-ben rövid időre felállt a Magyar Tanácsköztársaság.A forradalom leverése után a jobboldal visszaállította a monarchiát. Nem választottak azonban királyt, hanem Horthy Miklós, az osztrák–magyar flotta admirálisa lett a régens.” (Uo. 64.)

Ezenkívül a tankönyvben szerepelnek még olyan elemek, amelyeknek a világtörténelem kapcsán is jelentőségük van, mint ahogyan Magyarország fel van sorolva a Varsói Szerződést alkotó államok között (uo. 202.) és a „Szovjetunió terjeszkedése Európában” című fejezetben a kelet-európai szovjet típusú államberendezkedések és az ott állomásozó szovjet csapatok okán (uo. 206.).

Ezt követően az 1956-os forradalom kapcsán van szó kimondottan magyarországi eseményekről. Ezzel kapcsolatban a tankönyv korábban nem jellemző részletességgel taglalja az eseményeket, másfél oldalt szán a felkelésre. Az események leírása már Sztálin halálával és Nagy Imre 1953-as miniszterelnökségével, valamint a társadalmi és gazdasági reformok kísérletével kezdődik, majd az azokkal szembeni párton belüli ellenállással folytatódik. Az 1956-os forradalommal kapcsolatban megjegyzi, hogy az események a lengyelek iránti szimpátiából szervezett demonstráción kezdtek eszkalálódni. A kialakult helyzetben Nagy Imre ismét miniszterelnök lett, „a kommunista párt korábban hatalmon lévő funkcionáriusainak egy része azonban az ellenforradalomtól való félelmében a Szovjetuniót kérte fel az intervencióra” (uo. 209.). Fegyveres felkelés tört ki, a felkelők oldalára állt a magyar katonai csapatok egy része is, és a szovjetek „visszafogták csapataik tevékenységét”. Külön megemlítődik, hogy „Nagy Imre kormánya november elsején bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szövetségből”, valamint az is, hogy három nappal később a szovjetek „letartóztatták a magyar delegációt, Maléter Pál honvédelmi miniszterrel együtt” (uo. 209–210.). A szovjetek elfoglalták a fővárost, és a Kádár János vezette csoportnak adták a hatalmat. Ez a könyv is megvonja a forradalom mérlegét – „a harcokban csaknem 3 ezren estek el” –, de nem ír az emigrációról, csak a „véres elnyomásról” és Nagy Imre kivégzéséről (uo. 210.).

Mindkét tankönyv közöl egy-egy fényképet is a forradalomról, sőt a Rożak Kiadó könyve egy kisebb képet Nagy Imréről is, mellette rövid életrajzával (Wendt 2005, 209.). Az mindkét könyv anyagából kiderül, hogy a lengyelek szemében igen nagy jelentősége volt az 1956-os magyarországi eseményeknek, amellett, hogy – vagy éppenséggel pont azért, mert – ebben az évben ők is válsághelyzetben voltak, amely azonban nem bontakozott ki olyan mértékben, mint Magyarországon.

A vizsgált tankönyvek magyar történelemmel kapcsolatos képanyaga

A fenti tankönyvekben szereplő nem szöveges elemek többsége illusztráció céljával szereplő képanyag, kisebb része a tananyaghoz kapcsolódó térkép. A tananyagban általában nem szerepelnek sem táblázatok, sem diagramok. A 20. századi részektől eltekintve a képanyag jelentős része történelmi festmények, korabeli – de legalábbis időben nem sokkal későbbi – metszetek és könyvillusztrációk részleteiből áll. Ez igaz a magyar történelemmel kapcsolatos képillusztrációkra is. A szerkesztők több helyütt törekedtek arra is, hogy a magyar történelem személyeiről magyarországi ábrázolásokat használjanak fel.

A Rożak Kiadó könyve bővelkedik az ilyenekben. A „Szlávok és magyarok” című fejezetben szereplő, Árpád vezérről készült rajz (Musiał–Polacka–Roszak 2005, 117.) a Feszty Árpád által festett „Magyarok bejövetele” című körkép Árpád képének alapján készült. A „Jagellók Lengyelországa” című fejezetben Hedvig portréja mellett szerepel a Shcedel-krónikában található, Buda látképét ábrázoló metszet részlete az alábbi képaláírással: „Buda az Anjouk alatt lett Magyarország fővárosa. Ma Budapest része.”(Uo. 192.)

Az előző oldalon szereplő „Magyar Lajos”, annak lánya Hedvig, valamint a várnai csatában elhunyt Jagelló Ulászló – miképpen a könyvben a legtöbb lengyel uralkodó – apró portréja azonban a legnagyobb lengyel történelmi festő, Jan Matejko nyomán készült (1–3. kép) (uo. 191., 192., 202.).

1–3. kép

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó első osztályos tankönyvében „A magyar állam születése” fejezetben Szent István ábrázolása a Képes Krónikából való, mégpedig a Gyula elfogását ábrázoló jelenetben. A képen a teljes ábrázolás látható magyarázattal: „Szt. István magyar király egy 14. századi miniatúrán. Jobboldalt látható lovon, koronával…” (Koczerska 1999, 57.).

4. kép

A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó másodikos tankönyvében a „Prága és Budapest – déli szomszédaink ébredése” című fejezetben a fentebb már említett, Budapestről (sic!) készült kép – mint ahogyan a Prágát megidéző is – nem korabeli ábrázolás, hanem a budai vár irányából készült modern fénykép (4. kép), ami nem hiteles. Egyrészt a képaláírásban is szereplő Lánchíd sem állt még ekkor, másrészt a pesti oldal is egészen más képet mutatott (Zielińska–Kozłowska 2000, 377.). Ugyanez a tankönyv – miként azt fentebb már szóba került – tartalmaz egy-egy korabeli ábrázolást Józef Bem tábornokról és Kossuth Lajosról. Előbbit katonaként, utóbbit lelkesítő szónoklatot tartó politikai vezetőként megjelenítő képet választottak a szerkesztők. Bem tábornok képe nem a magyar szabadságharc idejéből származik, Kossuthé viszont a népképviseleti országgyűlés 1848. július 11-i üléséről készült ábrázolás.

A 20. századi események közül említésre méltó illusztráció csupán az 1956-os forradalomról van. A Szkolne i Pedagogiczne Kiadó könyve egy jellemző, ám nem ismert és kissé jellegtelen képet közöl egy utcáról a szétlőtt Budapesten, az előtérben páncélosokkal (Mędrzecki–Szuchta 2001, 324.), míg a Rożak Kiadó könyvében a forradalom egyik híressé vált képe szerepel, amelyen a forradalmárok egy átállt harckocsi tetején állnak, és kezükben egy Kossuth-címeres zászlót tartanak. Mellette található a fentebb már említett Nagy Imre-portré (5. kép) (Wendt 2005, 209.).

5. kép

Összegzés

A tankönyvek elemzése alapján megállapíthatjuk, hogy az új kiadású lengyelországi gimnáziumi tankönyvekből a lengyel diákok többet tanulnak a magyar történelemről, mint a magyar diákok a lengyel történelemről.

A könyvek tananyaga helyenként – mint azt láthattuk – nem mentes ugyan az elő­ítéletektől, ennek ellenére szélesebb – de semmiképpen nem teljességre törekvő – képet ad a magyar történelemről, mint amilyet a magyar tankönyvek nyújtanak a lengyel történelemről. Az is nyilvánvaló, hogy általában olyankor kerülnek elő a magyar események, amikor azok valamilyen módon kapcsolatba hozhatók a lengyelekkel és első osztályban a szlávsággal.

Kifejezetten pozitív benyomást keltett mindkét tankönyvsorozat abban a tekintetben, hogy a Magyarországon megszokottnál jóval többet foglalkozik a közép- és/vagy kelet-közép-európai és a kelet-európai eseményekkel, azaz a lengyel diákok jóval részletesebb képet kapnak szomszédaik, mindenekelőtt Oroszország történetéből, mint a magyarok.

Az is megállapítható, hogy a könyvek szemléletét nem befolyásolta sem a lengyel–magyar barátság, sem a szláv–magyar ellentét hangulata. (Utóbbi a középkori részekben azért kissé érezhető.) Érezhető azonban az évszázadokon átívelő lengyel–orosz konfliktus hatása. Ez még a magyar történelmet érintő két esemény, az 1848–1849-es szabadságharc és az 1956-os forradalom kapcsán is tapasztalható, és természetesen igaz a prágai tavaszra is. Több helyütt felbukkan a tankönyvekben az emigráció is, amely a tankönyvírók szemében megint a magyar és a lengyel történelem egyik közös szála. Kissé úgy tűnhet, hogy ezekben az esetekben a tankönyvek a tipikusan kelet-közép-európai történelmi sorsra is utalnak. A szerzők azért is tulajdonítanak nagyobb jelentőséget ezeknek az eseményeknek, mert az oroszokkal szembeni harcot és ellenállást jelképezi a szemükben.

Irodalom

Jurek, Tomasz (2003): Historia. Dzieje najdawniejsze i dawne do schyłku XIV wieku. Średniowicze. Podręcynik dla gimnazjum. Wydawnictwo Juka (2. kiadás), Warszawa.

Koczerska, Maria (1999): Historia Średniowiecze. U żródeł współczesności. Wydawnictwo Szkolne i Pedagogiczne Spółka Akcyjna (2. kiadás), Warszawa.

Mędrzecki, Włodzimierz–Szuchta, Robert (2001): U żródeł współczesności. Dzieje nowożytne i najnowsze. Wydawnictwo Szkolne i Pedagogiczne Spółka Akcyjna (1. kiadás), Warszawa.

Mazur, Janina (2001): Az 1848-as forradalom a lengyel történelemtankönyvekben. Történelempedagógiai füzetek 8. 39–44.

Musiał, Danuta–Polacka, Krystyna–Roszak, Stanisław (2005): Przez wieki. Podręcynik do historii 1. Wydawnictwo Rożak (2. kiadás).

Polacka, Krystyna–Przybyliński, Maciej–Roszak, Stanisław–Wendt, Jan (2005): Przez wieki. Podręcynik do historii 2. Wydawnictwo Rożak (2. kiadás).

Wendt, Jan (2005): Przez wieki. Podręcynik do historii 3. Wydawnictwo Rożak (1. kiadás).

Zielińska, Katarzyna–Kozłowska, Zofia T. (2000): U żródeł współczesności. Historia nowożytne. Wydawnictwo Szkolne i Pedagogiczne Spółka Akcyjna (1. kiadás), Warszawa.
Internetforrás: http://www.historia.org.pl/index.php?id=maturainfo (letöltés időpontja: 2008. március 5.)

Footnotes

  1. ^ http://www.historia.org.pl/index.php?id=maturainfo (2008. március 5.)
  2. ^ A későbbiekben a főszöveg gördülékenyebbé tétele miatt a tankönyveket a kiadó rövid – de hivatalos – megnevezésével, és ahol nem egyértelmű, ott az évfolyam megadásával jelölöm. A tankönyvek bibliográfiai adatai megtalálhatók a dolgozat végén található irodalomjegyzékben.
  3. ^ Az iskola egyfajta estiiskola-rendszerben működik. Hétfőtől szerdáig délutánonként van oktatás, és az iskolát olyan diákok látogatják, akik napközben valamely magyar intézmény tanulói. Az iskolában többek között történelem tantárgyból is lehet érettségi vizsgát tenni.
  4. ^ Gyakorlati tapasztalatom, hogy a magyarországi történelemtankönyvek szerkesztése egyáltalán nem segíti elő a diákok számára az európai és világtörténelem, valamint a magyar történelem eseményei közötti összefüggések megértését.
  5. ^ Józef Bem tábornok a törökországi emigrációban áttért a muzulmán hitre, és török katonai szolgálatba lépett Murat pasa néven. Testét 1929-ben hazavitték szülővárosába, de muzulmán lévén nem temethették keresztény földbe, így mauzóleuma Tarnówban hat lábon áll, és a föld fölé emelkedik.