Olvasási idő: 
28 perc

Teret adunk a térhatású olvasásnak

A gyógypedagógus szerző tanulmányában bemutatja, miként lehet cselekvések sorába ágyazottan fejleszteni a szövegértés, a kommunikáció bonyolult folyamatait, az ezek mögötti funkciókat, mint hallás, látás, mozgásészlelés, emlékezet, asszociáció. A bemutatott tanulásközpontú óra jól példázza, mit jelent a mindennapi pedagógiai gyakorlatban a kompetenciafejlesztést előtérbe állító tanítás. Különösen érdekes, hogy a mozgásos cselekvések milyen összetett módon képesek segíteni a kognitív képességek hatékony fejlesztését.

„Nem fecskemódon kell átsuhanni a könyvön, meg is kell merítkezni abban.”

(Móra Ferenc)

Óvónőként és gyógypedagógusként fő célom az anyanyelvi ismeretek, az olvasás-szövegértés, a kommunikáció „eszközként” való használhatóságának elősegítése. Ezért az egész embert megmozgató, cselekvéses tanulási helyzetbe igyekszem hozni a gyermekeket, egyidejűséget teremtve a térbeli és alkotó folyamatok között. Fontos, hogy minél többször megmutathassák ügyességüket, rátermettségüket – önmaguknak és nekünk is. Mostani csoportomban már három éve így dolgozunk a sajátos nevelési igényű gyerekekkel. Tapasztalataimból szeretnék néhány egyszerű algoritmikus helyszínt bemutatni a hozzájuk kapcsolható feladatlehetőségekkel, melyek igény szerint variálhatók.[1]

A műveltségi anyag feldolgozásának hatékonysága

A helyszínek

A helyszíneket „patakokként” képzelem el, melyek az egyes részek feldolgozási területeivé válnak. A patakokban a „kövek” a betűk, melyeket szótagokká, szavakká, mondatokká alakítunk. Az olvasástechnika fejlesztésén túl alkalom kínálkozik a kigondolás, az összevetés és a problémamegoldás változatos gyakorlására is. A gyermek azt tanulja meg, amit csinál. Fontos, hogy a megértett információra egész testével reagálhasson. A játékos ismeretszerzés, amelyben a mozgásos tevékenység és a manipuláció is helyet kap, az egyéniség sokoldalú megnyilvánulását teszi lehetővé a társak „segítő-kihívó” szimpátiája közepette.

 

Az észlelés, a próbálkozás és a közvetlen tapasztalat fontossága

Lényeges szempont a szemléletes megjelenítés, a közvetlen észlelés és a megragadó benyomáskeltés, valamint az észlelések emlékezeti felidézése és a kifejezőkészség állandó fejlesztése, hisz e funkciók együttműködése vezet eredményre. A hallási, látási, mozgásészlelés, az emlékezet és az asszociációs kapcsolódások jó hatásfokkal épülnek itt egybe. Ugyanis a helyszínek cselekvésre, kezdeményezésre, döntéshozatalra, véleménynyilvánításra és együttműködésre késztetnek folyamatosan. A megfontoláson alapuló próbálkozások juttatják el a kisdiákot a megoldásokhoz. A formai és tartalmi tapasztalatok birtokában egyre kitartóbban és lendületesebben végzik feladataikat, élve az azonnali javítás lehetőségével. Azonosulni tudnak az ismerős „szituációkkal”, a követendő mintákkal, hiszen minden ott van előttük. Kiemelten fontos az egyéni, páros és kiscsoportos munka, ezek során egyre jobban felhasználják a közös gondolkodás tapasztalatait, az egymástól tanulás előnyeit is.

 

A fantázia, az alkotókedv és a hozzáállás fontossága

A hangsúly a tanulásközpontú folyamatokon van, ezekben a hagyományos gondolkodás mellett a „szellemi pezsgést”, az önálló gondolatokat, eredeti válaszokat hívjuk elő. A tananyag tartalma és annak változatos feldolgozása lehetőséget nyújt a fantázia, az alkotókedv kibontakoztatására, hisz a gyerekek hozzáállásától függ a munka hatékonysága. A tanulók kérdésfeltevését, válaszkeresését és az egyéni ötleteket ösztönzöm. Az új ismeretet mindig az előző élményekhez, tapasztalatokhoz kötjük, ezzel egyszerű gondolattérképet készítünk. Az alaposan feldolgozott részletek visszakerülnek a történetbe, így a ráismeréssel kapaszkodót nyújtunk az egészben való eligazodáshoz és a kitartó, egyre önállóbb munkálkodáshoz.

 

Motiváció, kommunikáció

A spontán motiváció, az érdeklődés és a kommunikációs igény fenntartásához egy órán belül négy-öt, egymást támogató tevékenységet végzünk, ehhez rakjuk ki a megfelelő helyszíneket. Az erőfeszítést igénylő feladatok csak egy icipicit nehezednek, mindig éppen annyira, hogy megvalósítható „kihívásnak” tűnjenek. Ennek a kényes egyensúlynak a megtartása fontos szerepet tölt be a sikeresség érzésének fenntartásában a metakommunikációs visszajelzésekkel együtt.

Az óra felépítése

Az óra előkészítése

Becsengetés előtt kezdődik a gyerekek tevékenysége a feladatok kirakásával. A szőnyeg egyik szélénél a cikcakkos vonalra egy gyermek a magánhangzócsomagot rakja ki a megfelelő sorrendben, a párja a mássalhangzókat teszi a megbeszélt helyre. A szőnyeg másik szélére kerülnek a gyakorlásra szánt szófajok szavai (eleinte vagy a főnevek, vagy az igék gyakorlására nyílik alkalom a mondókához, a tanult betűhöz kapcsolódóan) szótagolva. Ezt segítséggel rakják ki, mivel szótagolás után meg tudják keresni a magánhangzókat, és azt önállóan leteszik a szőnyeg széléhez. A többi helyszínt folyamatosan kapcsoljuk be; szócsíkokkal, mondatcsíkokkal, képekkel tölthetjük fel.

Ezek a könnyen kezelhető, egyszerű helyszínek formailag állandóak, ezzel biztonságot, kiszámíthatóságot, átláthatóságot biztosítok a gyermekeknek.

 

A munka menete

Bemelegítő gyakorlatok

Szokásunkká vált, hogy reggel kb. öt percben bemelegítünk, ezáltal összekötjük az agyféltekék elemző-logikus részeit az ösztönös megérzés, az egészre ráismerés hálózataival, pályáival. Ehhez indiánszökdeléseket, kéz- és lábkeresztező gyakorlatokat (ellentétes bokához hajlításokat, ellentétes térd- és könyökérintéseket), terpeszkeresztezéseket végzünk, kiegészítve a gyermekek néptáncból átvett mozgássoraival.

Lusta nyolcast is „rajzolunk” nagyban a táblára, sőt az egész falra nyújtott karral, miközben nézzük az ujjunkat és mondjuk hozzá a kísérőszöveget tízszer-hússzor ismételve: „bal sarokból le és lentről középen fel, jobbra le és középen fel”. Miközben szemünkkel végigkövetjük az ujjunk hegyét, a figyelem, az emlékezet és a beszéd aktivizálódik a munkához.

 
A tananyag feldolgozása

Középen a szőnyegre körben ülünk le, és elindítjuk a frontális foglalkozást. Kb. 5-10 perc után a kiadott szempontok szerint egyénileg, párokban vagy kiscsoportokban kezdünk a részterületek feldolgozásához. Az előtérben a hétszirmú virágot és az ugróiskolát készíthetjük elő, a csíkos takaró az ágyon pedig a mondatvariációkkal hívogat munkára.

A helyszínek bármikor felhasználhatók, a bevezető, a közvetlen megfigyelő, a gyakorló, az ismétlő és a konkrét expresszív szakaszban is. Az olvasástechnika gyakorlásának lehet megmozgató, áthangoló, jutalmazó szerepe is. Aki a saját feladatát jól elvégezte, segíthet a társának. Ilyenkor „műhelymunka” folyik, mivel a párja igyekszik a jó példát utánozni, de van, amit ki kell javítania. A tudatos erőfeszítés, beleélés folyamatában támogatásunkkal a gyermek megszerzi az önmegvalósítással járó magabiztosságot. Az egyén önmagához mért fejlődésének észrevétele és ennek spontán jutalmazása az igazi örömforrás a csoportmunkában!

A megismerési és fejlesztési módszerek a multiszenzoros közvetítés hatására a megfigyeléseket, az asszociációkat és az expressziókat gazdagítják, az önállóságot és az önbizalmat növelik.

A tartalom és a forma egymásra hatása kedvező, mivel az algoritmizálással kisebb logikai egységekre tagoljuk az anyagot. A tanuló fejlettségének megfelelően, egyénileg vagy segítséggel végezheti a gyakorlást. A többszöri ismétléssel (mely más-más szempont szerint történik) egyre optimálisabban kódolja a betűket, szótagokat, szavakat.

A szófajok gyakorlását mindig a doboz oldalaira írt színes kérdőszókhoz kötjük, és az ugyanolyan színű papírcsíkkal meg is jelöljük a szavakat. Például az igéket pirossal jelöljük, ezzel számunkra a csoportosítás, értelmezés összetartozik. A mondatfajtákat eltérő színű cakkos szélű papírcsíkokkal jelöljük meg.

A tanulási képesség az ingerek felfogása közben kialakított képek-képzetek összetartozó egészként való értelmezése közben fejlődik (pl. értelmezett szótagként, szóként). Ezért a téma feldolgozása a következőképpen történik.

  • Először az egyszerű folyamatokat gyakoroljuk, melyek során a gyermek a különbségeket-azonosságokat észleli, bevési, és képes a válogatásra is. Előbb a rövidebb egységeket fogja össze egy képzetté (pl. a cikcakkon kirakott sa-as-sá-ás) szótagok összeolvasásával, de köztük szünetet tart. Majd lép a következő rövid szótaghoz, az újabb információhoz. Itt az „alaki egységek” látásának a képességét alapozzuk meg. Az értelmezéssel érzékennyé tesszük a „szótár” folytonos feltöltésére, valamint a szavak állandó és változatos felhasználására késztetjük, amikor a „mozaikokat” egymáshoz és az egész történethez kapcsoltatjuk. Az aktívabb folyamatokban már próbálkozik a differenciálással, egyre bátrabb az előtte lévő példák utánzásában, következhet tehát a bab-báb-beb-béb stb. szótagok összeolvasása.
  • Végül a megfelelő témához kötődő gondolkodtató, lényeget kiemelő, következtetéseket levonó verbális tanuláson van a hangsúly. Ezért a helyszínek itt már a kulcsszavak kiemelésére, a személynevek, cselekvések szerinti csoportosításra és a mondatok változatos gyakorlására szolgálnak.

Az emlékezeti tapasztalatok megszerzésében is támogatnak a különböző terepek, mivel először hallomásom van a szóról, majd újraolvasva ráismerek a szóra, és végül a „tudom” szakaszban erősödik meg a kognitív struktúra. Ezt a szövegfeldolgozásban újra felhasználjuk, ahol az ismeret az oda- és visszacsatolások rendszerében megerősödik, belsővé válik – a pontosított értelmezéssel együtt.

Közös mesét alkothatunk úgy, hogy a mese fonalát gurítjuk tovább társunknak. Csoportrajzot készíthetünk kiscsoportokban az adott témáról, melyet alaposan megbeszélhetünk. Dramatizálhatunk, bábozhatunk is kedvünk szerint.

A helyszínek

Cikcakkos csík

Összeolvasás

Az összeolvasás megtanításánál hatékonynak bizonyult a földre ragasztott színes cikcakkos csíkok csúcsába rakott két betű. A felső csúcsba a tanult magánhangzók, majd magánhangzópárok kerülnek a megfelelő sorrendben (a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű), az alsó csúcson végig a gyakorlásra szánt mássalhangzók szerepelnek (pl. a „s” betűk).

1. ábra • Cikkcakkos csík

Feladat • Zárt lábbal a „s” betű mellé állok (bal lábam mellett van a „s”). Bal lábbal átlépek az „a” betűhöz a felső csúcsba, és zárom a lábam. (Lépek-zárok, mint az előrehaladó csárdáslépésnél.) A szótagot kiolvasom: „sa”, és tapsolok hozzá. Az „a” betűt viszem le a „s” betűhöz: „as”, és tapsolok hozzá. Lépek-zárok a felső csúcsra: „sá”, és széttárom a kezem, mert hosszú a magánhangzó! -sa-as-sá-ás-se-es-sé-és-si-is-sí-ís-so-os-só-ós-sö-ös-ső-ős-su-us-sú-ús-sü-üs-sű-űs-szótagok összeolvasására, lépegetésre és ritmizálásra van mód az azonnali visszajelzési lehetőséggel együtt (a rövid magánhangzós szótag ne legyen elnyújtott). Látom, azonosítom a két betűt a cikcakkon, artikulálom és kimondom a szótagot.

Ezt az asszociációs folyamatot ebben a szituációban még több érzékszerv bevonásával erősítem meg; a lépegetéssel és a ti-ti-tá-tá ritmussal kísérve. Az így kialakított pályákat sokszor „végigjáratom-lefuttatom”, hogy az automatizáció kialakuljon az olvasástechnika, artikuláció, értelmezés egységében. A hangszínt és a hangsúlyt is gyakoroljuk a mintaszerű artikulációval. A gyerekek kedvelik az összeolvasást, és egyre hatékonyabban végzik egyénileg vagy párokban. A sok beszédhiba miatt próbálgatásra és türelemre van szükség, de a jó mintát igyekeznek utánozni, és a társak segítenek ebben is. Fontos a szép tartás és a lépések pontos zárásának szokása mindegyik helyszínen.

Kezdettől fogva az a célunk, hogy értelmes szavakat keressünk, és terpeszben rá is álljunk a szavakra (pl. ás, sí, só). A szavakat mondatokba foglaljuk. Az értelmezés azért is fontos, mert a gyermek így lefordítja a grafémát, és megőrzi a szót, a fogalmat. A legközelebbi hangos olvasáskor a „szó hangzását felidézve ráismer” a szóra, „előveszi a lexikonból”; és ezzel automatizálódik az olvasása, bővül a szókincse, a fogalmai gyarapodnak.

Fonológiai tagolást (hangokra bontást) minden helyszínen végzünk: magánhangzóval olvassuk ki a szót, ti-táritmussal kísérve, vagy piros koronggal, pettyezéssel jelöljük meg.

 
Mondókázás

A mondókázás az együttes átélés élményét nyújtja a csoportnak. Az egyenletes lüktetéssel kísért szótagoláskor játszunk az „anyaggal”. A ritmus és a rímek összecsengése jól segíti a memorizálást is. Az óvodai mondókákat és a Tolnai Gyuláné Természet üzenete I–II. kötet mondókáit használom fel az élményszerű betűtanításhoz, az olvasás megtanításához, a pontos artikulációhoz, a kifejezőkészség és a beszédkedv fokozásához.

 
Olvasástanítás mondókázással
  • Begyakoroljuk a mondókát (pl. az „a” betűhöz).
  • Alma, alma, piros alma, bumm! – A a, a a, i o a a, u!
  • Magánhangzóval is elmondjuk (tapssal kísérjük, ha rövid, széttár hosszúnál).
  • Az első sort jól artikulálva mondjuk magánhangzóval; és megmutatjuk, kiolvassuk a könyvben az ismert magánhangzókat. A a, a a, i o a a, u!
  • Felfedezi, hogy amit mond, azt ki is tudja olvasni! Tudok olvasni, ügyes vagyok! – éli meg a szituációt a gyermek.
  • Most az ismert mássalhangzókat kék vonallal aláhúzzuk, és hozzáolvassuk a magánhangzókhoz. Így szavakat is olvasunk, a többit a szótudásunk alapján kikövetkeztetjük. A magánhangzókat alul piros ponttal megjelöljük. Felül a szavakat megszámozzuk, az ujjainkon megmutatjuk, hogy semmi lényeges ne tűnhessen el a szemünk elől.
  • Majd a következő sort mondjuk, mutatjuk és olvassuk magánhangzóval.

„A tudom-mondom-mutatom-olvasom” egységében felfedezéses, ráismeréses, kiegészítéses tanulást végez a gyermek. Hiszen a tanulás egy-egy összefüggés, helyzet hirtelen megértését jelenti. A jelen pillanat az alkotás lehetőségét tartogatja számára, ezért a könnyedség, rugalmasság és a célra tartás szilárdságában működik, mint a játékban. Ezt az alkotó légkört megérzi, és a kibontakozási lehetőségeket, helyszíneket „kihívásnak” veszi. Biztatásomra a próbálkozásai során sikerélményei vannak, és ezért egyre tudatosabb erőfeszítést tesz az eredmények elérésére.

Igyekszem kreatív folyamatokat elindítani a tevékenységek végzése közben. Amikor az előkészítés szakaszát (pl. a mondóka soronkénti, magánhangzós olvasását végezzük), ösztönzésemre kellő motivációval teszi ezt a tanuló, majd a feladat kibogozása közben „frusztrációs” állapotot tapasztal meg. A feladat végére érve az öröm és megelégedettség érzését éli át. Például, ha a mondókát egyedül olvassa végig, vagy később szerepet gyakorol, verset ad elő, igazi koncentrációként, munkájának, elképzelésének, önkifejezésének igazolásaként éli meg a végső szakaszt.

A mondóka tartalmát, a fogalmakat képolvasással is pontosítjuk, ezzel a diák „szótárát” folyamatosan feltöltjük. Egy-egy mondóka megtanulása 16-20 szó memorizálását igényli, ezt a különböző helyszínek feldolgozási, megtartási, visszaadási, rendszerezési folyamataival kombinálom. Így alkalom nyílik a kommunikációs képesség tervszerű fejlesztésére és a szókincsfejlesztésre is.

Az agyunk a szavakat először a jelentésével azonosítja, az emlékezeti tárolásnál pedig ráismer a szóra, mert már hallotta. Ha sokszor mondta-hallotta-értette a szót, már tudja és tárolja is a „lexikonban”. A szavak megértését, megtartását, mobilitását szókapcsolatok és mondatok alkotásával, rokon értelmű és ellentétes jelentésű szavak gyűjtésével stb. is elősegítem.

  • Csak az összegyűjtött, feldolgozott tárgyi-fogalmi-verbális elemek halmazát reprodukálhatja a gyermek, ezek egysége meghatározza a nyelvi produktivitást és a hiányosságokat. Az eredményből tanulási, szociális mutatókra következtethetünk.
  • A megértés folyamatában a nyelvi teljesítmény absztrakciós elve kognitív alapokon nyugszik. Ám a gyermeknek a világról alkotott ismeretei találkoznak benne a képi megjelenítésekkel. A képek, ábrák felhasználása az áttekintés elsődleges élményét nyújtja. A szövegbeli jelölések, kiemelések, tagolások, odarajzolások nagyban segítik a rögzítési, a felidézési és előhívó folyamatokat. Ezek célszerű alkalmazásával bővíthetjük az ismeretek és vizuális élmények körét. Az értelmezett szókészlet alapján jön létre a nyelvi kifejezés, ennek legvégén a nyelvi termék van; a mondat, a mondatok halmaza, mely a fejlődés során egyre összefüggőbb kontextusba ágyazódik. Csoportunkban egyre jobban alakul a szituációtól független explicit beszéd is. Minden ismeret – a képi elemekkel, a szóazonosításokkal, nyelvi szabályokkal – bekerül a „szótárunkba”, és adott nyelvi produktumként felhasználható a kulturálódásban és a napi életben.
 
Hárombetűs szótagok gyakorlása

Amikor megszaporodnak a tanult betűk, és az összeolvasási technika is stabilizálódott, érdemes a csúcsokra mássalhangzókat tenni, középre pedig magánhangzópárokat a megfelelő sorrendben. Szótagok lehetnek pl. bab-báb-beb-béb-bib-bíb-bob-bób-böb-bőb-bub-búb-büb-bűb (lép-zár, ti-tá). Az olvasástechnika begyakorlása után változatos feldolgozási lehetőséget kapcsolhatunk a szótagsorhoz.

2. ábra • Hárombetűs cikkcakkos csík

Feladatötletek

  • Terpeszben lépj az értelmes szóra, mondj vele mondatot! Szófajok szerinti kérdések és jelölésük színes csíkokkal. (Pl. Mi? bab, báb…)
  • Szótag-kiegészítések: fogalmak alkotása, szóalkotás. (Pl. baba, bébi, bobó…)
  • „Most mutasd meg!” Melyik szóra gondoltál? (Pl. báb.)
  •  Jeltársítás: felírom a táblára a magánhangzókat. (Új szó: a a, baba.)
  • Kérdések megértése: A bab fut? „Igen vagy nem?”
  • Analógiás asszociáció: gyűjtőfogalom-különbségek; növény, játék?
  • Melyek tartoznak össze? Bab, borsó, lencse, búb?
  • Befejezetlen mondatok: előbb megismétlik a szavakat, majd kiegészítik azokat.
  • Analógiás verbális asszociációk: A bab étel. A báb játék…
  • Szavak alkotása: állatok nevei zöngétlen mássalhangzókkal (sas, csík, pók).

Két szótagú szavak a virág szirmain

A magánhangzópárokat azonos mássalhangzókkal gyakoroltatjuk a hétszirmú virágon: „babá” (lép-zár, ti-tá). Visszafele is elolvasva: „ábab” (lép-zár, tá-ti), „bebé”, „ébeb” stb.

3. ábra • Hétszirmú virág

A magánhangzó önálló szótag, ezért ez a gyakorlatsor nehéz eleinte.

Az olvasástechnika gyakorlásán kívül más felhasználási lehetőséget is tartogat ez a feladattípus. Történetfeldolgozáshoz: kulcsszavak kirakása a megfelelő időrendi sorrendben a hét sziromra.

Feladatötletek

  • Álljatok a szavak mögé: kinél van a bevezetés kulcsszava?
  • Eseménysorrend elmondása kulcsszavakkal, majd nyitott mondatok befejezése.
  • Kérdések ok-okozati összefüggések megértésére vonatkozóan.
  • Kérdések, tanulságtartalmak felismertetésére, megfogalmaztatására.
  • Modellezés: ismeretek felidézése az üres szirmokon.
  • Dramatizálás, bábozás.

Szőnyeg

Szófajok gyakorlása

A szőnyeg szélére rakják ki a gyerekek a szófajok gyakorlására a szavakat. A meséhez kapcsolódóan állatneveket is kirakhatunk, háttérben a stilizált történettel.

4. ábra • Szőnyeg

A személyneveknél először a magánhangzókat tudják csak önállóan kirakni (a nagybetűk helyét eleinte piros kis betűkkel jelöljük). Személyes kapcsolatok kiemelése: saját neved, rokonaid, barátaid, ismerőseid, mesehősök neve. (Szótagcsíkokat is rakhatunk le a szőnyeg szélére egymás fölé.)

A szótagolást a magánhangzók olvasásával kezdjük:

  • An tal. Az „A” betű mögött állok zárt lábbal, majd lépek-zárok az
  • An na „i” betű mögé, és kiolvasom: „A” „i” (ti-ti) kísérem.

Visszalépek az első szótag mögé zárt lábbal, és újra lépek:

  • A liz zárok: A liz és szótagolva is elolvasom (ti-ti) kísérem.

Majd keresztbe előrelépek a második névhez.

Feladatötletek

  • A lányok a lánynevek mögé álljanak! Ki ő?
  • Szótagold a rövid magánhangzós neveket! „A” betű mögé állj, lépj-zárj „i”-hez, ti-ti.
  • Asszociálás szavakhoz: pl. fiú. Mondjátok el, ami eszetekbe jut erről a szóról!
  • Irányított asszociáció: Mit olvastunk itt tegnap?
  • Nyelvtani szabályok gyakorlása kérdőszavak segítségével: kit, kik, kivel stb.
  • Történetismétlés az adott nevek felhasználásával.
  • Mondatalkotás pantomimes játékkal: Ki mit csinál?
  • Igaz-hamis állítások, igaz-hamis kérdések gyakorlása.
  • Milyen? kérdésre tulajdonságok gyűjtése.
  • Analógiás tőmondatok alkalmazása: Ki? Mit csinál? és Ki? Milyen?
  • Történetalkotás a táblára felírt kérdések szerint.

Ötszög

Főnevek csoportosítása

A megfordított ötszöghöz ívelt ugrálóköteleken az élő-élettelen tulajdonneveket és a közneveket gyakorolhatják a gyerekek.

5. ábra • Ötszög

Szótő és toldalékok gyakorlása

A toldalékok értelemmódosító hatásának megtapasztalására szolgál a gyakorlat. Az ötszög oldalaira tesszük, majd kilépjük, letapsoljuk a szótagokat.

Modellezhetjük is a feladatot azzal, hogy a hasonló hosszúságúakat csak kitapsoljuk. A földre ragasztott számegyenes két végétől is indulhat két gyermek: lép-zár minden szótagra és tapssal kísérve szótagolnak.

  • Csoportosítás: növények, állatok stb. szótagszámának kigondolása, kitapsolása és lépegetéssel leellenőrzése.
  • Rokon értelmű, ellentétes jelentésű szavak szótagszámának ellenőrzése.
  • Találós kérdés: a megfejtés szótagszámát mutasd az ujjadon, lépd is ki!
  • Kakukktojás: a megfejtést előbb mutasd, majd ellenőrizd!

Ugróiskola

Szótagolás gyakorlása a gyerekek kedvenc játékán
  • Minden betűre szökdelünk, a szótagon megpihenünk: ma-ci (jól érzékelteti a szótaghatárokat, melyen megpihenünk).
  • Különböző toldalékokat tehetünk hozzá: macié, macinak, macihoz…
  • Mondatalkotás kérdőszavakkal.
  • Szótő, toldalék jelölése, leírása.

6. ábra • Ugróiskola

Takaró

Szövegösszefüggés felismerése, gyakorlása

A takarón öt vízszintes csík van, függőlegesen pedig 3, 4, 5 részre bontható a tér: betűket, szó- és mondatcsíkokat, képeket, babákat rakhatunk ki rájuk.

7. ábra • Takaró

  • Mondatalkotás: hagyományosan, vízszintes sorokban.
  • Mondatalkotás: az első szót hozzáolvassuk minden sorhoz. Igaz-hamis. Pl.: Nagymama a mezőn dalol. Nagymama a mezőn motorozik.
  • Kérdőszók alá (hol?, hová?, merre? stb.): a megfelelő szótő és toldalék egyeztetése történik középen.
  • Mondatfajták gyakorlása, jelölése. Történetalkotás, párbeszéd gyakorlása.
  • Asszociálás az adott helyről: soroljatok fel mindent, ami eszetekbe jut.
  • Mondatkiegészítések, -befejezések gyakorlása, szituációk eljátszása.
  • Igaz-hamis kérdések: dobókockán határozók, jelzők, tárgyak kérdései.
  • Beszélgetés a témához kötődően: hozzászólások, ötletek, kérdések.
  • Mondatasszociációk: pl. kedvenc tevékenységeid.
  • Szabad asszociáció: játékokkal, bábokkal serkentett beszélgetés.
  • Mondatok modellezése: lefordítjuk, vagy üres szócsíkokat teszünk ki.

Amikor két, három óránk van egymás után, több helyszínen is dolgozhatunk a célnak megfelelően, és vissza is térhetünk egy-egy mozaikhoz. Az írásbeli feladatok szorosan kapcsolódnak a begyakorolt részekhez és a differenciálás további alkalmazásához. Két-három sor megírása és ellenőrzése után pihenésként szépen olvashatnak valamelyik területen a diákok. A folytonos kooperálás lehetővé teszi a problémaérzékenységre hangolódást, a beállítódások, az illetékesség attitűdjeinek a kialakulását és megélését.

Mód nyílik a tanítva tanulok módszer gyakorlására, az egyéni értékek és erőfeszítések felszínre hozására is, miközben egymás megbecsülése is kialakul. Az öntevékenység és önkontroll ötvözetében a gyerekek sokszor élik át a munka örömét, a sajátjukét és egymásét is.

*

„Előre élünk, hátrafelé gondolkodunk” – Kierkegaard szavai ezek. Jó esetben felismerjük és összetartóvá tehetjük a folyamatokat. A művelődési anyagban való elmélyülést a konkrét cselekvések és belső tartalmak minél gyakoribb találkozási pontján vélem megtalálni a befogadó és expresszív lehetőségek tárházában.

Ebben az interaktív légkörben, ahol a tanulók konkrét tevékenységeit a partneri kapcsolatok szövik át, mindenki nyitott lesz a befogadásra és a céltudatos munkálkodásra. Mivel a megismerési folyamatok egyéni sajátosságai adottak, a fejlesztés a problémahelyzetekbe való belehelyezkedésben, az egyéniséghez rugalmasan alkalmazkodó viszonyok és expresszív kifejezési lehetőségek megteremtésében történhet. Az egyéni, kiscsoportos és frontális tevékenykedés más-más helyszíneken valósul meg állandó dinamizmusban, így az órákon az egyéni aktivitás kilencvenszázalékos. A gyermek erősségeire, gyengeségeire, tempójára, megküzdési stratégiájára, technikájára, tanulási stílusára azonnali, közvetlen visszajelzést tudunk adni. A többoldalú együttműködésben a bizalom érvényesül a próbálkozások, javítások, önreflexiók fejlesztése közben. Tehát az egész embert segítjük a fejlesztés során. A tanulói önállóság és tudatos önművelődés csírái erősödnek, ebben alapvető fontosságú a transzferhatások folyamatos generálása, az elmélyülések és gondolkodások többszintűségének, színességének, élményeinek folytonos megélése, ami újabb felfedezésekhez, tevékenységekhez vezet. A világ fokozatosan kitágul a gyerekek számára, hiszen a technikák és a jelentést hordozó tartalmak szorosan összekapcsolódnak a megértéssel és azok konkrét kifejezésének nyelvi sémáival.

A teljes történet bemutatása után a részek feldolgozása, elemzése, az elemek külön-külön rögzítése, differenciált gyakoroltatása is a megfelelő helyszíneken történik. Ott helyben megneveztetünk mindent, a jelenségeket, folyamatokat és ezek logikai, nyelvtani kapcsolatait, tehát az elsődleges rögzítést, a legfontosabb alaptevékenységet végezzük el változatosan mindennap. Az alaposan begyakorolt részeket egységes egésszé rakjuk össze.

Az olvasástechnikai jártasságok, képességek igen jól támogatják a megértést, a gondolkodásbeli rutinok pedig a feldolgozás minőségét javítják. Szinte rabul ejti a gyermeket a tevékenykedés, a felfedezés, a birtokba vehető tudás, valamint ennek során saját illetékességének, felelősségének öntudatos megélése. Egy új helyzetben találja magát a saját maga által alkotott produktumban, amely az önművelődés alapjait rakja le, mert a tapasztalás megmarad, továbbfejlesztve a személyiséget, ahogy Mérei Ferenc írta.

Footnotes

  1. ^ Köszönetet mondok nagyra becsült támogatóimnak, akik a szentesi Rigó Alajos Általános Iskola, Szakiskola és Gyermekotthon munkatársai: dr. Demeter Attiláné igazgatónonek, Bányainé Déló Nagy Gabriella igazgatóhelyettesnek, Szucs Lajosné logopédus kollégának.