Példák a szavak erejéről

Egy osztályfőnöki taneszközcsomagról

Az osztályfőnökök a megmondhatói milyen sok gonddal jár egy-egy olyan óra előkészítése, amelyen a mindennapi élettel, erkölccsel, emberi kapcsolatokkal, szerelemmel vagy akár a politikai viszonyokban való eligazodással kapcsolatos kérdésekről akar beszélgetni a tanár. Nagyon nehéz olyan bevezetőt találni egy-egy ilyen témához, amely valóban felkelti a gyerekek érdeklődését, gondolkodóba ejti és arra készteti őket, hogy beszéljenek érzéseikről, véleményt mondjanak a körülöttük élőkről, elgondolkodjanak társadalmi jelenségekről, emberi viszonyokról. Ennek a problémának a megoldásához kíván segítséget nyújtani a Dinasztia Kiadó és az Országos Közoktatási Intézet által közösen megjelentett Neveletlenek? című taneszközcsomag, amely két CD-t és egy útmutatót tartalmaz. Az egyik CD hanggyűjtemény Gáspár Saroltaközel másfél évtizeden át sugárzott, nevelési problémákat, gyerek- és kamaszsorsokat, családi és iskolai helyzeteket felvillantó rádiós sorozatából, a másik CD-ROM az elmúlt másfél évtized osztályfőnöki témában megjelent szakirodalmából, az órákon hasznosítható irodalmi szemelvényekből ad gazdag válogatást.

Neveletlenek? című műsor a nyolcvanas évek elején indult, s azzal keltett feltűnést, hogy – az elhangzó beszélgetéseket készítő Gáspár Sarolta különös riporteri képességeinek köszönhetően – olyan emberi jelenségeket tárt a nyilvánosság elé, gyerekek, pedagógusok, szülők életének olyan mélyrétegeiből ragadott meg valóságdarabokat, amelyekről nagyon nehéz dokumentációhoz jutni, amelyeket nagyon nehéz mikrofonvégre kapni.

Miképpen készülhettek a családi konfliktusokról, gyermeki gyötrelmekről, iskolai helyzetekről hallható riportok, amelyeket ez a közel ötórányi hanganyag is tartalmaz? Mi az oka, hogy Gáspár Sarolta sohasem küzdött „anyaghiánnyal”? Egyrészt a nevelési problémákban jelentkező, ám alapvetően az emberi kapcsolatok, a családi funkciók működésének zavaraira, az iskola belső világának ellentmondásaira visszavezethető gondok sora szinte végtelen. Másrészt az is segített a Neveletlenek? készítőjének, hogy miközben gyereknek és felnőttnek egyre kevesebb alkalma van a beszélgetésre, a lelkekben lerakódó feszültségek kibeszélésére, feldolgozására, aközben egyre nagyobb az igény erre. Gáspár ezt az emberekben többnyire rejtőzködő igényt használhatta ki – pszichiátereket, pszichológusokat meghazudtoló ügyességgel –, elfeledtetve velük a mikrofont, a halkan surrogó magnetofont. Gáspár Sári harmadik szerencséje a sorozat megszületése szempontjából talán a legnagyobb jelentőségű: szenvedélyesen érdeklődik az emberek, azon belül is a gyerekek problémái, személyisége iránt. Valószínű, hogy lénye sokféle módon sugározza a vele kapcsolatba kerülők számára ezt a kíváncsiságot, s ezért is nyílnak meg olyan mélységekig beszélgető partnerei, ami meglehetősen ritka a médiában.

Jelentős pedagógiai tanulság van ebben az utóbbi tényezőben: a természetes emberi érdeklődés a nagyon zárkózott emberek többségét is megnyitja, felszínre engedi a kibeszélés iránti hol elementáris erővel jelentkező, hol a tudat mélyrétegeiben rejtőzködő igényt.

A gyerekek iskolai félelmeiről, a válások megéléséről, a szegénység keltette kínokról szóló riportok nemcsak történetként érdekesek, hanem modellt adnak arra is, hogy miként lehet szavakká formálni bensőnk legmélyén rejtező érzéseket, gondolatokat. Ha valamiért, akkor ezért a modellt adó lehetőségért érdemes egy-egy osztályfőnöki óra bevezetőjeként közösen meghallgatni ezeket a 8-10-15 perces beszélgetéseket. Hatásukra talán felszakadhatnak azok a gátak, amelyek sokunkat fosztanak meg a bennünk lévő szorongató érzések, gondolatok szavakba öntésének, s ezáltal a katarzis felé vezető első lépések megtételének lehetőségeitől. A Neveletlenek? beszélgetései elsősorban azt példázzák, hogy a megoldhatatlannak vagy nagyon nehezen megoldhatónak tűnő emberi problémák sötét alagútjában azonnal némi fényt, sőt sokszor az alagút végének meglátását jelentheti, ha tudunk beszélni róluk, ha van egy másik ember, aki kíváncsi a róluk való, megoldásukat kereső töprengéseinkre.

A második CD-ROM szöveg- és módszergyűjteménye sokat segíthet abban, hogy a pedagógus nyitottá váljék arra, hogy hasonló kíváncsisággal és érzékenységgel forduljon diákjai problémái felé, mint ahogy ezt a Neveletlenek? szerkesztője tette. Ez a második CD – amint utaltam rá – hallatlan gazdagságával valódi digitális forrásgyűjtemény az osztályfőnöki órák, illetve tágabban értelemben a nevelési problémák iránt mélyebben érdeklődő pedagógusok számára.

Jó lenne, ha sokakban meglenne az a fajta érzékenység, amellyel a CD-n megszólaló riportalanyok és az őket faggató riporter, illetve a CD-ROM-on szereplő irodalmi szemelvények szerzői és hőseik rendelkeznek. Ma ugyanis az életünkben s az azt minden részletében leképező iskolában talán éppen ebből az odafigyelő érzékenységből van a legnagyobb hiány.

Neveletlenek? segítségével lehet néhány olyan pillanatot teremteni egy-egy osztályban, amelyben megcsillan valami az emberi lét élhetőbb világából, az egymás felé fordulás által nyerhető erőből, a késhegyre menő, ám mégis jóízű viták értelmet és érzéseket próbáló lehetőségéből, vagyis mindabból, aminek ki tudja, miért, egyre inkább híján vagyunk.

 

Szekszárdi Júlia – Kósáné Ormai Vera (szerk.): Neveletlenek? Gáspár Sarolta beszélgetései gyerekekkel és felnőttekkel. Dinasztia Tankönyvkiadó – Országos Közoktatási Intézet, Budapest, 2003.