Olvasási idő: 
7 perc

Új szín egy fontos témában

ROMOLÓGIA FOLYÓIRAT. MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE. KIADJA: WLISLOCKI HENRIK SZAKKOLLÉGIUM, PTE BTK NTI ROMOLÓGIA ÉS NEVELÉSSZOCIOLÓGIA TANSZÉK, ROMOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT

[1] A felsőoktatás, a felsőoktatási kutatóhelyek országszerte több érdekes és tanulságos kiadványt jelentetnek meg, amelyeknek rendszerint igen csekély visszhangja van. Nincsen ez másként az általam bemutatott folyóirat esetében sem. Pedig ez a folyóirat sok szempontból különlegesnek tekinthető: nemcsak a témája, hanem külső és belső igényessége miatt is.

A Pécsi Tudományegyetem bölcsészettudományi karán található az ország egyetlen Romológia Tanszéke. 2002-ben az akkor működött PHARE nemzetközi támogatásnak köszönhetően szakkollégiumot szerveztek.[2] A szakkollégiumot Wlislocki Henrikről nevezték el.[3]

A tanszék fennállásának csaknem másfél évtizede alatt több saját kiadványt, periodikát és önálló kötetet jelentetett meg. A legutóbbi években a TÁMOP támogatásával a szakkollégium új programokat kezdeményezett a hátrányos helyzetű, különösen roma hallgatók számára. E kezdeményezések közül az egyik legfontosabb a Romológia című negyedéves folyóirat indítása.[4] A folyóiratot a tanszék tanárai szerkesztik. Főszerkesztője Cserti Csapó Tibor, munkatársai Beck Zoltán, Orsós Anna (a tanszék vezetője) és Varga Aranka. (Kiss Tibor Noé, a tervező-szerkesztő nevét emelem még ki, ő az egyedüli, aki nem a tanszék tanára.)

A főszerkesztő a folyóirat célját a következőképpen fogalmazza meg: „A kitűzött két legfontosabb cél – a szakkollégium hallgatóinak bevonása a tudományos publikációs tevékenységbe, illetve a hazai és nemzetközi tudományos élet szereplőinek megszólítása és bevonása a közös munkába – nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, nehezítik egymás megvalósulását. A második cél mindenképpen magas szintű tudományos teljesítményt, szakmaiságot, tudományos közéleti elismertséget feltételez, hiszen így szólíthatók meg a kutatóműhelyek prominens képviselői.”

A folyóiratnak eddig összesen 10 (részben egybevont) száma jelent meg. Az egyes kötetek szerkezete hasonló: rövid előszó mutatja be az adott szám tartalmát, célját. Ezután Alappont alcímmel egy elméleti hangsúlyú tanulmány következik. A tanulmány többnyire a szám szerkesztőjének dolgozata, esetenként a szerkesztő által felkért szakember a szerző. A következő rovat a Szélrózsa, itt a téma szakembereinek, köztük a szakkollégium egykori, ma már doktori iskolába járó, vagy egyetemi állásban oktató tagjainak az írásait olvashatjuk. (A doktoranduszok szerepeltetése ebben a rovatban, és az alább felsoroltakban azért nagyon fontos, mert a pályakezdő fiatal így tanulhatja meg a tanulmányírás és közlés szabályait, kipróbálhatja magát, s a lap így válik a romológiai képzés valódi fórumává.) A Kitekintő rovatba a főtémához kapcsolódó rövidebb írások kerülnek, a Naplóba pedig recenziók. A Galéria rovat a témához kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat mutat be, a Spot pedig a számhoz fűződő reflexiók helye.

Bár a főszerkesztő fent idézett bevezetője alapján várhatnánk a szakkollégisták írásait is, ez azonban nem jellemző, a folyóirat tehát nem diákmunka eredménye, hanem a hallgatók fejlesztését, oktatását szolgálja. Tágabban pedig a romológiával foglalkozó szakmai közösségnek szól. A szakkollégistákat a lap fotókon mutatja be, s ők a portréhoz kapcsolódóan mutatkoznak be, vallanak érdeklődésükről, s fűznek személyes észrevételeket a lap témájához. Így valósul meg a lap szellemi körforgása a Kollégium hallgatói és a romológia kutatói között. 

Minden számnak van saját címe, néhány példa: Cigány/roma nemzetiségi nevelés-oktatás, A szöveg, ha történik, Magyarországi roma-cigány gyűjtemények, Roma szakkollégiumok, A megszólaló és a megszólalás (ön)erejeCigányok, romák a reprezentációs térben. (Utóbbi cím lehetne pontosabb).

A folyóirat 2015 évi őszi száma ‒ szerkesztője Cserti Csapó Tibor – a Wlislocki Henrik Szakkollégium címet viseli. Ennek bevezető tanulmánya a neveléstudományi kutatásban újdonságnak számító szempontokból elemzi a szakkollégium hallgatóit: A reziliencia és inklúzió a tanulmány címe és témája (szerzői Rayman Julianna és Varga Aranka). Abból indulnak ki, hogy az egyén lelki rugalmassága, megküzdési képessége (reziliencia) és a közösség befogadási hajlandósága (inklúzió) elválaszthatatlan egységet alkotnak általában is, az iskola világában pedig különösen. Ez a nézőpont azért rendkívül fontos, mert az eddigi neveléstudományi kutatások a hátrányos helyzetű tanulók vizsgálata során a beilleszkedni akaró fiatalt mintegy zárójelbe helyezték, és csak a kibocsátó vagy a befogadó közeget tették vizsgálat tárgyává. A bemutatott kutatás két mintát hasonlít össze: a szakkollégium hátrányos társadalmi helyzetből induló hallgatóit és egy átlagos helyzetű csoportot. Az életút-interjúk többváltozós statisztikai elemzése árnyaltan mutatja be a két csoport közötti különbségeket. A mélyrétegeket is érzékeltető elemzés meggyőz arról, hogy a fiatalok megfelelő iskolai vagy társadalmi szervezetekből érkező támogatása esetében családjaik társadalmi hátrányai ellenére is eljuthatnak arra a szintre, mint az előnyösebb vagy átlagos társadalmi helyzetből startolók.

A lapszám a szakkollégium munkájára vonatkozó hallgatói véleményekről is közöl érdekes írást. A szakkollégium diákjainak véleményét dolgozza fel egy olyan beszélgetés nyomán, amelyet Cserti Csapó Tibor és Orsós Anna folytatott a hallgatókkal. A kérdezett diákok a szakkollégium közösséggé formálódását emelik ki elsősorban, emellett a tutori hálózat fontosságát. Az utóbbi tényezőt azért tarthatjuk fontosnaknemcsak az adott szakkollégium hallgatói, hanem minden egyetemista számára ‒, mert az egyénre szabott tanári támogatás különösen a hátrányos helyzetből érkezettek számára kiemelkedő fontosságú.

A beszélgetés utolsó része a szakkollégium és a szakkollégisták általános megítélésére irányult. Itt annak van fontossága, hogy roma szakkollégiumról van szó. Vannak olyan tapasztalatok a hallgatók ismeretségi körében, hogy a szakkollégiumi tagságnak magas a presztízse, de ez nem vonatkozik a roma szakkollégiumra.

A lapszám többi tanulmánya, írása a szakkollégiumi hallgatókat, a szakkollégiumi szervezetet, a kollégium belső életét mutatják be. Az írásokban kibontakozó kép a pécsi hallgatókról lehetővé teszi az összehasonlítást más szakkollégiumokkal és az ország többi roma szakkollégiumával. 

A folyóirat tehát a romológia első hazai egyetemi tudományos műhelyének és egy értelmiségi képzéssel foglalkozó szakmai közösségnek a megismeréséhez nyújt segítséget. Érdemes a figyelemre.

Footnotes

  1. ^  A szerző 2001-ben alapítója és kezdettől 2011-ig vezetője a Pécsi Tudományegyetem Romológia Tanszékének. 
  2. ^ Forray R. Katalinnak a szakkollégium alapításában is meghatározó szerepe volt. 
  3. ^ A névadó néprajztudós volt, aki 1885-ben jelentette meg Az erdélyi cigány népköltészet című művét. 
  4. ^ A lap megjelenik nyomtatásban és elérhető az interneten is: http://romologiafolyoirat.pte.hu/