Olvasási idő: 
7 perc

Szerkesztés közben

Hosszabb ideje riasztó adatok látnak napvilágot a magyar társadalom s különösen a fiatal korosztályok egészségi állapotáról. A fiatalok körében végzett egészségügyi szűrővizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a mozgásszegény életmód, a nem megfelelő táplálkozás, a korán elkezdett dohányzás és nem utolsósorban az egyre jobban terjedő alkohol- és kábítószer-fogyasztás következtében egyre több a beteg gyerek és fiatal. A két-három évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest sokat romlott a mai tizenévesek fizikai erőnléte, sokkal nagyobb az anyagcsere- és mozgásszervi betegségekkel küzdő, az allergiás és asztmás gyerekek aránya. A gyermekideg-gondozók és a fiatalokkal foglalkozó pszichiátriai osztályok adataiból pedig arra lehet következtetni, hogy a most felnövő generációk körében ugrásszerűen megnőtt a mentális és pszichiátriai betegek száma. 2000 és 2004 között megkétszereződött azoknak a tíz és tizennyolc év közötti gyerekeknek a száma, akik különböző neurotikus tünetek miatt gyógyszeres kezelésre szorultak.
 
Az ifjúság testi és fizikai állapotának a romlása egy olyan korszakban következett be, amelyben soha nem látott kultusza van az egészségnek, a sportnak, az arányos, esztétikus testnek, a jó értelemben vett erőnek és a mentális harmóniának. A média, a reklám egyik legfontosabb eladandó áruja az egészség, a testi-fizikai jóllét és az ennek elérését, fenntartását segítő termékek korábban elképzelhetetlen tömege a legkülönbözőbb edzőcipőktől, sportruházattól az erőfejlesztő sporteszközökön át a zsírégető és vitamintablettákig. Az egészség és fitneszipar egyik legfontosabb célcsoportjai a gyerekek és a kamaszok, őket akarják megnyerni a test és az egészség kultuszának, de úgy tűnik, felemás eredménnyel. Mert miközben a magyar tizenévesek döntő hányada márkás sportcipőkben, sportpólókban vagy azok utánzatában jár, szülei anyagi helyzetétől függően, átlagosan harmadannyi időt fordít testmozgásra, mint az Európai Unióban élő fiatalok.
 
De nemcsak az egészségtermékeket és a sportot eladni akaró reklám nem hoz áttörést az egészségtudatos magatartás elterjedésében, nincs kellő eredménye az iskolai és az iskolán kívüli egészségnevelésnek sem. Kétségtelen, hogy ezen a téren számos intézményes és spontán kezdeményezés indult el az elmúlt egy-másfél évtizedben. Lelkes tanárok, mentálhigiénés szakemberek, s nem utolsósorban orvosok programok, akciók sorát indították el az egészségre vonatkozó kognitív ismeretektől a szexuális felvilágosításon, a pozitív életmódminták közvetítésén át a drogmegelőzésig. Az is érzékelhető, hogy ezek nyomán szigetszerű változások indultak el egy-egy intézményben, esetleg egy-egy kistérségben, régióban. De mindezek nem eredményeztek áttörést, nem vezettek a magyar gyerekek és fiatalok érzékelhető életmódreformjához, táplálkozási szokásainak egészségesebbé válásához.
 
Valószínűleg merő voluntarizmus azt várni, hogy a pedagógusok, orvosok, egészségnevelési szakemberek bármilyen erőfeszítése gyors eredményt hozhat a felnövő nemzedék testi és mentális egészségének javulása terén. Ugyanis egyrészt ezen a téren is – a bármilyen jó és hatékony kampányokkal szemben – csak a lassú, szerves fejlődési, fejlesztési folyamatok hoznak eredményt, másrészt az életmód, az egészség-magatartás közismerten tradíciók által determinált, és a mentalitásbeli sajátosságok gyökeres változása csak több generáción át lehetséges. Behatárolja a változtatás lehetőségét az egészség s egészség-magatartás meghatározottsága a társadalmi rétegződés és a gazdasági helyzet által is. Kutatások sora igazolta, hogy a felnőttek és a gyerekek egészségi állapota éppúgy rétegfüggő, mint a tudáshoz jutás, a kulturális javak birtoklása vagy általában a szimbolikus tőkefelhalmozás képessége. Persze a felnövő nemzedék egészségi állapotában, még inkább az egészséggel kapcsolatos magatartásban, az egészségnevelés eredményességében jelentkező problémáknak csak egy része magyarázható a szociokulturális háttér egyenlőtlenségeivel.
 
Az egészségnevelés több elemében leképezi a magyar oktatás sajátosságait. Némi iróniával azt is mondhatnánk, hogy az egészségnevelés ugyanazokkal a betegségtünetekkel küzd, mint a mai magyar iskola. Az egészséggel foglalkozó iskolai tevékenységben minden erőfeszítés ellenére sok a kognitivitás, a verbális elem, s kevés a pozitív tények megtapasztalásának lehetősége. Szinte minden egészségnevelési program zászlajára írja az egészséges táplálkozási szokások kialakítását, miközben az iskolai menzán csak ritkán kerül a gyerekek tányérjába friss zöldségből, gyümölcsből készült étel, és végképp ritka a nyers, rostos zöldségek fogyasztása. Sok szó esik a mindennapos testmozgás fontosságáról, a test fejlesztésének értékéről, de az ehhez szükséges feltételek többnyire hiányoznak. A mai tizenévesek a mentálhigiénés kultúra terjesztésének keretében sokat hallanak a feszültségek, a stressz leküzdésének technikáiról, ám amikor az ezt segítő tanulási környezet – tananyagcsökkentés, oldottabb értékelési eljárások, kooperatív projekttechnikák alkalmazása stb. – megteremtését szorgalmazzák kutatók és oktatáspolitikusok, a pedagógusszakma jelentős hányada betonkeményen ellenáll, s a felnövő nemzedék tudatos elbutításának veszélyeiről kívánja meggyőzni a társadalmi nyilvánosságot és a nyomásgyakorló politikai elitet. Kevéssé tud hitelesen beszélni a dohányzás ártalmairól az a pedagógus, akit szünetben cigarettával a kezében látni a biológia-szertár kistanárijában, s az osztályfőnöki órán nehéz az alkoholfüggés veszélyeit ecsetelnie annak a tanárnak, aki sokféle feszültségét, szorongását gyakorta csak alkohollal képes feloldani.
 
Bevallom, számomra vonzó a média és a reklám egészség- és testkultusza - még akkor is, ha tudom, hogy ebben is sok a mesterkéltség, s akkor is, ha a közvetített egészségeszményt csak töredékeiben tudom megvalósítani. Azért hasznosak ezek a médiában megjelenő üzenetek, mert nyugtalanítanak, folytonosan eszembe juttatják, hogy mi mindent kellene megtennem a saját egészségem érdekében. Az egészségneveléstől valami ehhez hasonló várható el, nevezetesen az, hogy folytonosan figyelmeztesse – korántsem csak szavakkal, hanem a példák erejével – a gyerekeket arra, hogyan kellene egészségesen élniük, s szembesítse őket azzal, hogy mi mindent nem tesznek meg ennek érdekében. Az ennek nyomán támadó nyugtalanság ugyanis jelentős motivációt ad, s a sikeres mintakövetés pedig az önmaguk felett aratott apró győzelmek örömét.