Olvasási idő: 
7 perc
Author

Néhány észrevétel egy enciklopédikus igényű könyvről

Both Mária – Csorba F. László: Források. (Természet – Tudomány – Történet I.)

Az Oktatási Minisztérium támogatásával a Nemzeti Tankönyvkiadó kiadásában megjelent mű címéből is látszik, hogy egy többkötetes sorozat első része. Utolsó lapján olvashatjuk a másik két, tervezett kötet címét és tartalmát (A kísérletező ember; Sokaság és történelem).

A mű előszavából kiderül, hogy a szerzők több mint egy évtizeden át dolgoztak rajta. Rendkívül szerteágazó tartalmát, adatait jó arányérzékkel rendezték egységes olvasmánnyá. Alkalmas folyamatos olvasásra, tehát igazi kézikönyv, ugyanakkor használható „visszakeresésre”, egy-egy témakör megkeresésére és iskolai feldolgozásra is. Ehhez nyújt segítséget a részletes tartalomjegyzék, az idegen eredetű szavak meghatározása a mű végén, mely szinte önálló kislexikon. Külön név- és tárgymutató nincs a könyvben (ezt a 3. kötet végére tervezik a szerzők), de a feldolgozás során a széljegyzetekben mindig utal a más összefüggésben is előforduló személyekre, eseményekre, fogalmakra.

A könyv tíz fejezetből áll, amely az emberi gondolkodás történetét részben időrendi sorrendben, részben az eltérő paradigmák alapján mutatja be. Az ősi gondolkodás ismertetése után rátér az ősi földművelő kultúrák tárgyalására, itt a csillagászat és a naptár kialakulásáról szól. A bölcsesség szeretetéről szóló fejezetben megismerkedünk az ókori filozófia történetével, benne a jeles filozófusok munkásságával, illetve a filozófiai fogalmak kialakulásával. A hellenizmus kultúrájának bemutatásakor elsősorban a geometriával és a természettudományokkal foglalkozik, de tárgyalja a kor filozófiáját is.

A mű Hitből nyert tudás címmel részletesen bemutatja a kereszténység kialakulását, annak zsidó hagyományaival, valamint a patrisztika és a középkori skolasztika eszmetörténeti vonatkozásaival. A kereszténység történeti ismertetése során szóba kerül a reformáció és a katolikus megújulás (ellenreformáció) története, neves személyiségei, a kor vitatott teológiai fogalmai. Foglalkozik az iszlám kultúrával és a „táguló világ” természettudományos próbálkozásaival.

Az újkorról szóló fejezetekben már elsősorban a természettudományok eredményeit kísérhetjük figyelemmel: a fizika, a kémia és a biológia fejlődését. De szó van a mechanika korának filozófiájáról is. Itt bemutatja a fontos filozófiai fogalmakat (racionalizmus, empirizmus, a felvilágosodás irányzatai). Szó van az akkor divatos deizmusról és az ateizmusról is. A földi kozmoszról szóló fejezetben megismerjük a földgolyóval kapcsolatos fontos fizikai és földrajzi fogalmakat.

Nagyon érdekes a mű szövegtükre: a főszöveget vastagabb hasábban hozza, a kiegészítő anyagot és az utalásokat pedig mellékhasábban. Ezt egészítik ki az ábrák, amelyek szerves részei a műnek. Mellettük bőséges leírás és magyarázat található. Az ábrák nemcsak hasznosak, hanem dekoratívak is, a szép külalak is segíti a mondanivaló megértését és átélését.

A fejezetekben való eligazodást az élőfejek teszik könnyebbé. Vastag és dőlt betűs kiemelések a fő szövegben és az oldalsó hasábban is vannak. A mellékhasábok nemcsak a magyarázatokat tartalmazzák, hanem egyúttal az alcímeket is, így ezek nem törik meg a főszöveget. Eligazítanak, de nem akadályozzák a folyamatos olvasást.

A mellékhasábok nemcsak a szöveg magyarázatát és az ábrák bemutatását tartalmazzák, hanem utalnak a könyv más fejezeteire: azokra, ahol az adott témáról, például személyről vagy fogalomról lehet olvasni. Ezek helyettesítik a tárgy- és névmutatót, sőt többet is nyújtanak annál.

A mű fölépítése – mint már volt róla szó – részben a történeti sorrendet követi, de elsősorban a fogalmak magyarázata áll a középpontban. Az egyes fogalmakat szakszerűen leírja és sokoldalúan bemutatja. Rámutat az egyes fogalmak közti összefüggésekre és bizonyos fogalmak határterületeire. Azt is jelzi, hogy egy-egy fogalom kinél, mely gondolkodónál fordul elő először, és utóbb még kik használják, esetleg milyen jelentésváltozással. A második fejezettől kezdve a mű nagyon sok idézetet tartalmaz, és ezek lelőhelyét pontosan megjelöli.

A fejezetek végén összefoglalás található, amely segíti az olvasót a fejezet jobb megértésében, összefoglaló értékelésében. Szempontot ad a fejezet esetleges újraolvasásához, illetve egy-egy részletében való elmélyedéshez. A mű értékét növeli, hogy az egyes fejezetek elején szerepel egy-egy találóan kiválasztott szépirodalmi idézet is. Az egyes fejezeteket bibliográfia, az ajánlott irodalom jegyzéke egészíti ki, ami segíti az olvasót a további tájékozódásban. Az egyes tételek bibliográfiai leírása kifogástalan, minden könyvészeti adatot tartalmaz.

Ilyen nagy művet nem lehet egyedül megírni. A szerzők az előszóban köszönetet mondanak azoknak, akik segítettek a munkában. A munkatársak megbecsülése mellett azonban az előszóból, de a mű minden sorából kiderül az olvasó megbecsülése is. Az előszóban a szerzők így vallanak művükről:

„Könyvünk a próbálkozó, gondolkodó, értelmet kereső embert állítja a középpontba. A tudományt éppúgy érzelmektől, elvárásoktól fűtött műalkotásnak tekintjük, mint egy festményt vagy egy szimfóniát. Ez nem zárja ki, sőt magában foglalja a logikus felépítés iránti igényt és az objektivitásra való törekvést.

Példát véve könyvünk szereplőiről, a szerzők is elkötelezettek. A tudományokat úgy kívánják megjeleníteni, mint eszközöket, melyekkel létünk értelmét és korlátait kereshetjük. Ha könyvünket jól írtuk meg, az olvasót gyakran készteti majd döntésre, értékválasztásra.”

A szerzők könyvüket jól írták meg. A mű mind tartalmában, mind külalakjában tükrözi a befektetett munkát. Megjelenése tankönyvkiadásunk nagy értéke. Önálló olvasásra is alkalmas, de használható a középiskolai tanításban és a felsőoktatásban is. Kívánom, hogy ez a tudományos alaposságú és elkötelezett könyv minél több olvasót segítsen a benne szereplő értékek megismeréséhez és megszeretéséhez.

 

Both Mária – Csorba F. László: Források. (Természet – tudomány – történet I.) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2003.