Olvasási idő: 
11 perc

Minőség az óvodában (szerk.: Szivák Judit)

Mottó: „Az ezer mérföldes utazás is
egyetlen lépéssel kezdődik”

(Lao Ce)

Az 1999. évi LXVII. törvény, amely a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt módosítja, 47. §-ában kiemelte, hogy az óvodáknak ki kell dolgozniuk ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási rendszerüket.

Az ellenőrzés, értékelés, minőségbiztosítás bevezetésének szükségességét a magyar oktatási rendszerek elmúlt évtizedekben lezajlott decentralizációja, demokratizálódása indokolta.

A minőségi munkavégzés és az óvodai nevelőmunka egymáshoz közeli fogalmak. Miért? Egyrészt a külső kontroll utáni igény él pedagógusainkban, mindannyian szükségét érezzük annak, hogy munkánkról visszajelzést kapjunk. Másrészt a helyi nevelési programok bevezetése okán is szükséges az intézményekben zajló szakmai munka eredményességének mérése, ellenőrzése, értékelése.

A minőségbiztosítás és a pedagógia kapcsolatával foglalkozó könyvek sorába több olyan kiadvány is tartozik, amely a minőségnek az óvodában betöltött szerepét tárgyalja.

Ezek közül a dr. Szivák Judit által szerkesztett Minőség az óvodában című könyvet ismertetem.

A könyvben tíz rövidebb-hosszabb írás, illetve tanulmány található, amelyek – az általános kérdésektől a konkrét teendőkig – az óvoda és a minőség kapcsolatrendszerének számos területével ismertetik meg az érdeklődő olvasót.

Serfőző Mónika Minőség a közoktatási intézményekben című tanulmánya (9–51. o.) a minőséggel kapcsolatos alapfogalmakat, továbbá azok közoktatási és óvodai értelmezését tisztázza. Utal a legfontosabb minőségfilozófiákra (TQM, ISO 9000), bemutatja a Comenius Minőségfejlesztési Program célkitűzéseit és rendszerét. Foglalkozik az óvodai minőségbiztosítás sajátosságaival és az intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésének feladataival.

E tanulmány erőssége, hogy tisztázza a „helyi minőségfogalom” lényegét, illetve „a pedagógiai hozzáadott érték” mibenlétét. Világossá teszi számunkra a fejlesztésben érdekelt közvetlen és közvetett partnereket, ezek kommunikált és latens igényeit. Bemutatja a folyamatszabályozás lényegét a PDCA–SDCA logikája szerint. Áttekinthetően mutatja be a minőségbiztosítás előnyeit a szervezeten belül és kívül is.

Farkas Lajosné A helyi nevelési program: az óvodai nevelés iránytűje című írása (57–70. o.) a helyi nevelési programnak a minőségelv megvalósításában betöltött szerepét tárgyalja.

A bevezetőben a szerző visszatekint a központi, kötelező óvodai nevelési programokra, majd az 1996-ban megjelent ONAP, valamint az 1999-től bevezetett helyi nevelési programok jelentőségéről beszél.

Pozitívum a cikkben a szerző azon kiemelése, hogy a „minőségbiztosítás-fejlesztés eszköz és lehetőség ahhoz, hogy az óvoda azt nyújtsa, amit céljaiban ígért, amit a szülők, a fenntartó az intézménytől elvárnak”.

Villányi Györgyné Az óvodai nevelési program módosítása és mindezek hatása a gyakorlatra című tanulmányában (71–93. o.) azt vizsgálja, hogy a helyi óvodai program – törvény által előírt – módosítása mire vonatkozik, s ez milyen hatással van a gyakorlatra.

E dolgozat módszertani segítséget nyújt az ellenőrzési, értékelési és mérési feladatok óvodai kidolgozásához. Szemléletesen mutatja be azt, hogy a közoktatási törvény 47. §-ának egyes pontjai hogyan találhatók meg a nevelési programokban, s milyen feladatokat kell megvalósítani a programmódosítás érdekében. Hasznosítható információkkal szolgál a dokumentációelemzéssel, a felméréssel, a méréssel és a pedagógiai önértékeléssel kapcsolatban.

Lendvai Lászlóné Milyen is egy partnerközpontú óvoda? című írása (95–108. o.) meghatározza az óvodai partner fogalmát, felvázolja az óvoda partnereinek körét, s választ keres arra a kérdésre, hogy mit is jelent valójában a „partnerközpontú” működés. Alapelvként leszögezi a cikk: az óvoda tevékenysége szolgáltatás, amelynek középpontjában partnereinek igényei és elvárásai állnak. Fontosnak tartja az elkötelezett vezetést, a „team”-munka erősítését, konszenzuskeresést a folyamatok javítása érdekében, azaz hogy az óvoda környezetében hatékony és versenyképes lehessen. A tanulmány végén a szerző jól összefoglalta a partnerközpontú működés jelentőségét, előnyeit és várható eredményeit.

A következő tartalmi „blokk” témája az ellenőrzés, értékelés.

Bertók Zoltánné Ellenőrzés, értékelés, minőségbiztosítás az óvodában (109–124. o.) című tanulánya az óvodai minőségbiztosításból kiindulva az ellenőrzés és értékelés különböző szintjeivel foglalkozik. A fenntartói szintet érintve főként az intézményi szint feladatait mutatja be. Az önértékelés hangsúlyozása mellett a vezető ellenőrző, értékelőtevékenységét mutatja be. Jónak találtam az értékelés szempontjainak felsorolását, amely hasznos segítség lehet egy-egy intézmény önértékelésének elkészítéséhez.

Maruzs Jánosné írása a vezetők (125–129. o.), Bertók Lászlóné és Hepp Katalin dolgozata (133–145. o.) pedig az óvoda alkalmazottainak önellenőrzéséről, önértékeléséről szól. Ezen írások konklúziója: a permanens önértékelésnek, önellenőrzésnek igénnyé és gyakorlattá kell válnia az intézményekben, amelyekben nagy a vezetés szerepe és felelőssége, valamint fontos a nevelőtestület elkötelezettsége is.

Hasznos segítséget kapunk arra nézve, hogy az önértékelés óvodai szintje mire terjedjen ki, valamint hogy a vezetői értékelés hogyan, milyen szempontok alapján történjen.

Lénárd Sándor és Rapos Nóra: Neveltségi szint mérése az óvodában című munkája (147–172. o.) az óvodai nevelőmunka eredményességének méréséhez nyújt segítséget. A szerzők által kidolgozott komplex eszközrendszer a neveltségi szint óvodai mérésében kiválóan alkalmazható, hasznos gyakorlati segítség az óvodáknak. Különösen pozitívnak tartom azt a hozzáállást, miszerint a mérőeszköz elkészítésénél fontos elvként tartották szem előtt a szerzők azt, hogy az ún. „méréssel” az óvodás gyermek mindennapi tevékenységét nem kell megzavarni. Ezáltal nincsenek a rendszerben irányított tevékenységek, csupán az irányított megfigyelés módszere van jelen, ami a gyermek számára nem zavaró, ám a pedagógusok magas fokú szakmai felkészültségét igényli. Nagyon hasznos, hogy a leírt vizsgálat értékeléséhez is segítséget ad.

Bakonyi Anna Az óvodás gyerekek értékelési-mérési rendszerének elvi és gyakorlati kérdései című tanulmánya (175–214. o.) egy olyan rendszert tár az olvasó elé, amely figyelembe veszi a gyermekek személyiségfejlődésének legfontosabb komponenseit, s célja az óvodás gyermekek folyamatos megismerése. Ez szolgál alapul az értékeléshez és a méréshez.

A rendszer négy nagy területe:

  • szociális képességek,
  • értelmi képességek,
  • verbális képességek,
  • testi képességek.

Mind a négy fő terület vizsgálatánál két segítséget ad a fejlődés nyomon követésére:

  • megfigyelési szempontok az óvónő tapasztalatai, jegyzetei alapján;
  • kérdések, beszélgetés, feladatok, cselekedtetés, a gyerek játékai, tanulási tevékenysége és egyéb cselekedetei alapján, főként spontán, időnként céllal szervezett helyzetben.

Különösen nagy érdeme a bemutatott rendszernek, hogy olyan eljárást dolgozott ki, amelynek megvalósítása során elkerülhető a fő veszély: az óvodák iskolásítása.

A kötet utolsó írása Szivák Judit tollából Egy kis kutatásmódszertan címmel (215–236. o.) az értékelés-mérés kutatás-módszertani problémáit és lehetőségeit tárgyalja. Röviden bemutatja az értékelő eszközök használatát, az értékelés folyamatát, lépéseit, valamint az értékelés-mérés etikai kérdéseire is kitér. Kérdőív összeállításához nagyon jó módszertani segítséget ad ez a cikk.

A mellékletek tartalmazza a Comenius-program első szintjének munkatervét, továbbá az OKAIM alternatív minőségfejlesztési modellt, amely már számos óvodában és iskolában elterjedt. Ezenkívül felsorolja az OKKER Kiadó a közoktatási minőségbiztosításról szóló módszertani kiadványait.

Nagyon hasznosnak és jól használhatónak tartom a könyvet olyan minőségfejlesztési munkacsoportok számára, amelyek már rendelkeznek bizonyos minőségfejlesztési alapismeretekkel. Ezen olvasók számára igen hasznos útmutatások és módszertani tanácsok fogalmazódnak meg.

Az intézményi minőségfejlesztés egy-egy részterületének kidolgozásakor e tanulmányok nagy segítségére lehetnek az olvasóknak.

Miért ajánlom ezt a könyvet? Miért jó ez az összeállítás?

  • A könyv szerzői azokat az elméleti, gyakorlati tapasztalatokat és példákat osztják meg a magyar óvodapedagógia résztvevőivel, amelyek már beváltak az óvodai minőségbiztosítás tényleges gyakorlatában.
  • Az olvasó hagyományos és újszerű minőségbiztosítási területeken tájékozódhat, megismerkedhet a minőség alapfogalmainak óvodai értelmezésével.
  • Az óvodák által régen várt módszertani segédanyagok kaptak helyet a könyvben a gyermekek fejlettségének, neveltségi szintjének mérésére, a mérés módszertani szabályaira vonatkozóan.
  • A mellékletek további mérőeszközök közlésével kívánják segíteni az óvodai minőségbiztosítás, értékelés-mérés szakszerű bevezetését, fejlesztését.
  • Szivák Judit jóvoltából a könyv tartalmi elemeit a tanulmányok elé szerkesztett rövid összefoglalók, „figyelemfelhívók”, illetve a lapszélen található kulcsszavak még jobban kiemelik.

Minőség az óvodában című elméleti megközelítéseket és gyakorlati tapasztalatokat tartalmazó kiadványt óvodavezetőknek és óvodapedagógusoknak egyaránt ajánlom, óvodánk is ennek segítségével állította össze minőségfejlesztési rendszerét.

Nagyon tetszik a könyvből sugárzó meggyőződés, a szerzők véleménye arról, hogy a minőségbiztosítás nem működtethető sem felülről, sem kívülről, csakis a résztvevők, a használók közös, belső elkötelezettségével, kompetenciájával és egymásra találásával.

 

2001, Budapest, Okker Kiadó