Olvasási idő: 
10 perc
Author

Tudománymetria és tudomány a pedagógiában ‒ egy folyóirat bemutatása

COMPUTERS & EDUCATION – NEMZETKÖZI FOLYÓIRAT. SZERKESZTŐK: C-C. TSAI, R. S. HELLER, M. NUSSBAUM, P. TWINING, ELSEVIER KIADÓ, HOLLANDIA

A SCImago Journal & Country Rank az Elsevier Scopus (SCImago) adatbázisában 1066 az oktatással foglalkozó szakmai, tudományos folyóiratot tart számon. Ez a világ egyik legnagyobb, a lektorált szakirodalmat leíró absztrakt- és citátum-adatbázisa, melyek között mindössze egyetlen magyar pedagógiai folyóirat szerepel: az Acta Mathematica Academiae Paedagogicae Nyiregyhaziensis (Acta), a Nyíregyházi Egyetem által kiadott szaklap. A Thomson Reuters Social Sciences Citation Index (SSCI) folyóirat adatbázisában már csak 132 oktatással vagy oktatáskutatással foglalkozó szaklapot jegyez, melyek között egyetlen magyar sincsen. Az MTA II. Filozófiai és Történettudományok Osztályának Pedagógiai Tudományos Bizottsága az általa összeállított folyóirat nyilvántartásában egyéb nemzetközi adatbázisokból is válogatott. A Web of Science és a Scopus mellett szerepelteti az ERIC 188, a FIS-Bildung (the German Education Portal), az ERIH PLUS, az Academic Search Complete, a JSTOR Archívum, az E-Journals adatbázisok folyóiratait, aminek következtében számtalan ismétlődés található a 81 oldalas dokumentumban, hiszen egy-egy rangosabb nemzetközi folyóirat több listán is szerepel. Emellett a lista végén 103 egyéb, az oktatáshoz tágabban is kapcsolódó folyóiratot tart nyilván, melyek között magyar lapok is találhatóak. (MTA) Meg kell jegyezni, hogy „A prominens nemzetközi adatbázisokban nem szereplő, neveléstudományi folyóiratok” cím alatt felsorolt folyóiratok között tartja nyilván a fenti Acta-t is, ami, mint említettük, szerepel az egyik legjelentősebb nemzetközi adatbázisban.

A Scopus listáját a Journal of Engineering Education vezeti, ám az elmúlt három évben történt hivatkozások teljes száma alapján a Computers and Education áll az élen. A brit lap nem tekint vissza olyan patinás múltra, mint más, az oktatással foglalkozó lapok. Nincs százéves története, csupán 1976-ban alapították, az addigra jelentős mértékben megnövekedett igényre reagálva, mely a számítástechnikai eszközökkel segített oktatás kutatásának területén a hetvenes évekre kialakult. A számítógépek az oktatás minden aspektusában megjelentek, írják a szerkesztői előszóban Andrew A. Pouring és David F. Rogers, az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémia professzorai, a lap akkori szerkesztői. Habár a folyóiratot az Elsevier csoportba[1] tartozó oxfordi Pergamon Press adja ki a kezdetek óta, a szerkesztői testület 1976-ban egyöntetűen amerikai volt. (Editorial, 1976. 1. o.) A két szerkesztő mellett csupán az egyetlen helyettes volt brit, a harminchat fős szerkesztői testületből pedig mindössze hárman. A lap kitűzött célja a digitális, analóg és hibrid eszközök használatáról szerzett információk hatékony nemzetközi cseréje volt, habár elsődlegesen annak főiskolai alapképzésben történő hasznosítására koncentrált. Tárgyát tekintve azonban messze túlmutatott a számítástechnika hagyományos matematikai, illetve tudománytechnológiai körén, s a gyorsan tért nyerő mikro-területek is szerepet kaptak benne.

A folyóirat szerzői köre hamar felismerte a virtuális eszközök által teremtett világ egyénre gyakorolt hatásának jelentőségét. Ezzel a számítógépekkel segített oktatás egy egészen új területének pszichológiai kutatását is érdeklődési körébe vonzotta, s egyben hatással volt annak általános, nemzetközi fejlődésére is. (Hammer, 1997) A számítógépek mint erőforrások felhasználásának igazgatása szintén jelentős szerepet kapott a folyóirat témái között, hiszen anélkül, hogy annak megfelelő infrastrukturális és személyi feltételeit kiépítenék, az eszközhasználat csupán zavaros, versengésen alapuló környezetet hozhat létre. A három alapvető emberi kommunikációs modellt, a verbális, matematikai és a grafikus formákat ugyanakkor egyaránt reprezentálja a folyóirat kiadásának elmúlt négy évtizedében.

A hetvenes évek hidegháborús környezetében egy, a légierő és a nukleáris energetika területén dolgozó professzorokból álló szerkesztői testület munkásságára erősen rányomta bélyegét a biztonságpolitika fontossága. Ez érezhető volt a szerkesztőség összetételén is, ám mindez mára megváltozott. A lap négy szerkesztője: Chin-Chung Tsai, a Graduate Institute of Digital Learning and Education, National Taiwan University of Science and Technology professzora Tajvant; Rachelle S. Heller, a George Washington University professzora az Egyesült Államokat; Peter Twining, a The Open University, Walton Hall professzora Nagy Britanniát és Miguel Nussbaum Voehl, a Pontificia Universidad Católica de Chile professzora Chilét képviseli, a két statisztikai szerkesztőhelyettes holland és szingapúri, a szerkesztőbizottság 22 tagja pedig 13 különböző ország küldötte. (Computers & Education)

A Computers & Education tudománymetriai adatai 2016-ban: az SNPI (Source Normalized Impact per Paper – a kontextuális hivatkozások hatását méri a tudományterületen történt összes hivatkozások száma alapján) 3409 volt, míg az impaktfaktora, vagyis a folyóirat két egymást követő évfolyamában közölt cikkeinek a cikkek számával arányosított átlagos idézettsége a rákövetkező harmadik tárgyévben 2,881. Ez általánosságban nem számít magas értéknek, hiszen a Thomson Reuters összesen 11 365 folyóiratra, 234 tudományterületen és 81 országban számítja ki a mutatót (Figueroa, 2016), s az orvostudomány egyes területein ennek sokszorosát is megtalálhatjuk. A CA: A Cancer Journal for Clinicians 2016-os impaktfaktora például 137,578 (CA: A Cancer Journal for Clinicians), ám a hivatkozások mértékét az elmúlt évtizedek során maguk a folyóiratok és a szerzők is üzemszerűen növelték, egyfajta mesterséges piaci környezetet létrehozva, s 2016 október elején a Thomson Reuters meg is vált ettől az üzemágától, 3,55 milliárd dollárért eladva azt egy ázsiai cégnek. (Thomson Reuters, 2016) A mutató, szerepének folyamatos hanyatlása ellenére, máig megtalálható a folyóiratok (és a szerzők) alapvető mérési indexeként.

Az évente négyszer megjelenő Computers & Education máig híven megmaradt eredeti célkitűzésénél, és a digitális technológia oktatásban betöltött szerepének, használatának legtágabb értelemben vett befogadó fóruma, ahol nem a partikuláris szoftverfejlesztésekről vagy az egyes intézményi kurzusokról közölnek tanulmányokat, hanem azok tágabb jelentőségű fejlődéséről, így például az egyes szoftverek használhatóságáról az oktatás adott területén, illetve azok tanulásra és/vagy oktatásra gyakorolt hatásáról. Éppen ezért a szoftverek részletes felépítéséről nem fogunk információkat találni az egyes írásokban, ez értelemszerűen a specifikusan számítástechnikai folyóiratok, szakkönyvek feladata. A közölt írások színvonala azonban igen magas, használhatóak nem csupán az adott kérdés megismeréséhez, hanem metodológiai segédanyagként vagy szakirodalmi áttekintéshez is. Módszertan tekintetében találhatunk kvalitatív és kvantitatív kutatásokat egyaránt. A lap 2006-tól tért át a szerzők beküldött tanulmányainak elektronikus úton történő kezelésére az adminisztráció és a bírálati rendszer terén. (Publisher’s note, 2006., III. o.)

A folyóirat rendszeresen közöl tematikus számokat és jelentős konferenciák anyagait tartalmazó különkiadásokat. Ilyen volt 1993-ban a számítógép oktatásban való alkalmazásának kutatását, annak természetét vizsgáló különszám, vagy a folyóirat fennállásának huszadik évében megjelent, a CAL (Computer Assisted Learning), azaz Számítógéppel támogatott tanulás jelentős nemzetközi konferenciájának, a CAL 95 Symposiumnak szentelt számok. Ez utóbbi konferenciák későbbi anyagait, így a CAL 03-as, CAL 07-es, 09-es, 2011-es workshopok tanulmányait is itt tették közzé. 2003-ban pedig a kollaboratív interakciók dokumentálásáról a Stanford Egyetemen, Boulderban, 2002-ben tartott konferencia anyagainak szenteltek különszámot. (CSCL, 2002)

A folyóirat elmúlt négy évtizedében megjelent tanulmányok közül egy magyar szerző tollából származó írást szeretnék a továbbiakban bemutatni. Szabó Attila, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai karának megbízott intézetvezetője és Nigel Hastings, a Nottingham Trent University korábbi rektorhelyettesének közös írása a Power Point alapfokú egyetemi képzéseken, tantermekben történő használatának szerepéről szól. (Szabó és Hastings, 2002) A tanulmány három vizsgálat eredményeit foglalja össze: az első közülük két hallgatói csoport véleményére épült, míg a második egy-egy próbavizsga eredményeit vetette össze három kísérleti csoportnál, melyek egyike tantermi előadásban, a másik a Power Point prezentációval segített előadásban, míg a harmadik ezen felül jegyzetekkel is ellátott előadásokban részesült egy héten keresztül. A két, PPT-t használó előadássorozat diákjai szignifikánsan jobb eredményeket értek el a próbavizsgákon, mint az azt nélkülöző előadások hallgatói.

A harmadik vizsgálat során azonban két csoportnak kiegyensúlyozott sorrendben tartottak azonos előadásokat, felváltva PPT-vel, illetve anélkül, s az eredmény szerint a PPT használata nem befolyásolta a próbavizsga eredményeit. Ez azt sugallja, hogy annak hatékonysága sokkal inkább specifikus, mintsem általános. A képi megjelenítés illusztratív jellegének korlátait a tantermi oktatásban mások korábban is felismerték (Spiress, 1993), mára azonban a fent bemutatott, kutatásokat összefoglaló tanulmányra a Computer & Educationben háromszáz nemzetközi tanulmány hivatkozik a téma vizsgálatának forrásaként, illetőleg Joseph D. Novak ismert tanulásmódszertani könyve is. (Novak, 2010. 140.) Mára általánosan elfogadott, hogy a PPT-vel az előadás során sokszor csupán a tudás lineáris struktúráját hangsúlyozza túl a tanár, s így egyfajta autoritást testesít meg, ami az alternatív nézőpontokat zárja ki a befogadás folyamatában. Az üzleti felhasználásra kialakított prezentációs eszköz oktatásban betöltött szerepének ilyetén változásához a folyóiratban közölt tanulmány nagymértékben hozzájárult, s ez nem csupán a tudományos idézettségben, hanem a gyakorlatban is érzékelhető, a tudománymetria ezt azonban már nem méri.

Footnotes

  1. ^ A tudományos folyóiratok egyik legnagyobb, holland tulajdonú kiadója.