Tévképzetek és fogalmi váltások – Hogyan változik a tanulók természettudományos világképe?

ÖSSZEFOGLALÓ

Tanulmányunk létrejöttét a természettudományos tévképzetekről szóló fizikai és tudománytörténeti elemzések, illetve a tanulók szemléletét feltáró kutatások inspirálták. Tévképzetek előfordulásának gyakoriságát vizsgáltuk 2167 fő 9–16 éves tanuló körében az életkorral, az induktív gondolkodással és a matematika tantárgyi eredményességgel való összefüggésben. Kérdőívünk első tizenhat kérdését – az összehasonlíthatóság céljából – korábban már közzétett magyar kutatási eredményekre alapoztuk, további kilencet pedig az ismeretterjesztésben és a köznapi beszédben gyakran hallott vélekedésekből származtattunk. Az adatfelvételt 2017-ben végeztük.

A megkérdezetteknek a 25 kérdésre adott válaszai közül átlagosan 12 volt helytelen. Nyolc alapvető kérdésre már a 4–5. osztályosoknak is csak kevesebb, mint fele adott hibás választ. Néhány kérdésnél először a 8. vagy a 10. évfolyamon tapasztalható a tévképzetek gyengülése, de van, ahol még akkor sem. Olyan kérdést is találunk, amelynek esetében a tévképzetek gyakorisága az idővel megnő. Megállapítottuk, hogy a tévképzetek előfordulása az év végi matematikaosztályzatokkal negatív korrelációt (r=-0,94, p<0,01) mutat. Összességében a tévképzetek arányában a legjelentősebb mértékű csökkenést a 8. évfolyamon figyeltünk meg.

Eredményeink szerint gyakran az húzódhat a helytelen elképzelések mögött, hogy a hétköznapi szóhasználat a tudomány nyelvétől jelentősen eltér. Ezzel kapcsolatban a pedagógusok felelősségéről is beszélünk. Érvelünk amellett is, hogy nem minden esetben kell elbizonytalanítani a gyerekeket a saját világmagyarázataik tekintetében – pontosabban: nem mindenkit ugyanabban az életkorban. Megmutatjuk, hogy nem mindegyik hibát nevezhetjük jogosan tévképzetnek, mert vagy az előfordulási aránya, vagy az oktatásnak történő ellenállása kicsi.