Szerkesztői jegyzet

Mikor ennek a nyári számnak a jegyzetét írom, már javában benne vagyunk az iskolaévben, de hát ennek a késésnek annyi oka van, hogy nem is próbálom felsorolni, mindenesetre küzdünk azért, hogy egyszer majd a szerkesztői munkánkban is (mert egyébként is jót tenne a kimozdult időket helyrebillenteni), a nyár nyár legyen, az ősz meg ősz.

De azért, kissé visszaforgatva az időt, legalább a tanévkezdésig, hadd idézzek fel ennek a jeles ünnepnek a kedvéért egy jelenetet (mert jeles ünnepnek gondolom, a bontakozó lélek ünnepének, amikor is újra csatába indul önmagáért, vagy csak kötelességből, de akkor is várakozással, akkor is nyitottan, a legszelídebb csatatérre, ahol elvileg senkinek nem kell, nem szabadna veszítenie, és remek zsákmány van kilátásban mindenkinek. Az volna jó, és nem volna lehetetlen, hogy mindenkinek). A jelenetet egy FB bejegyzésben olvastam, onnan idézem, a szerző, Megyeriné Schwartz Lúcia, négy gyermek édesanyjának a hozzájárulásával, amikor is az operaénekesnő egy igazi, komoly vígopera rövid összefoglalását adja: 

Szeptember 4. hétfő „Ma reggel ébredés óracsörgésre. Matyi (11év) már korábbra állította sajátját, mert szokása szerint már fél 7 kor indul a suliba, ami szerintem akkor még zárva van, na mindegy, fogalmam sincs mit csinál ott, talán mobilozik a többiekével, mert ő ugye nem viheti a suliba (amúgy sincs kártya benne). Megyek fel az emeletre, mindegyikük édesdeden alszik. (Matyi is). Ébresztgetem, biztos nem csörgött az órája. Hatalmas visítós ordítás félálomban, hogy miért csak most ébresztem, és amúgy is elkésik. Na, nyugtatgatom, hogy tutira nem késik, mert még csak 3/4 7. A klassz hangulat megalapozva. A másik kettő (Vili 10 és Farkas 8) riadva ébred az ordítás miatt, de ők továbbra is ágyban. Lassan-lassan, némi ráhatásra, de biztatóan, ők is ébredeznek. Kiderül, hogy nincs meg a tornazsák. Előző nap kértem, hogy mindent nézzenek át. Kiderül, hogy kinőtték a cipőket, a farmerok bokalengetősek, a biciklik közül kettő is kilyukadt az éjszaka folyamán!? Roller kerül elő, ki kellett volna tölteni az ellenőrzőket, gyorsan megteszem. Reggeli kakaó macikávé (kb. 3 éve nem ittak olyat, de ma reggel…) na, mindegy. Matyi el. (Vili rollerével.) Hajak belőve, fogmosás kieszközölve, ital, Túró Rudi berakva (amúgy napközisek). Mehetnek, kell esőkabát, sapka, benti váltócipő, már első nap száz kiló a táskájuk, nem értem, mitől. Na, végre, ülnek a bringán, nincs meg a lakatkulcs, nem tudják majd lezárni, na, mindegy, a Jóistenre bízom Őket is meg a bringákat is, két kis puttonyos, felmálházott legényke nagy karcsapásokkal belehúz, hogy beérjen háromnegyedig a suliba. 7.42 van. És ez így megy majd minden reggel. Boldog új tanévet kedves Szülőtársak!”    

Nekünk, a lap szerkesztőinek az a feladatunk, hogy hírül adjuk, számokkal, fogalmakkal, jelenetekkel, elemzésekkel, képekkel, mi is fogadja odabent az iskolában a bringával, rollerrel, gyalog, autóval, villamossal, busszal vagy vonattal érkező diákokat, akik némelyike 5-kor kel, és késő délután ér haza nap mint nap, a kép, az elemzéseké akkor lesz éles, pontos, ha megmutatja azt is, honnan és hogyan érkeznek a diákok, hiszen a család sorsa az iskola sorsa is, ahogyan az iskolai sors a családé is.

Lapszámunkban az erdélyi magyar oktatás helyzetéről olvasható beszélgetés, a határon túli magyarok iskolai drámája a nyári beszélgetés óta újabb jelenetekkel gyarapodott, szívszorító, hogy a dráma nem a tanórákon zajlik, ott volna a helye, hanem hivatalokban, és ennek a kultúrpolitikai, nemzetpolitikai drámasorozatnak sehogy sem akar vége szakadni.

Holott idehaza is túl sok történet zajlik az iskola ügyében az iskolán kívüli tereken. Hiszen például a diákok és a tanárok túlterhelése nyilvánvalóan nem a diákok és a tanárok érdeke. De még csak nem is a jó iskolában érdekelt társadalomé.

De hát mégis csak tanévkezdés van, illetve volt, a lapszámunkban található képek, diákfogalmazásokból való idézetek aranyfedezetek volnának a jóra: mennyi érték, munka, tehetség, igyekezet van egy-egy ecsetvonás, szín, forma, gondolat mögött! Nekünk ez volna az ajánlatunk az új tanév szellemi keretéül. 

2017. szeptember 27.                                       

Takács Géza