Olvasási idő: 
18 perc
Author

Országos tervek és helyi kihívások

Az előadás arról tudósít, hogy egy 6 és 10 év közötti gyerekeket tanító norvégiai általános iskola miképpen tett eleget a tanulás megtanítására összpontosító elvárásoknak, beleértve az IKT-használatot is. Az országos program szerint ugyanis a tanulóknak meg kell tanulniuk az IKT-használatot, különösképpen annak tanulásban való alkalmazhatóságát. Ezért bátorítani kell a diákokat arra is, hogy aktívak legyenek saját tanuló társadalmuk létrehozásában, ahol a partnerség, a rácsodálkozó tanulás vagy tanítás is az osztálytermek mindennapos élménye lehet. Ez a beszámoló tehát olyan iskolát mutat be, ahol amegtanulni tanulni a megtanulni az IKT-használatot speciális ismereteinek elsajátításával társul.

Az IFIP (International Federation for Information Processing, Az Informatikai Nevelés Nemzetközi Szövetsége, http://www.ifip.or.at/) gyermekkori oktatási szakértői évente megrendezett nemzetközi konferencián számolnak be azokról a fejlesztésekről, újdonságokról, amelyek az óvodás és általános iskolás gyermekek IKT-vel támogatott tanulása kapcsán születtek. A 2002 júliusában Manchesterben rendezett konferencia (http://www.did.stu.mmu.ac.uk/conference/ifip/ifip.shtm) előadásai közül azokat válogattuk ki és bocsátjuk közre, amelyek bemutatják, miként használható a számítógép és a világháló a tanításban, és hogyan hat az oktatás-nevelés módszereire. Az információs és kommunikációs technika (IKT) praktikus, tanulási környezetet átalakító, adaptálható tapasztalataival kívánjuk felkelteni az érdeklődő pedagógusok figyelmét a gyermekkori iskolai informatikai alkalmazások fontosságára és képességfejlesztő eredményeire.

Bevezetés

A norvégiai oktatás

Az elmúlt évtizedek alatt a norvégiai oktatási rendszer sokféle reformot élt át. Az oktatás és a készségek fejlesztése is politikai prioritást élvez mind az elméleti kívánalmak tekintetében, mind pedig a lehető legszélesebb lakossági részvételt illetően. Az a vélemény alakult ki ugyanis, hogy mindez javítani fogja az egyes ember életminőségét ugyanúgy, mint ahogy megnöveli a teljesítőképességet is, ezzel pedig hozzájárul a norvégiai jóléti rendszer javításához. A mindenki számára biztosított egyenlő esélyek és az oktatáshoz való jog egyébként a mi egységes oktatási rendszerünkben egyformán a legmagasabb szintű prioritást mondhatja magáénak. (Lásd az 1997-es norvég oktatási törvényt!)

„Bevonás” – ez itt a kulcsfogalom, ami annyit jelent, hogy mindenkit – függetlenül a hátterétől vagy a fizikai képességeitől – be kell vonni a rendszeres iskolai és tantermi tevékenységbe. (Az itt használt inclusionkifejezés tulajdonképpen a kirekesztés – exclusion – ellentéteként értelmezhető. [A fordító megjegyzése.]) Az információs technika az oktatás minden szintjét célba veszi – az első osztálytól (a hatesztendősektől) kezdve egészen az egyetemig. Ebbe éppúgy beletartozik az IKT használatának megtanulása és a belőle következő előnyök kihasználása, mint magának a technikának az elsajátítása. 1996 óta már olyan cselekvési programjaink vannak, amelyek tekintélyes beruházásokat és a fejlesztési kezdeményezések számára fontos forrásokat is magukkal hoztak. Az elnevezést alkotó szavak kezdőbetűivel megjelölt PILOT-program (Project for Innovation, Learning and Organisational Development and Technology, azaz Innovációs, Tanulási, Szervezetfejlesztési és Technikai Program) jól reprezentálja azokat a főbb erőfeszítéseket is, amelyek az oktatás területén bekövetkező ilyen változásokat kezdeményezik és támogatják. Úgy tartjuk, hogy az alapvető és fenntartható változtatások eléréséhez ilyen holisztikus megközelítésre van szükség.

1997 óta tantervi körvonalakat jelöltünk ki, és a kötelező iskoláztatás időtartamát kilenc évről tízre növeltük azáltal, hogy az iskolakezdést hatéves korra vittük le. A kötelező oktatást három szinten biztosítjuk: az elemi iskola (idetartozik az első négy osztály), a középső iskola (az ötödik osztálytól a hetedikig), valamint az alsó középiskola (a nyolcadiktól a tizedik osztályig).

 

Az IKT az oktatás első szintjén

Előadásom az elemi szintű oktatásra fokuszál, ezért bemutatja az IKT néhány tantervi kulcselemét is. Az alap- és középfokú oktatás számára, vagyis az iskoláztatás 13 esztendejére vonatkozóan a tantervi előírások a holisztikus emberi távlatokat hangsúlyozzák, ideértve a mind több tudás megszerzését és az alapkészségek megtanulását is. Az oktatásnak azonban figyelembe kell vennie a ma még nem ismert kihívásokat is, ami azt jelenti: a tanulókat arra is fel kell készíteni, hogy megbirkózzanak a folyamatos fejlődéssel és a változásokkal. Meg kell tehát tanulniuk tanulni, és meg kell szerezniük az új helyzetekhez való alkalmazkodás alapvető fontosságúnak tartott képességét is.

A modern társadalomban hagyományosan az olvasást, az írást és a számolást tekintik szükséges alapképességeknek. A digitális társadalomban azonban ezeken kívül még egyebekre is szükség van; ilyen a digitális média és a számítógép használata. A számítógépek és az elektronikus taneszközök ugyanis jelentős mértékben használhatóak a tudás kultúrák közötti területein, és az is fontos, hogy a tanulók maguk is fejlesszék az információs társadalommal és az információs technikával kapcsolatos ismereteiket, éleslátásukat és attitűdjüket. A tanulóknak tehát fejleszteniük kell az elektronikai eszközök és a média kritikus és építő jellegű használatát lehetővé tévő képességeiket is. Tudniuk kell az IKT-t a tárgyi tanulás gyakorlati eszközeként alkalmazni – akár különféle témákról, akár bizonyos programokról van is szó. Az IKT lehetővé teszi az országos és a nemzetközi adatbázisokhoz való hozzáférést, és mind a lányokat, mind a fiúkat arra ösztönözheti, hogy használata révén elejét vegyék a szociális és a nemek közötti különbségek kialakulásának. A norvég tantervi körvonalak ezért azt is hangsúlyozzák: a tanulókat bátorítani kell arra, hogy tevékenyek, kezdeményezők és függetlenek legyenek. Az a 2000 és 2003 közötti tervezet, amely az IKT-nek a norvég oktatásban betöltött szerepével foglalkozik, a következőképpen fogalmazza meg a célokat:

„Az IKT alkalmazásával az oktatásban jobb szervezettség érhető el, jobb készségek alakíthatók ki, és az oktatási rendszeren belül megteremthető az a pedagógiai kompetencia is, amely nemcsak kifejleszti, hanem tantárgyként is hasznosítja az IKT lehetőségeit. Ezek ugyanis nagyon jól kihasználhatók a tanításban és a tanulásban, éppen azáltal, hogy az egyéni készségkövetelmények és a társadalom egészére vonatkozóak is egyaránt rendelkezésre állnak.”

 

Tanítás és tanulás IKT-vel: a Skjong általános iskola 6 és 10 év közötti tanulói

A norvég iskolák igencsak különbözőképpen közelítenek az országos oktatási célok megvalósításának feladataihoz. A Skjong iskola elemi szintű oktatási intézmény, elsőtől negyedik osztályig fogad tanulókat (vagyis akik 6 és 11 év közöttiek); a központi törekvés az, hogy a gyermekekből független tanulókat és szociálisan érzékeny, együttműködésre kész állampolgárokat neveljenek. Ez az iskola úgy döntött, hogy ugyanúgy készíti elő a gyermekek IKT-használatát, mint ahogyan azt bármilyen más tantárggyal és témával megtenné. A tanítók tehát teljesen hagyományos órákat tartottak a gyerekeknek, de azok heti néhány órában saját munkatervük alapján, egyénileg is dolgoztak. Ezeket a foglalkozásokat „kutató óráknak” nevezték el. Az eredmény az lett, hogy sok változás történt.

A gyerekektől ugyanis azt is elvárták és arra is felkészítették őket, hogy odafigyeljenek saját tanulásukra, saját kereséseik eredményeként maguk építsék fel tudásukat. Fontosnak tartották azt is, hogy megosszák velük azokat az elképzeléseket és kompetenciákat is, amelyek egy jobb társadalom építéséhez járulhatnak hozzá, amelyekre „közös jövőnk megtervezése és felépítése” érdekében szükségük lehet. Azt is megtanították nekik, hogy törődniük kell a helyi közösséggel is, mert fontos értékei vannak. Az élethosszig tartó tanulás fogalma is úgy jelent meg, mint a 21. század egyik kulcsfogalma.

Skjong iskolája a tanulás különféle szempontjait úgy is összekapcsolta, hogy meghívta az iskolába a nagyszülőket is, akik a saját unokáiktól tanulhatták az IKT-t. A gyermekek mutatták be nekik az internetet, ők magyarázták el, miként lehet azt felhasználni információszerzés, illetve kommunikáció céljára. De tulajdonképpen hogyan is tanulják ezek a gyerekek a számítógép-használatot, illetve miképpen férnek hozzá?

Az iskolában 80 tanulóra 10 számítógép jut. A számítógépes laboratóriumban 6 gép van és minden osztályteremben egy-egy. A labor egyfajta csoportszoba, amely két tanterem között található; mindkettő felől közvetlenül megközelíthető. Programjuk részeként a tanulóknak időről időre megengedik, hogy odaüljenek a számítógéphez, de rendszerint saját maguk is bizonyos sorrendiséget alakítanak ki egymás között a gépek használatának elosztásában. Néha viszont a tanároknak kell közbelépniük, hogy eligazítsák őket egy sokkal céltudatosabb használati rend megszervezése érdekében.

Annak megtanulása, hogy miképp vállaljuk a felelősséget saját tanulásunkért, a gyerekek számára lehetővé teszi a döntést az alkalmazott módszerre és tananyagra vonatkozóan is, így amikor belépnek a számítógépes laboratóriumba, hogy feladataikat elkészítsék, vagy esetleg azért, hogy játsszanak a számítógépekkel, akkor tulajdonképpen saját számítógépes készségeiket is fejlesztik vagy fenntartják. Miként a tantervben is elő van írva, a tanulóknak minden osztályban el kell sajátítaniuk bizonyos készségeket. Az iskola – ezekre a készségekre építkezve – kilencszintű számítógépes minősítő programot fejlesztett ki. Ahelyett, hogy a tanárra hagynák az egyes témák bevezetését vagy értékelését, elsősorban a gyerekek tanítják egymást. Ezzel a módszerrel a tanterv egyéb törekvéseit is megvalósítják. Általában a harmadik vagy negyedik osztályosok tanítják a kicsiket. Az értékelési célokat az alábbiakban soroljuk fel. A bizonyítványok minden esetben speciális célokhoz kapcsolódnak és a tanterv szerint haladnak, a gyerekek azonban választhatnak egy annál gyorsabb haladási tempót is, ha éppen az érdekli őket.

1. táblázat  A számítógépes tudás értékelőlapja: 1. szint, amikor a tanuló megszerzi a készségeket

A számítógépes tudás 1. értékelőlapja
A tanuló neve  
Képes vagyok bekapcsolni a számítógépet.
  beírni a jelszavamat.
  kitalálni és összerakni a rejtvényt.
  befejezni és bezárni a gépet.
A tanár aláírása  

2. szint: játék (oktatószoftver): bekapcsolni a számítógépet, beírni a jelszót, használni a Mons és Marte című matematikai oktatószoftvert, számkulcsokat használni; befejezni és kikapcsolni a gépet.

3. szint: a Word, vagyis belépés a Wordbe, kis- és nagybetűkkel való írás, szakaszolás, térközök és sorválasztás, törlés, befejezés és a gép bezárása.

4. szint: belépés a Wordbe, rövid szavak vagy mondatok leírása, mondatok kijelölése, dőlt betűk és más betűtípusok használata, betűkészlet megváltoztatása, méretek megváltoztatása, törléskulcs alkalmazása.

5. szint: belépés és a Skjong iskola honlapjával való megismerkedés, a saját osztály oldalának megtekintése, másik osztály oldalára való belépés, közös tanulási információ megtalálása, más iskolákhoz való kapcsolódás megtalálása, kilépés az internetre és a számítógép kikapcsolása.

6. szint: mentés, belépés a Wordbe, szövegírás, középre zárás és aláhúzás, a WordArt használata, szöveg mentése az osztály fájljai és a saját dokumentumok közé, a program befejezése, ismételt belépés és a saját dokumentumok megtalálása; nyomtatás, befejezés és a számítógép kikapcsolása.

7. szint: belépés, szövegírás, szövegmásolás, szövegáthelyezés, lemezre mentés, szövegrészek kinyomtatása, befejezés és a számítógép kikapcsolása.

8. szint: az internet használata: http://www.startsiden.no/, keresőprogram használata, internetrészletek kinyomtatása, internet bezárása.

9. szint: belépés az Excelbe, Excelszámolás és -szöveg, belépés az egyszerű formákhoz, mentés és kinyomtatás, grafikus ábrák, prezentációk készítése.

 

A bizonyítványokhoz kapcsolódó teljesítmények

A különféle bizonyítványok feltételezhetően a következő szinteken érhetők el.

1. szint: Mozaik-rejtvény összerakása – 1. év ősze.

2. szint: Matematikai oktatószoftver használata – 1. tanév tavasza.

3. szint: Word, betűk használata – 2. év ősze.

4. szint: Word, szavak és mondatok – 2. tanév tavasza.

5. szint: Iskolai honlap – 3. év ősze.

6. szint: Szöveg mentése merevlemezre, nyomtatás – 3. év ősze.

7. szint: Szöveg mentése lemezre, nyomtatás – 3. év tavasza.

8. szint: Internet, tematikus keresés, kinyomtatás – 4. év ősze.

9. szint: Excel – 4. év tavasza.

Az iskola honlapját (http://www.skjong.gs.mr.no/) ugyanúgy mutatják be a gyermekeknek, mint a többi tevékenységi formát vagy projektet. A gyermekek munkájuk dokumentálásához rengeteg képet is felhasználnak. Amikor szükségük van arra, hogy valamely készségüket tökéletesítsék, akkor megkérik tanítójukat, hogy tesztelje őket, és ha megfelelően számot tudnak adni képességükről, akkor a tanító kiadja nekik a megfelelő szintet jelző bizonyítványt. Ezt aztán a számítógépes laboratóriumba mindig magukkal hozzák. Csak olyan programokkal és feladatokkal dolgozhatnak ugyanis, amelyeknek használatához már megvan a bizonyítványuk. Ellenkező esetben, ha például összevissza szörföznének az interneten vagy nem engedélyezett oldalakon kutakodnának, a számítógép-használatra vonatkozó jogukat is megvonhatják tőlük. Még az egészen fiatal tanulók is tudnak egymásnak segíteni, el tudják magyarázni a másiknak, hogy miként kell megtanulni és alkalmazni az IKT-t.

Ezeknek a bizonyítványoknak a használata ugyan láthatólag csak trükk, de az a lényeg, hogy működik! A gyerekek ugyanis ennek köszönhetően pontosan megértik, mit kell megtanulniuk és mit kell elmagyarázniuk társaiknak. A pedagógusokat igen mulattatja az, hogy megfigyelik, mennyire jól viselkednek, milyen magabiztosak a tanulók, amikor olyan felnőtteknek magyarázzák meg, hogy miként léphetnek be az internetbe, mint például a nagyszüleik. Az IKT a gyerekek számára minden mástól különböző információforrás. Néha ugyan szívesen használják a hagyományos könyveket is, de ha például egy, a világegyetemmel foglalkozó projekten dolgoznak, az internetet fogadják el az egyetlen használható forrásnak, és néhányan még arra is képesek, hogy az angol nyelven írott oldalakon is eligazodjanak. Mivel azonban még ebben a korban nem beszélnek folyékonyan angolul, néhány éven keresztül inkább a norvég nyelvű oldalakat részesítik előnyben.

A legfontosabb azonban az, hogy megtanulnak tanulni, megtanulják segíteni a többieket is tanulni. A Skjong elemi iskolában alkalmazott program valóban segítséget nyújt a gyermekeknek abban, hogy folyamatosan rátaláljanak a leghatékonyabb tanulási módszerre, hogy felelősen cselekedjenek, különösen olyan helyzetekben, ahol másokkal kell együttműködniük. A gyerekek megfigyelése munka közben megerősít bennünket a következőkben:

  • a gyerekek ilyenkor a vártnál is nagyobb szociális reciprocitást mutatnak az egymáshoz és a környezethez való alkalmazkodás során;
  • sokkal nagyobb személyes felelősséget vállalnak tetteikért és azoknak másokra is hatással lévő következményeiért;
  • funkcionálisan cselekednek a megszokottnál sokkal szélesebb körű és kulturálisan alkalmazkodó környezetben;
  • igen magas motivációs szinten dolgoznak, ami alkalmat ad nekik az alternatív cselekvések többféle variációjára is.

A gyerekek szociális és érzelmi kompetenciái a tantárgyi ismeretanyag és a készségek elsajátításával együtt fejlődnek. A számítógép mindinkább olyan eszközzé válik, amely fejleszti az együttes tevékenységre, az egymás segítésére alkalmassá tevő képességeiket is. Ha azonban a pedagógusok a gyerekeket túlságosan szigorúan irányítják vagy oktatják, akkor ennek könnyen negatív következményei lehetnek, és ezzel csökkenne a számítógép használata iránti lelkesedés is. A tanároknak ezért elsősorban az olyan helyzeteket kell előnyben részesíteniük, ahol a számítógép valóban hasznos lehet, a gyerekeket pedig motiválniuk kell az alkalmazásra, bátorítva őket az együttműködésre és egymás segítésére is.

Következtetés

A Skjong iskola eredményei azt mutatják, hogy a tanári instrukciók csökkentése alkalmat ad arra, hogy a gyerekek – akár játék-, akár tanulási helyzetekben – segítsenek egymásnak. A saját tanulmányaik és szociális környezetük iránti felelősség vállalására ösztönzi őket az, ha a tanár láthatóan csak segíteni és irányítani akar. Nem a számítógép van ilyenkor a középpontban, hanem a számítógép és a gyerek közötti interakció, valamint a szociális tanulás.

A tanárok beszámolói szerint a gyerekek a különféle források és módszerek alkalmazását értelmesen és hatékony módon sajátítják el. Pedig a tankönyvekkel, hagyományos munkafüzetekkel való munkát, az éneklést, a játékot, a papírból és egyéb anyagokból készített modelleket pedig még mindig sokkal gyakrabban használják, mint az internetet vagy más, IKT-alapú eszközt. Ezt a tanárok és a diákok is így érzik kényelmesebbnek. Az IKT alkalmazását ugyanis nagyon behatárolja a számítógépekhez való hozzáférés, valamint az, hogy rendelkezésre állnak-e a megfelelő szoftverek vagy sem.

Fordította: Mihály Ildikó