Olvasási idő: 
11 perc
Author

Összefoglaló a KOMA XXXIII., XXXIV. és XXXVI. pályázatairól

A pályázatokra a közoktatásban és a felsőoktatásban dolgozó pedagógusok, a szakmai szolgáltató intézmények munkatársai, illetve kutatók pályaműveit várták. A pályázók munkájukhoz elsősorban ösztöndíjat igényelhettek.

A pályázati kiírások időzítéséből és a keretösszegekből (25 millió, 50 millió és 30 millió forint) arra következtethetünk, hogy a kerettantervi rendelet megjelenése után, a helyi tantervek megalkotásának időszakában a KOMA széles körben támogatást kíván nyújtani az oktatás tartalmi megújításában jeleskedő pedagógiai műhelyeknek. A beérkezett pályázatok csekély száma azonban nem igazolja vissza ezt a törekvést: a három pályázati körre összesen 83 pályázat érkezett, amelyek közül 57-et támogattak. A megítélt támogatások összege 41,5 millió forint, ami nem éri el a rendelkezésre álló keretösszeg 40%-át! A három pályázati kör közül a modultantervek témája volt a legsikeresebb, itt a 47 beérkezett pályázatból 39-et támogattak (83%), és a meghirdetett összegnek csaknem a felét szétosztották. Az integrált természettudományi pedagógiai rendszerek témájában 24 pályázatot nyújtottak be, ebből 15 nyert támogatást (62,5%), szintén a meghirdetett összeg felének erejéig. A komplex művészeti neveléssel kapcsolatban azonban mindössze 12 pályázat érkezett, a kuratórium hármat (25%!) talált támogatásra méltónak. Így ez utóbbi pályázatban a meghirdetett keretösszegnek alig nyolcadrészét nyerték el a győztes pályázók.

A pályázati aktivitás hátteréről

A pályázók aktivitása és sikeressége tekintetében a három pályázati kör között lényeges eltérés tapasztalható. Ezt magyarázza a kiírások közötti tartalmi és formai különbség: míg a komplex művészeti és az integrált természettudományi pályázat kifejezett követelményként tartalmazta a pedagógiai rendszer ismertetését és a program ebben való elhelyezését, addig a modultantervi kiírásban mindez csak ajánlásként szerepelt. További zavart okozhatott az "integrált természettudományi pedagógiai rendszerek" kifejezés, amely az integrált tantervre (tehát az egész oktatási folyamatot átfogó rendszerre), nem pedig a természettudományos tárgyak integrált megközelítését magában foglaló "science"-típusú tantárgyra vonatkozik. Ugyanakkor a pályázat szövege megköveteli, hogy az új szemléletű és felépítésű tantervi modell foglalja magában a fizika, kémia, biológia és földrajz kerettantervi követelményeket. Ezzel nem vár ugyan tantárgyi integrációt, de hihetetlenül átfogó, széles feladatot jelöl meg. Ráadásul a szövegnek ez a része megerősíti azt a téves áthallást, hogy itt integrált tantárgyról, nem pedig integrált pedagógiai rendszerről van szó. Még kevésbé világos a komplex művészeti nevelés pályázat kiírása, ahol az értelmező szöveg még ennyi támpontot sem ad arra nézve, hogy a címben szereplő "komplex" szó mire vonatkozik. Mindkét kiírás esetében szerencsés lett volna a hazai terminológiában (illetve magában a pedagógiai gondolkodásban is) újkomplex pedagógiai rendszerek kifejezést egy külön bekezdésben értelmezni. Túl a pályázati kiírás bizonytalanságain nem szabad megfeledkezni a feladat nehézségéről: a művészeti nevelés és a természettudományi nevelés is komoly háttérrel (tantervek, tankönyvek, taneszközök) rendelkezik, ezért az újító gondolkodást a hagyomány szükségképpen determinálja, és általában a már meglévő rendszerhez illeszkedő újító ötleteket, kiegészítéseket hív elő. Rendkívül nehéz feladat az újszerű szemléletet egy egész tanterv szintjén megjeleníteni, ezért ez csak igen csekély számú pályázónak sikerülhetett.

Más a helyzet a modultantervek esetében. Itt teljesen új (a hazai közoktatásban a NAT-tal megjelent) tartalmakról van szó, amelyek kidolgozására önfejlesztő műhelyek komoly erőfeszítéseket tettek az elmúlt években. Ide tartozik a XXXIV. pályázat témakörein (hon- és népismeret, tánc és dráma, egészségtan, mozgóképkultúra és médiaismeret, társadalomismeret) kívül az etika is, amelyre a KOMA 2001 tavaszán XXVIII. számmal írt ki önálló pályázatot, a XXXIV. pályázatéval megegyező feltételekkel. (Ezzel a pályázati körrel részletesen foglalkoztunk az előző KOMA-mellékletben.) Az etikapályázatra 91 pályamű érkezett, amelyből 50-et támogattak, és a meghirdetett 40 millió forintos keretösszegből 28 milliót osztott szét a kuratórium. Összehasonlítva e két utóbbi (modultantervekre vonatkozó) pályázati kiírást, adódik az észrevétel, hogy az etika témaköre magában kétszer annyi pályázót mozgatott meg, mint a XXXIV. kiírásban szereplő öt téma együtt. Mindezt lehet úgy értelmezni, hogy szerencsés volt a KOMA döntése, amikor az etika témakörét külön, a többi témát pedig együtt kezelte. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy bár a két pályázat feltételei azonosak voltak, maga a kiírás az egyik esetben sokkal csalogatóbb, könnyebben megszólítja az érintetteket. Ezt jelzi már a kiírások címe is: "Az etikaoktatás fejlesztése a közoktatásban" kontra "A kerettantervi modulok fejlesztése a közoktatásban". A kiírás további részében az etikapályázat jobban részletezi, míg a másik egészen szűkszavúan fogalmazza meg a feladatokat. Lehetséges, hogy több fejlesztőműhelyt mozdított volna meg a többi modultantervi témában is egy olyan pályázati kiírás, amely nem a tantervírás tényét, hanem az abban szereplő tárgyat (honismeret, média stb.) hangsúlyozza. (Még egyszer aláhúzom: ez pusztán stiláris kérdés, hiszen a két pályázat konkrét feltételei és maga a feladat is azonos volt.)

Ezekről a látszólag jelentéktelen részletekről azért érdemes beszélni, hogy megértsük az elemzett pályázatokon való részvétel viszonylag csekély voltát (összehasonlításképpen: egy-egy KOMA-kiírásra az elmúlt évben általában több száz pályázat érkezett). A korábbi pályázati kiírások legfőképpen pedagógusműhelyeknek szóltak, és az adott pedagógiai gyakorlatban gyökerező kezdeményezések megerősítését, a helyi innováció támogatását szolgálták. Bár előnyt élveztek a máshol is adaptálható, továbbfejleszthető, terjeszthető programok, ez a szempont nem jelent meg közvetlenül a pályázat céljai között. Ettől lényegesen eltérnek a tartalmi fejlesztésre kiírt pályázatok, ahol a pedagógiai rendszerben való gondolkodás a cél, és ezt mintegy illusztrálja a gyakorlatban folytatott tevékenység. Ezeknek a követelményeknek pedig a pedagógia gyakorlatában dolgozók közül csak a komoly tantervfejlesztő hagyománnyal rendelkező műhelyek tudnak megfelelni (ahhoz, hogy egy program a szükséges taneszközökkel, értékelési módokkal, pedagógusképzési tematikával együtt megszülessen, sok év munkájára, ahhoz pedig, hogy egy csapat ilyen feladatba belekezdjen, komoly, több évre előremutató elhivatottságra van szükség). A számok azt mutatják, hogy ez a kisebb terjedelmű modultantervekre is érvényes, hiszen témánként lebontva itt is igen csekély a pályázók száma: társadalomismeret hat, hon- és népismeret huszonkettő, egészségtan öt, mozgóképkultúra és médiaismeret nyolc, tánc és dráma öt.

Tanulságos lenne elemezni, kik azok, akik a tantervek elkészítésére pályáztak. Mivel a pályázati kiírás ösztöndíjról szólt, a pályázók többnyire magánszemélyek, és a statisztikákból nehéz következtetni a mögöttük álló intézményre, illetve szakmai tapasztalataikra. Mégis gyanítani lehet, hogy a győztesek között ezúttal sokkal nagyobb arányban fordulnak elő a "kutató pedagógia" képviselői, mint azt más pályázatoknál megszoktuk. Ezt támasztja alá - bár burkoltan - a sikeres pályázók településtípusok szerinti megoszlása. A pedagógiai gyakorlatot támogató korábbi pályázatoknál általában viszonylag egyenletesen, 20-30% közötti aránnyal szerepeltek a főváros, a megyeszékhelyek, a nagyobb városok és a kisebb települések pályázói. Most a következőket figyelhetjük meg: a két komplex pályázat (XXXIII. és XXXVI.) összesen 18 győztese közül kilenc fővárosi, nyolc megyeszékhelyről vagy nagyobb városból érkezett, és mindössze egyetlen olyan győztes pályázat van, amelyet kisebb településről nyújtottak be. A modultantervek esetében (XXXIV.) is a szokásosnál nagyobb a főváros dominanciája: a főváros tizennégy győztest ad (36%), szemben a kisebb településekről benyújtott nyolc (21%) győztes pályázattal.

További érdekes adalék a XXXIV. pályázat hon- és népismereti tanterv elkészítésére pályázók számát összehasonlítani a nemrégen kiírt KOMA XX. (Komplex környezeti értékek helytörténeti, földrajzi háttérrel) pályázat eredményeivel. (Ez a pályázat gyakorlatias, projekt jellegű programok kidolgozását várta, és a beérkezett anyagok tükrében kb. fele-fele arányban a környezeti neveléshez, illetve a hon- és népismerethez tartozó témákat tartalmazott.) Erre a pályázatra 346 pályamű érkezett, ami az előzőek szerint kb. 150-200 hon- és népismereti témájú programot jelent. A KOMA XXXIV., hon- és népismeret modultantervet megcélzó pályázatára viszont mindössze 22 pályázat érkezett!

Összefoglalás

A közoktatás tartalmi és módszertani fejlesztése olyan terület, ahol vitathatatlanul komoly feladat hárul a kutatókra és a gyakorló pedagógusokra. A KOMA utóbbi egy-két évben kiírt pályázatai azt mutatták, hogy egyelőre élesen különválik a két szféra. A gyakorlat természetes terepe lehet az innovációnak, ötletek kipróbálásának, kis projektek megvalósításának. A hétköznapok iskolájának perspektívájából azonban nem látszanak azok az átfogó, koncepcionális kérdések, amelyek szükségesek lennének egy pedagógiai rendszer felvázolásához. Ezért az iskolák igen aktívak, amikor gyakorlatias pályázati kiírásokkal találkoznak, nem tudnak viszont reagálni a tantervírás kihívására. A pedagógiai kutatás-fejlesztés (és az egész hazai pedagógia) sokat veszíthet ezen; hiszen a pedagógia a gyakorlatban, a gyakorlat által létező diszciplína, amelynek fejlesztése a konkrét hétköznapi tapasztalatok feldolgozása nélkül (nem csak statisztikák, nem csak szociológiai trendek) lehetetlen. Ezért jó tanterv csak az elmélet és a gyakorlat találkozásából jöhet létre. Az iskolai pedagógiai műhelyeknek azonban a tantervírás fogalma - mert elvont, nem gyakorlatias, túl általános - nem hívószó. Éppen ezért szerencsés lenne - akár pályázati keretek között - olyan teamek életre hívása, ahol kutató és gyakorló szakemberek a tapasztalatok folyamatos visszacsatolása mellett együtt dolgozhatnának a tantervek és taneszközök megújításán, hogy mások számára is elérhető legyen az, ami valahol egyszer megszületett.